Sakura
Ino papája közvetlenül a diszkó bejárata előtt tett ki. A térdeim remegtek az izgalomtól. A szívem a kihallatszódó zene ritmusára vert. Nem sokszor járok ilyen helyekre, persze hogy izgultam. Ino megragadta a kezünket, majd egy szó nélkül elindult maga után húzva minket a bejárat felé. Két izomember ácsorgott az ajtóban. Szőke barátnőm megtorpant, majd egy pillanat múlva három zöld színű jegyet halászott elő, amire nagy betűkkel rá volt írva V.I.P. felirat. Ez most meglepett, neki még is honnan voltak ilyenjei? És nagyon úgy tűnt, hogy Hinata sem tudta, még is honnan szedte őket.
Odanyújtotta az egyik pasasnak, aki alaposan megvizsgálta, majd intett nekünk, hogy bemehetünk. Ino újból a kezem után nyúlt, majd kikerülve a két férfit besétáltunk. Hatalmas tömeg volt már így is, pedig még csak hét óra volt. Egészen a pultig mentünk, ahol elengedett minket. Zavartan bámultam szőke barátnőmet, nem tetszett, azaz előbbi jelenet.
- Azok a jegyek még is honnan voltak? – hajoltam közel a füléhez.
- Egy ismerősömtől kaptam őket.
- Szólhattál volna róla – szólalt meg Hinata is.
- Ez volt az én meglepetésem. – vigyorgott – Látnotok kellett volna a fejeteket, vicces volt.
- Tényleg megleptél vele – húzódtam vissza a helyemre. – el tudom képzelni milyen emberekkel, találkozgathatsz.
- Jó fejek – mondta – nem akartok rendelni? Én állom – vigyorogta.
- Ino, ez már kész luxus a részedről – nyögtem. Sosem rajongtam, azért ha valaki helyettem fizet bármit is, még ha az egyik legjobb barátnőmről is volt szó, aki nyugodtan megengedhette magának ezt.
- Sakura-sannak igaza van – mondta Hinata – nem kell minket elkényeztetned.
- Nem kényeztetlek el titeket – azzal a csapos felé intette, aki egy igen bájos mosollyal sietett hozzánk.
A húszas éveiben járhatott. Rövid barna tincsei a szemébe lógtak. Zöld szemei alatt a kialvatlanság jelei látszottak, bár úgy tűnt most nagyon elemében van. Lelkesen sietett felénk egy szexi mosoly kíséretében. Nem panaszkodhattam, irtó jól nézett ki. Egy világoskék inget viselt, fekete nadrággal, már amennyit láttam belőle.
- Mi hozhatok a hölgyeknek? – állt meg Ino előtt, akinek az arcán egy csábos mosoly jelent meg.
- Három viszki lenne – mondta, majd elé csúsztatott némi papírpénzt, ami sokkal több volt, mint amennyibe kerülhetett a kért ital. – és szeretném, ha a csajoknak ingyen lenne a továbbiakban.
„VISZKI?????” - Tudatosult bennem Ino szavai.
- Hé, kezdhetnénk egy kicsit gyengébbel is, nem? – néztem rá kérlelve. Valahogy sosem bírtam a piát, és nem akartam öt perc múlva a földön fetrengeni, vagy a fél éjszakát végig hányni.
- Nyugi – vigyorgott rám – ez csak a bemelegítő – azzal intett a srácnak, aki egyből neki is állt kitölteni a kért italokat.
Sasuke
Valami fél őrült neki állt nyolckor dörömbölni az ajtón. Én meg idegesen mentem kinyitni azt. Mikor megláttam kik állnak ott, mentem becsuktam az ajtót. Nem is kellett sokat várnom, hogy utánam jöjjenek.
- Tünés – nyögtem, miközben feléjük fordultam. Nem voltam kíváncsi rájuk.
- Narutoval bulizni megyünk, nincs kedved jönni? – mosolygott rám Itachi, de nem ment vele sokra.
- Nem, és most akár mehettek is – taszigáltam az ajtó felé őket.
- Most komolyan, jó buli lesz – kezdte Naruto is lelkesen – lesz egy csomó jó csaj, meg pia…
- Ez engem nem érdekel – vágtam rá – fáradt vagyok, és van egy csomó dolgom. De ti nyugodtan elmehettek, senki sem tart vissza.
- De öcsiiiiii – nyöszörögte Itachi, majd egyszer csak térdre esett. – jönnöd kell.
- Idióta – nyögtem. – mint már mondtam, NEM.
- Unalmas vagy – legyintett Naruto, majd megragadta a bátyám grabancát, és maga után húzta. – csak aztán meg ne bánd – szólt vissza az ajtóból, majd becsukta maga mögött.
- Még hogy megbánni – nyögtem, azzal visszasétáltam a szobámba, hogy folytassam az olvasást.
Percekig csak lapozgattam a könyvet, hogy megtaláljam, azt a részt, ahol abba hagytam. Miután megleltem neki is láttam a folytatásnak. Hosszú percek teltek el így, és valahogy képtelen voltam oda figyelni rá. Vagy nyolcszor elolvastam ugyan azt a mondatot, de képtelen volt eljutni az agyamig. Idegesített, hogy csak így ennyiben hagyták a dolgot, és nem zaklattak továbbra is.
Hirtelen meggondolásból felkeltem, majd a szekrényhez sétáltam, és kikaptam belőle egy kék fehér kockás inget, egy sötétkék nadrággal, amiket aztán magamra kapkodtam. Ezután kimentem a nappaliba, ahol felkaptam a kulcsom, pénztárcám, telefonom. Belebújtam a közben magammal hurcolgatott zoknimba, majd elővettem a cipőm, amibe belebújtam. Körülnéztem, hogy minden rendben van-e, azután leoltottam a villanyt, és kiléptem az ajtón.
Sietős léptekkel róttam a lépcsőfokokat, míg végül le nem értem a bejárathoz. Intettem a portás pasasnak, majd kiléptem rajta. A sejtésem nyomban beigazolódott. Két vigyorgó idióta ácsorgott a kocsimnak támaszkodva, nevezetesen is Naruto és Itachi. Valahogy túl szép álomnak bizonyult, hogy ezek lekopnának rólam.
- Túl sokáig tartott nem gondolod? – bökte vigyorogva oldalba a bátyám a szöszit.
- Igazad van. Általában gyorsabban kapcsol – nevette el magát.
- Kurva viccesek vagytok mindketten – azzal előkaptam a slusszkulcsom, megnyomtam a rajta lévő gombot, amivel feloldottam a riasztót. – szálljatok be – utasítottam őket.
- Öcsi már megint duzzogsz – ült az anyós ülésre Itachi, míg Naruto hátul foglalt helyet.
- Ha nem fogod meg repülsz innen – csikorgattam a fogaimat. Ez a két marha megint rászedett – te meg kösd be magad – néztem a visszapillantóba. Láttam, ahogy Naruto kényelmesen kifeküdt az ülésen. – és a cipőd vedd le, ha mindenképen feküdni szeretnél – mondtam, majd beletapostam a gázba.
Sakura
Ino már az ötödik sráccal táncolt mióta itt vagyunk. Engem még senki nem rohamozott meg, bár a csapos srác nagyon stírölt. Akárhányszor felé pillantottam folyton vigyorgott. Kezdtem aggódni amiatt, hogy van rajtam valami nevetséges.
Igazából egy kicsikét kezdtem unatkozni. Valahogy az egyhelyben ülés nem tűnt ésszerű dolognak egy ilyen helyen, csak hát senki sem volt ez idáig, aki szívesen táncolt volna velem. Én meg túl félénk vagyok ahhoz, hogy csak úgy oda mennyek bárkihez is.
Csak pár percre vettem le Hinatáról a szemem, de már ott rázta egy igen helyes sráccal. Megmosolyogtam, ahogyan zavarba jött az érintésektől. Ino teljesen nyugodt volt, bár nem szólt semmit, szemei vígan csillogtak. Ő így szokott flörtölni. Nem kellenek buta szavak ahhoz, hogy levegyen bárkit is a lábáról. Egy-két szexi mosoly, és mindenki hanyatt vágja magát. Beismerem egy kicsit féltékeny voltam rá, amiért ilyen felszabadultan tud viselkedni, még idegenek mellett is.
Mélyet sóhajtottam, majd a poharam felé fordultam. Még mindig nem ittam belőle, pedig lassan egy fél órája tuti, hogy itt ücsörgök előtte. A viszki valahogy túl erősnek számított a részemről, amúgy sem rajongtam az alkoholért. De ha mindenképen innom kellett, akkor maradtam a puncsnál. Abban legalább nem volt érezhető, és finom is volt.
- Nem ízlik? – támaszkodott a pultnak a kiszolgáló srác. Az a sejtelmes mosoly, ami szétterült ajkain egészen szexi volt.
Ahogy tudatosult bennem az előbbi gondolatom, elpirultam. Szégyenlősen hajtottam le a fejem.
- Ha szeretném az alkoholt, akkor biztosan ízlene – suttogtam leszegett fejjel. Nem mertem a szemeibe nézni.
- Ezen könnyen segíthetünk – mondta, azzal levett a polcról egy narancsos fantát, és elém gördítette.
- Kö-köszönöm – dadogtam zavaromban.
- Semmiség – rázta meg a fejét. – te nem táncolsz? – bökött a barátnőim felé, akik igen csak jól érezték magukat partnereik társaságában.
- Ha lenne kivel, akkor mennék – nyögtem szomorkásan.
- Zárásig sajnos nem mozdulhatok el innen, pedig szívesen elhívtalak volna – sóhajtotta – remélem, még látlak.
- … - Teljesen elvörösödtem. Egy szót sem tudtam kinyögni. Érzetem, ahogy az összes vér, ami bennem keringett az arcomba tódult.
Hirtelen azt sem tudtam mit kellene erre mondanom. Ez volt az első eset mikor egy fiú ilyesmivel állt elő nekem. Nagyon zavarba hozott.
Sasuke
- Pontosan hová is megyünk? – állt meg a piros lámpánál. Legalább azt tudjam, hova vigyem őket.
Nem terveztem, hogy túl sokáig maradok. Amúgy sem vagyok oda az „ereszd el a hajam” bulikért, főleg nem azokért, amiken ők is ott vannak. Általában, akkor a dolgok egyáltalán nem úgy működnek, ahogyan kellene.
- Van itt a közelvben egy diszkó, mi is a neve…? – nézett bátyám a szőkére, aki erre vállat vont.
- Nagyszerű – sóhajtottam – arra gondoltok, ami két utcával feljebb van a plázától? – kérdezetem.
- Ja – nyögte Itachi meglepetten – még is honnan tudod?
- Láttam már egy párszor. – zártam le a témát.
Percekig csönd uralkodott az kocsiban, míg végül meg nem érkeztünk a diszkóhoz. A parkoló tele volt, így kénytelen voltam egy nyugisabb utcát keresni, ahol volt hely, és leraktam a kocsit. Mindhárman kiszálltunk, majd visszaindultunk a bejárat felé. Hatalmas sor ácsorgott előtte, vagy fél órát álldogáltunk mire sikerült bejutnunk oda. Mondjuk a két biztonsági őr, akik az ajtóban álltak nem voltak valami szimpatikus emberek.
De legalább épen bejutottunk. Az épületbe lépve megcsapott a parfüm, alkohol és izzadság szag keveréke. Na, pont ez az egyik oka annak, amiért nem járok ilyen helyekre. Ráadásul az összes pláza cica be van sűrítve erre a kis helységbe, szinte nem látni olyan lányt, aki nem lenne olyan, mint ők. A tipikus „másszunk rá a pasikra” címszavú lányok, nagyon nem jöttek be. Talán ezért is nem álltam le minden második csajjal randizni. Mert mindegyik vagy csak a szexet vagy pedig a pénzemet akarta volna, és nem engem. És ez számomra roppant irritáló tulajdonság. Vagy csak én kérek túl sokat, mikor elvárom, hogy legalább egy kicsikét szeressen a másik?
- Hé, öcsi – bökött oldalba a bátyám, majd a pult felé kezdett mutogatni – igyunk valamit.
- Itachi, vezetek – vágtam rá. Tudhatná, hogy ilyenkor nem iszom.
- Igaz is. – legyintette a kezével – te jössz Naruto? – nézett a szőkére, aki igen csak elbambult. – hahó – legyintette meg Itachi a kezét a fiú orra előtt.
- Ja, igen mi? – nézett körül, mint aki egy pillanatig azt sem tudja, hol van.
- Jössz inni? – ismételte meg a kérdést. – amúgy meg mi terelte el így a figyelmed? Talán meg akadt a szemed egy jó bigén? – vigyorgott idétlenül.
- Nem is egyen – vágta rá hatalmas mosoly kíséretében.
- Na, mutasd – állt mellé Itachi, aki lelkesen keresgélte az Uzumaki jelöltjeit.
- A pultnál – kezdte – van az a három csaj, látod? Az egyik épp a kiszolgáló sráccal dumál.
- Á meg is van – majd végig mérte őket a tekintetével. A szokásos bujaság csillogott bennük. Valahogy éreztem, mi minden fog a mai estén történni. – hmm, nem rosszak – állapította meg, amivel az én kíváncsiságomat is felkeltette.
Szememmel keresetem a kiválasztott csajokat. Az egyiknek hosszú sötét tincsei voltak, innen nem tudtam beazonosítani a diszkó gömb által villogó fényektől, hogy milyen színű is lehet. Ha jól láttam, akkor lila ruhában lehetett. A mellette lévőnek világosabb haja lehetett, azt hiszem szőke, ha minden igaz, és nem vagyok vak. Ő vadító vörös ruhában toporgott a pultnál, nem alacsony magas sarkúval. A harmadik egy bárszéken üldögélt a pultos srác társaságát élvezve. Neki is világos haja volt, de a színét se hogy sem tudtam megállapítani. Háttal ült nekem, így még az arcát sem láthattam. Innen nézve, tényleg nem voltak rosszak.
- Stopi-stopi enyém a sötét hajú – lelkesedett a szöszi.
- Ők nem valami kiárusítási cikkek, Naruto – nyögtem.
- Enyém a szőke – csatlakozott Itachi is. Mintha egyikük sem hallotta volna meg az előbbi kijelentésem. – és öcsi tiéd a harmadik – veregetett hátba.
- Hé, ezt eldönthetném én? – háborodtam fel. Közben a tekintetem visszavándorolt a lányra.
Bár ne pillantottam volna rá… levegő megakadt a tüdőmben, a testem megfeszült az arcát fixírozva. A felismerés villámcsapásként hasított a testembe, főleg mikor tudatosult bennem, hogy az a lány, aki Itachi és Naruto szerint engem „illet” nem más, mint Sakura. Valahogy most olyan „furán” nézett ki, más volt, mint amikor a suliban láttam. A mosolya, a ruhája, a sminkje, egyszerűen minden… és a legrosszabb? Hogy ez igen érdekes reakciókat váltott ki a testemből.
Sakura
- Hé csajszi – csapódott mellém Ino vigyorogva – van egy jó hírem.
- És mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian, közben nagyot kortyoltam az újabb adag narancsból.
- Igen csak feltűnően bámul egy igen csak szexi pasas – magyarázta.
- Téged vagy Hinatát? – kíváncsiskodtam.
- Téged te hülye – bökött oldalba.
- Engem? –akadt el egy pillanatra a lélegzetem – azt kétlem.
- Pedig ott áll – sétált a másik oldalamra Hinata. – már egy ó ideje téged néz, biztos vetkőztet.
Nagyokat pislogtam Hinataára. Még ilyet sem hallottam a szájából. Kicsit meglepődtem.
- Mi az, hogy vetkőzteti? – háborodott fel – tuti már egy párszor lepörgetett egy-két pikánsabb jelenetet is a szeme előtt.
- Mi van? – úgy néztem Inora, mint aki megőrült.
- Nem értem mit vagy úgy oda, biztos mókás lenne, ha…
- Mutasd ki az illető – vágtam rá azonnal, mielőtt lerészletezte volna a gondolatait.
- Ő az – bökött egy igen ismerős arcra.
A szívem kihagyott egy, kettő akár három ütemet is, mire észbe kaptam, és felfogtam kit bámulok. Zavartan fordítottam neki hátat, és kortyoltam bele az italba. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy felidéztem a sensei arcát. Erre nem számítottam. Ő még is hogy kerül ide? Egyáltalán miket gondolhat most rólam? Jézusom… bele se mertem gondolni, hogy minek nézhet most engem.
„Haza akarok menni!!!!!!!!” – ez volt az első normális gondolatom, ami hirtelen az eszembe jutott.
- Még… még mindig bámul? – kérdeztem pipacspirosan.
- Neked meg mi bajod van? – hajolt az arcomba Ino.
- Az a pasi…. a biosz tanárom – nyögtem remegő hanggal.
- Na, ne – döbbent le mind két barátnőm.
- De igen – erősítettem meg az előbbi mondanivalómat.
- Mikor azt mondtad, hogy egy szexi fiatal srác, én valahogy nem így képzeltem. Ez több mint jó pasi Sakura. – elvörösödtem Yamanaka szavai hallatán.
- Tudom… - suttogtam erőtlenül.
- Én a helyedben…
- Nem akarom hallani Ino! – néztem zavarodott kék szemeibe. – hatalmas nagy baj lenne belőle, tudod?
- Senki sem mondta, hogy kösd hozzá az életed.
- Arra célzol, hogy legyek kurva? – kezdett az agyamra, menni, a könnyűvérűsége – csak mert te minden második pasival kikezdesz, nekem nem kell ezt csinálnom.
- Jól van. Csinálj, amit akarsz – vonta meg a vállát, majd duzzogva elsétált.
- Ne törődj vele. Egyszer úgy is rájön, hogy amit csinál az nem helyes.
- És én akkor fogok a képébe röhögni…
- Ne vedd figyelembe, hogy itt van – hörpintett bele az italába.
- Könnyű azt mondani – mondtam, de mire körbenéztem, már ő sem volt sehol.
Csalódottan vettem tudomásul, hogy már megint egyedül hagytak kiszolgáltatottan. Nem mintha eddig bárki is idejött volna hozzám.
Sasuke
Ahogy egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, zavartságot láttam az arcán. Nagyon úgy tűnik, ő sem számított a megjelenésemre. Egyből el is fordult, így megint csak a hátát láthattam, meg azt, ahogyan a barátnőivel beszélt, mert gondolom azok voltak.
- Na, hogy tetszik? – Itachi úgy vigyorgott, mint a bolond gomba.
- Az a lány egy diákom a suliból – mondtam.
- Csak nem ő lenne az, akibe beleestél, - pislogott hol rám, hol a lányra.
- Nem estem bele senkibe, de amúgy ő az, akiről meséltem.
- Azt hozzátehetted volna, hogy milyen csinos. Megértem, hogy nem bírsz magaddal a közelében.
- Nem csináltam semmi olyasmit, úgy hogy a célozgatásaid hiábavalók – néztem a szemébe, de az a huncut csillogás nagyon nem hagyott nyugodni.
- Hah – rázta meg a fejét – én kihasználnám a helyzetet a helyedben…
- Hogy aztán lesitteljenek kiskorú megrontásáért? Kösz nem…
- Muszáj mindenben először a rosszat meglátnod? – fakadt ki. – ráadásul, ha ő is akarja, akkor az, nem számít megrontásnak…
- Idióta – nyögtem – nem fogok rámozdulni és kész.
- Ahogy akarod – azzal vállat vont, majd Narutoval elvegyültek a táncoló tömegben, én meg ott maradtam egyedül.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
