Sasuke
Mióta itt ücsörgök a pultnál egyszer sem vett rá a lélek, hogy ténylegesen is belekortyoljak a poharam tartalmába, amiből csakúgy áradt a martini jellegzetes, erős illata. És valahogy nem kívántam magamon érezni azt a szagot, ami igen könnyen beivódik a vékony anyagba. Utáltam az alkohol szagot, persze az íze sem volt épp a legkellemesebb, de három-négy pohár után már oly mindegy volt. De talán jobb is, hogy nem ittam belőle, ugyan is percekkel később egy vékony ujjacska kopogtatta meg a vállamat. Ezzel kizökkentve a gondolataimból.
Szívem azonnal hevesebben kezdett verni, ahogy megpillantottam a félszegen előttem toporgó lányt. Szemeivel minden hová nézett, csak épp rám nem, túlságosan zavarban volt. A ruhája alját gyűrögette idegességében, mintha nem tudná mit is tegyen ezután.
Hatalmasat nyeltem, majd összeszedve minden bátorságom - amiből nem volt valami sok – az ujjaimat a csuklójára csúsztattam. És neki álltam behúzni őt a parkettre, ahol még mindig rengeteg ember ropta. Csak annyira húztam magamhoz, hogy meg legyen a kellő távolság köztünk, nem akartam megint elveszíteni a fejem. Féltem, hogy elijeszteném vagy ilyesmi, ha túlságosan engedek az ösztöneimnek. És azt sem tagadom, hogy a hormonjaim igen csak tomboltak a testemben e lány után vágyakozva. Csak néhány napja ismerem, és még is ilyen reakciókat vált ki belőlem. Nem tehettem róla, akartam őt, minden áron.
A fejemet a hajába fúrtam, és nagyokat szippantottam a bódító illatából, ami bejárta minden egyes kis porcikámat. Képtelen voltam betelni vele. Ha jobban belegondolunk nem is igazán akartam.
Lassan ringatóztunk a zene ritmusára. Hol teljesen összesimultunk, olyankor mindig kijött belőlem egy árva sóhajocska, hol pedig némi távolsággal táncoltunk tovább. Egyikünk sem szólt semmit, még sem bántam. Elég volt annyi, hogy itt van, nem kellett ennél több nekem.
Bár Narutoék viselkedése kezdett az agyamra menni. Ő meg a kedves bátyám végig hülyéskedték az egészet, ezzel fokozatosan bosszantva engem. Nem egyszer intettem le őket, hogy hagyják abba, de szerintem nem fogták a hadonászásom lényegét. Végül megunva a dolgot Sakurát a pulthoz húztam, aki igen csak fura pillantásokkal méregetett.
- Szeretnék bocsánatot kérni, azért mert olyanokat mondtam a barátnődnek – szakítottam meg a köztünk beállt csendet.
- Se-semmi baj – dadogta zavartan – egy kicsit én is haragudtam rá.
A válasza igen csak meglepett. Ez talán azt jelentené, hogy… Nyeltem egy nagyot, mert hirtelen annyi minden az eszembe jutott, csak azt nem tudtam melyik gondolatom a helyes.
- Remélem nem bántottalak meg, amiért csak úgy leléptem – félszegen nézett rám.
- Nem dehogy is – ráztam meg egyből a fejem – én is emiatt aggódtam… - de itt elhalt a hangom, nem tudtam mit mondjak, vagy mit csináljak most.
- Akkor jó – mosolyodott el hirtelen, mire egyből elfordultam.
A szívem heves kalapálásba fogott, az arcom pipacs pirossá vált. Ez a lány… nincs rám jó hatással.
- A barátaid igazán vicces figurák – szólalt meg hirtelen, miközben le sem vette a szemét arról a két marháról. Ajkain még mindig ott csücsült az a mosoly, ami az előbb jelent meg az orcáján. Annyira aranyos volt.
- Az egyik a haverom, a másik a bátyám – nyögtem idegesen. Számomra igen csak irritáló volt a viselkedésük.
- Van egy bátyád? – meglepettség hallatszódott a hangján.
- Igen, de egy világ választ el tőle.
- Nekem sajnos nincs testvérem. Pedig mindig is vágytam egy öcsire vagy egy bátyóra – kezdett egyre inkább felszabadulni. A hangja is másként csengett, mint az elején, és ez valahogy engem is egyre jobban feloldott.
Épp válaszolni szerettem volna, mikor megjelent a másik barátnője, és súgott valamit a fülébe, mire egy pillanatra elpirult. Azután mondott neki valamit, és a lány eltűnt a tömegben, majd Sakura felém fordult.
Valahogy éreztem, hogy mi következik most…
- Baj lenne, ha egy kicsit itt hagynálak? – kérdezte zavart hangon – akadt némi probléma a… - de itt elakadt, és a tömeg felé sandított. – sietek vissza – tettem még hozzá sietősen.
- Menny csak – nyögtem. Bár szívem szerint inkább marasztaltam volna.
- Rendben – állt fel – ígérem, hogy visszajövök. – azzal el is tűnt a tömegben.
- Ezek a nők – suttogtam erőtlenül, majd rendeltem egy pohár üdítőt, ha már alkoholt nem ihatok.
Sakura
Idegesen kerülgettem az embereket, míg nem elértem a mosdót. Benyitottam. Ino a földön fetrengett a nevetéstől, míg Hinata próbálta lenyugtatni őt. Volt egy olyan érzésem, hogy nem kevés alkohol csordogált az ereiben. Oda siettem hozzá, és mellé guggoltam.
- Most meg mi van? – értetlenkedetem Inora nézve, aki csak nem akart lenyugodni.
- Nem tudom – vonta meg a vállát sötét hajú barátnőm, aki ugyan olyan tanácstalan volt, mint én.
- E-egy pi-pilla-lanat – nyögte a szőke hajú, de csak nem tudta abba hagyni a röhögést.
- Mennyit ittál? – kérdeztem dühösen.
- Nem, ennek se-semmi köze ho-hozzá – nyögte fejet rázva. – jól va-vagyok.
- Azt látom – azzal felrángattam a földről.
Egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát, de sikerült még időben elkapnunk Hinatával a karjait, és megtartanunk, nehogy elessen.
- Huh, jól vagyok – húzta ki magát hirtelen, de a vigyorgást csak nem hagyta abba.
- Szóval mit akarsz - fontam össze a karjaim. Nagyon mehetnékem volt már.
- Nyugi kislány – nevette el magát komor arckifejezésem láttán – ennyire vissza akarsz menni hozzá? – vigyorogva oldalba bökött.
Elfordítottam egyre piruló arcomat.
- Ha ennyire tudni szeretnéd igen, vissza akarok menni. – szedtem össze azt a csöppnyi bátorságom, mire mindkét barátnőm elkerekedett szemmel bámult rám.
- Szóval akkor jól haladnak a dolgok, nemde? – kíváncsiskodott Ino.
- Úgy tűnik – suttogtam.
- Akkor jó – bólintott a szöszi.
- Miről is van szó? – nézett hol rám, hol pedig a Yamanakára sötét hajú barátnőm.
- Sakura eldöntötte, hogy nem fogja futni, hagyni a hőn szeretett biosz tanárját – gúnyolódott. Hinata nagyokat pislogott Ino kijelentésén.
- Ez egy kicsit erős megfogalmazás. Én csak barátkozom…
- Barátkozol? – tört ki Inoból - nekem, azaz előbbi táncotok nem igazán barátkozásnak tűnt. És mintha meg is könnyebbült volna, mikor újból megjelentél.
- Ino ez azért túlzás…
- Jaj, te lány – rázta meg a fejét. – Szerintem bejössz neki. De nem is ezért hívtalak. Véletlenül nem tudod, hogy a két haverjának van-e valakijük?
Na, ez a kérdés igen csak meglepett. Csak azt ne mondja, hogy…
- Mi-miért? – kezdtem félni a választól. Valahogy ebből semmi jó nem fog kisülni barátnő arcát nézve.
- Egy ideje figyeltem őket, és azt a következtetést vontam le, hogy igen csak jót szórakoznak a herceged és közted kialakuló kapcsolaton.
Nagyokat pislogtam a megfogalmazásán. Még így sem hallottam beszélni. Valójában nekem is feltűnt, hogy igen csak jót mulatnak rajtunk. Csak azt nem értettem, hogy mi volt ilyen vicces…
- És úgy gondoltam, hogy én meg Hina lefoglaljuk őket, míg ti ismerkedtek – hangsúlyozta ki az utolsó szót.
A célozgatásai elég egyértelműek voltak. Nagyon jól tudtam, hogy már megint mire akar kilyukadni.
- HOGY MIII? – fakadt ki Hinata, akit az ájulás kerülgetett Ino hirtelen jött ötletétől.
Szegény lány majdnem elesett. Még szerencse, hogy időben utána kaptam, mert csúnyán beüthette volna a fejét. Álló helyzetbe segítettem, de még mindig elég bizonytalan voltam az állóképességét nézve. Így inkább mellette maradtam, és tartottam, mielőtt tényleg összecsuklik.
- Én… én… én… - a Hyuuga lány nem tudott semmi értelmeset kinyögni ellenkezés céljából.
Sosem volt túl jó az ilyesmiben. Bár én sem tartottam túl jó ötletnek ezt az egészet. Inonak még menne is a dolog, ő tudja, hogyan vegye le a pasikat a lábáról, de Hinata… ő nem olyan lány. Pont az ellentéte Inoank. Félénk és visszafogott. Nem tudnám elképzelni szőke barátnőm stílusával.
- Ino, ez nem jó ötlet…
- Most mi bajotok van? Csak lefoglaljuk őket…
- Ebből baj lesz – nyögtem.
- Miféle baj? Mindkettőtöknek jobb lenne, ha az a kettő nem szórakozna rajtatok. Legalább feloldódnátok.
- De Hinata… - épp neki akartam állni, tiltakozni, mikor barátnőm hirtelen kiegyenesedett mellettem.
- És ez bi-biztos segíteni fog? – kérdezte rekedtes hangon – kiket kellene… lefoglalni?
Inio megragadta a karját, kihúzta a mosdóból, közben körülnézett, majd a sarokba húzva a pultnál ácsorgó srácok felé bökött, akik kellőképp lekötötték Sasukét. Háttal álltak nekünk, így nem láthatták, ahogyan Ino feléjük bök.
- Ők lennének azok – mondta elégedetten.
Hinata arca egyből vörössé vált. Zavartan húzta össze magát. Közben motyogott valamit az orra alatt, de egyikünk sem értette, hogy mit.
- Ne-nekem ez ne-nem fog menni… - rázta meg a fejét bizonytalanul – ők so-sem vennének észre, és-és nem hi-hiszem, hogy…
- Nem is mondj ilyeneket – vágta hátba a Yamanaka lány – az a baj veled Hina-chan, hogy kevés az önbizalmad. A pasik többsége nem szereti az ilyen lányokat. Szedd össze magad, és hódítsuk meg őket.
- Ennél azért mondhattál volna sokkal biztatóbb dolgokat is. – szólaltam meg közömbös hangon.
- Sakura sem valami tapasztalt pasik terén, még is se perc alatt levette a lábáról a tanár bácsit – vigyorgott.
- Hülye – nyögtem, közben zavartan az említett személyre pillantottam, aki látszólag igen csak unta az őt körülvevő társaságot.
Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk. Mintha megérezte volna, hogy figyelme. Szemeiben furcsa csillogás jelent, ajkai halovány mosolyra húzódtak. Elfordítottam a fejem. Zavarba hozott a viselkedésével.
- Mondtam, hogy levette a lábáról – vigyorgott Ino, hol rám, hol pedig Sasukét nézve. – Csak annyit kell tenned, hogy elhívod táncolni a srácot, a dolgok azután mennek maguktól.
- De biztos jó lesz így? – Hinata hangja még mindig bizonytalanul csengett.
- Igen, biztos – mosolygott rá.
- Akkor jó. Mennyünk – nyelt egy nagyot félénk barátnőm, mire Ino ajkain gúnyos vigyor húzódott végig, én meg ledöbbentem a kijelentésén.
- Hát jó. Mennyünk – mondtam bizonytalanul barátnőmet nézve, aki vette egy mély levegőt, majd Inoval elindult a srácok felé.
Egy pár perces álldogálás után utánuk mentem. Ino egyből lecsapott Sasuke bátyára, aki nem igazán ellenkezett barátnőm lelkes hívogatására. Hinata ennél azért vissza fogottabban reagált. Zavarta, lehajtott fejjel, piruló arccal hívta táncolni a szőkeséget, aki hatalmas vigyorral a képén karolt bele a lányba, és húzta be a tánc parkettre. Csak ne essen baja…
Idegesen lépkedtem Sasuke mellé, aki kíváncsi tekintetével próbálta kitalálni, hogy mi is volt ez pontosan. Nagyot kortyolt az italából, én meg megbabonázva figyeltem a fel-lemozgó Ádám csutkáját. Tagadhatatlan volt, hogy vonzódom hozzá, de lehetetlen hogy tényleg komolyabbra forduljon a dolog. Hiszen azért még is csak a tanárom, ráadásul egy felnőtt férfi, én meg egy kis gimis lány vagyok és…
Ennél jobban nem igazán tudtam kiboncolgatni a témát, mivel a mélyen búgó hangja kizökkentett a gondolataimból.
- Akarom tudni, hogy ez még is mi volt? – bökött vigyorogva a barátnőim felé.
- Hát… - éreztem, ahogy az arcomat egyből elönti a vörös pír.
- Jó, akkor hagyjuk – mondta beletörődően az arcomat látva, majd újabb korty ital csúszott le a torkán.
- Igazából… - nyeltem egy nagyot – a szőke hajú barátnőmnek, vagy is Inonak az ötlete volt… - nem tudtam minek állok neki magyarázkodni, de valahogy szükségét éreztem. – és…
- Felesleges magyarázkodnod, lenne pár tippem mire ment ki ez az egész – megvillantotta fehér fogsorát, és ettől kb. úgy nézett ki mintha egy fogkrémes reklámból lépett volna ki vagy egy playboy magazin címlapjáról szedték volna le.
- Nem haragszol érte – nyögtem ki nagy nehezen, mire letette a poharát, és felém fordult.
- Nem – rázta meg a fejét, majd megfogta a kezem, és újból a tömeg közé húzott.
Nem ellenkeztem, nem mintha annyira akartam volna. Valahogy megnyugtatott a gondolat, hogy nem haragszik rám, amiért drága barátnőm ilyen olcsó trükkhöz folyamodott. Bár még mindig nem tudtam megemészteni, hogy a tanárommal kezdek ki.
Egy kicsit sajnáltam azt a tíz centi távolságot, ami a tánc közben közénk állt. Jobban örültem volna annak, ha hozzá simulhattam volna, de annyi bátorságom se hogy sem volt, hogy megszüntessem a távolságot.
Mintha oda fentről valaki meghallgatta volna a kívánságomat. Hirtelen valaki hátulról meglökött, így pont Sasuke mellkasának ütköztem. Az egyik kezével a derekam tartotta, a másikkal a karom fogta nehogy elessek. Igen csak furán jött ki a dolog, és nem is így képzeltem el. Óvatosan felhúzott magához, majd maga felé fordította az arcom. Elvesztem ónix szemeiben, amik olyan szépen csillogtak. Aztán a tekintetem az ajkaira tévedt…
Beleborzongtam a gondolatába, ahogy felidéztem azt a majdnem csókot, amit ha Ino nem zavar meg, akkor meg is történhetett volna. De így csak egy szép álom maradt…
- Minden rendben? – kérdezte bizonytalanul az arcomat fürkészve.
Valahogy nem akartam tudni, milyen képet vághattam, amiért így aggódott. De nagyon aranyos volt…
- Aha – nyögtem ki, mert csak annyi tellett tőlem.
Milyen jó is lenne ha… Nyeltem egy nagyot, de nem sokat segített a dolgok állásán.
- Biztos? Olyan piros az arcod – a kezét a homlokomra csúsztatta, mire egy idétlen vigyor kúszott ajkaimra.
- Persze – suttogtam erőtlenül. Túlságosan is magával ragadott ez az egész. – Sasuke-kun… én… - sajnos a mondat végéig nem jutottam el, mivel valami idióta neki ment az Uchihának, aki elveszítette az egyen súlyát, és rám esett. A fejem nagyot koppant a padlón. Mielőtt teljesen elnyelt volna a sötétség még láttam Sasuke aggódó tekintetét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
