Másnap reggel Sakura pontban hat órakor az ANBU főparancsnokság előtti padon üldögélt. Nagyon erőteljes északi szél fújt, a lány fázósan húzta össze magán vékonyka kabátját. Teljesen egyedül volt, egy lelket sem látott a közelben. Sakura ezt rendkívüli módon furcsállotta, elvégre ezen a helyen őrizték a falu legnagyobb kincseit és legfontosabb iratait. Nagyon elcsodálkozott hát, hogy egyetlen árnyékharcossal sem találkozott.
Néhány perccel később aztán lépteket hozott felé a szél. Felnézett és észrevette a Hokage asszony karcsú alakját közeledni. Gyorsan talpra ugrott, leporolta a ruháját és türelmesen megvárta, míg úrnője megérkezik elé. Tsunade úrnő barna szemei kialvatlanságról árulkodtak Sakura számára. Tisztán látszott, hogy nem sokat aludt az éjszaka. Egész végig csak tanítványa döntésén járt az esze.
- Nos? Felkészültél? - kérdezte a nő fáradt hangon
- Igen. Már amennyire erre fel lehet készülni!
- Még meggondolhatod magad…
- Igen tudom - hunyta le a szemét a lány - De nem teszem. Tudnom kell a múltamról.
- Hát rendben! - sóhajtott fel a nő - Akkor hát kövess!
Sakura bólintott és az úrnővel együtt megindultak az épület felé. A lány még sohasem járt a főparancsnokság épületében, ezért kíváncsian tekintgetett körbe. Tsunade azonban pontosan tudta, hová tart. Alig néhány percen belül elértek a hatalmas irattárhoz, ahol az eddig teljesített küldetések részletes jegyzőkönyvein kívül, a világ által ismert ninjaklánok adatait tárolták. Az ajtót egy igen hasznos zár védte. A biztonsági rendszer csak a Hokage és az ANBU parancsnokok kézlenyomatát ismerte fel és csak így volt szabad a belépés. A Hokage asszony nem sokat teketóriázott, miután bejutottak a terembe. Határozottan odasétált az egyik polchoz, és leemelt róla egy vaskos kötetet. Intett Sakurának és elindult egy asztal felé. Letelepedett egy kényelmes székre, tanítványa pedig mellé huppant.
- Ebben van minden olyan dokumentum, amely a falu rendelkezésére áll a Haruno klánnal kapcsolatban - fordult oda az úrnő komoly arccal a lányhoz és kinyitotta a dossziét
Az első lapon egy rózsaszín virág ékeskedett, ez volt a Harunók szimbóluma. Tsunade úrnő továbblapozott a jegyzetek között, míg el nem ért az első olyan oldalra, amely már ténylegesen a titokzatos klánnal foglalkozott.
- A jegyzetek szerint a Haruno klán egy a Villámok Földjétől északra található kis országban Hanagakure-ban él - szólalt meg hirtelen a Hokage, majd elkezdte felolvasni a következő bekezdést
"Az ország - bár neve ninja falura utal - koránt sem az. A nevét még nagyon régen, több generációval ezelőtt, az utolsó nagy ninjaháború alatt kapta, amikor az országnak nagy szüksége volt a harcra kész és szakképzett hadseregre. A háború végeztével aztán beköszöntött a béke korszaka, aminek következtében többé nem volt szükség a ninjákra. Nem képeztek ki többé senkit, és az utolsó harcos halála óta már csak civilek lakják a birodalmat"
- És magáról a klánról ír valamit? - kérdezte Sakura izgatottan
- Igen - válaszolt a nő - Az országot egyedül a Haruno klán lakja. Rendkívül hatalmas család, többen vannak, mint hajdan itt, Avarrejtekben az Uchihák. Két osztályt különböztetnek meg maguk között, hasonlóan a Hyuugákhoz. Annyi különbséggel, hogy a két ház nem veszekedik egymással, hanem békében élnek egymás mellett. A klán uralkodóházra és közemberek osztályára oszlik. Az utóbbiba tartozó emberek mezőgazdasággal és kereskedelemmel foglalkoznak és életre szóló hűségükről biztosították az uralkodót.
- Magáról a családomról is van feljegyzés?
A Hokage továbblapozott a dokumentumok között. Alig pár másodperc alatt elért egy oldalra, mely az uralkodóházról mesélt.
- Megtaláltam! Édesanyád Haruno Hitomi a klán uralkodónője. Édesapád neve Haruno Yasuo. Ezen kívül a jegyzet szerint van két vértestvéred is: egy bátyád és egy húgod. Az előbbit Kanaménak, utóbbit Ayaménak hívják. Tessék! - nyújtotta a lány felé a dokumentumot - Van róluk kép is.
Sakura kis habozás után elvette a könyvet. Ahogy ránézett családtagjainak arcképére, szemét elfutotta a könny. Külsőre nagyon hasonlított édesanyjára. Hozzá hasonlóan Hitominak is pink színű haja volt. A különbséget kettőjük között a szemük színe adta. A lány zöld szemeivel ellentétben a nőnek a hajával közel azonos színű szemei voltak. Ahogy azonban Sakura tekintete apja fényképére révedt, már tudta, kitől is örökölte a szeme színét. Testvérei inkább apjukra hasonlítottak. Mindkettőjüknek barnás-vörös haja és zöld szeme volt.
- A testvéreim mennyi idősek lehetnek? - kérdezte a lány, miközben gyorsan letörölte az arcáról a könnyeket
- Lássuk csak… - vette vissza az úrnő a jegyzetet - Az adatok szerint a bátyád 6 évvel idősebb nálad, a húgod pedig 9 éves jelen pillanatban. Már ha élnek még…
- Biztos, hogy életben vannak! - tört ki hirtelen Sakurából - Nem tudom megmondani, hogy miért vagyok erről meggyőződve, de a szívem mélyén érzem, hogy nem haltak meg.
- Hát ezt sajnos nem tudom megerősíteni. Nincsen több feljegyzés a klánról. Mindössze annyi, amit az imént elmondtam neked - sóhajtott fel Tsunade és felállt az asztalról.
Hirtelen azonban egy boríték csúszott ki a könyv hátuljából és a padlóra esett. A Hokage érdeklődve nyúlt érte és elolvasta a borítékra írt szavakat: "Ha a titok kiderül - Sakurának anyától."
- Azt hiszem ez a tiéd - nyújtott oda a levelet a tanítványának. Sakura elvette és felnyitotta a borítékot. Egy negyedoldalnyi szöveg volt benne. A lány érdeklődve olvasni kezdete:
" Kedves Sakura!
Ha ezt a levelet olvasod, valószínűleg tudomásodra jutott a múltad titka! Gondolom, haragszol rám és apádra, amiért magadra hagytunk, és egy idegen országban kellett felnőnöd. De tudnod kell, hogy soha egyetlen pillanatra sem feledkeztünk meg rólad, mindig itt voltál és itt is maradsz a gondolatainkban. Bár nagyon távol élünk egymástól, a szeretetünk ott van veled és egész életedben végigkísér téged. Mivel már tudod az igazságot, ezért nagyon szeretnénk, ha hazaköltöznél hozzánk Hanagakure-ba. Tudom, hogy nincs jogunk ilyet kérni tőled, de reménykedünk benne, hogy egyszer viszontláthatunk itthon. Ne feledd: bárhogy is döntessz, mi tiszta szívünkből szeretünk téged! Vigyázz magadra!
Szerető édesanyád: Hitomi
UI: Amennyiben a hazatérés mellett határoznál, 14 éves korod előtt semmiképp se szánd rá magad. Ennek a kérésemnek meg van az oka, és ezt a hazatérted után természetesen indokolni fogom. "
Sakura sírva hajtogatta össze a levelet. Tsunade aggódó arccal nézte a lányt.
- Mit írt az édesanyád?
- Bocsánatot kér benne, amiért magamra hagyott… és…
- És...? - nógatta a Hokage
- Azt kéri, költözzek haza Hanagakure-ba. Szeretné, ha velük élnék, amennyiben már betöltöttem a tizennegyedik életévemet! - nyögte ki végül Sakura halkan
Tsunade úrnő elkérte a levelet a tanítványától és ő is gyorsan átfutotta a tartalmát. Figyelmét a papír alján feltüntetett dátum sem kerülte el. A keltezés szerint alig három éve keletkezett.
- És te mit szeretnél? - szegezte a kérdést a lánynak a Hokage
- Még nem tudom - suttogta az halkan - A szívem mélyén nagyon szeretnék találkozni velük és megismerni őket. De nem szeretnék hálátlan lenni sem a falu, sem pedig azok felé, akik felneveltek.
- Értem!
- Most, ha megbocsát, szeretnék kicsit egyedül lenni.
- Rendben van! - bólintott a Hokage - Menj nyugodtan! Szabadnapot kapsz a mai munka alól.
- Köszönöm - hajolt meg a lány illedelmesen, majd kisietett az irattárból. Tsunade szomorú szemmel nézett utána.
Sakura - amint kiért a főparancsnokság épületéből - azonnal kedvenc helyére, az északi tóhoz sietett. Gondterhelten leült a partra és egy nagyot sóhajtott. Tudta, hogy élete legfontosabb döntését kell meghoznia, és bárhogy is dönt, azzal valakinek fájdalmat okoz. Ha marad, akkor az utána vágyakozó szüleinek és saját magának, ha pedig elmegy, elárulja vele a faluját, barátait és hát nem utolsó sorban Mebukit és Kizashit. Ne volt jó megoldás erre a problémára. Tudta jól: ez egy ördög kör…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
