Sasuke
Éppen egy újabb gólt rugtam mikor néhány fiú az ajtóhoz tömörült és nézet kifelé. Még egy utolsó rúgás és én is a tömeg felé haladtan. Átverekedtem maga a sokaság között majd megálltam az ajtónál. Meglepettségemben egy kicsit hátra hőköltem. Rózsaszín haj?? - kérdeztem magamtól. A lány hirtelen fordult vissza. Nem ismertem fel. De a ruhájából ítélve nem idevalósi diák. Innen is ki lehetet venni zölden virító szemét. A Hyuga lány kapott barátnője kapucnia után és tessékelte vissza, hogy elrejtse a feltűnő színű loboncot. De már késő volt. Karin elképedten nézet a lányra majd kitépte magát Neji karjaiból és elnevette magát.
- Láttátok milyen haja van?? - kérdezte miközben az idegenre mutatót.
- Lehet, hogy az én hajam rózsaszín, de legalább nincsenek kapa fogaim. - szólat meg a lány majd megigazította a kapucnit. - Gyertek, kérlek. - szólt rá az orjásra és karate örültre, na meg persze a Hyuga lányra. Megfordult, de Karinon lehetet látni, hogy mindjárt jól letámadja a lányt.
- Hogy merészeled... - kiabálta vöröske hisztérikusan mire a lány megfordult.
- Sasuke oda kéne menned. - szólalt meg Gaara a hátam mögött.
- Na jah. - mondtam majd elindultam a csata helyszínére. Karin már indult is mikor pont középen álltam meg. Körül néztem, hogy látom-e valahol az igazgatót. Nem csalódtam. Tsunade a harmadig emelet legközelebbi ablakból bámulta a jelenetet.
- Hagyd abba Karin. - mondta csöndesen.
- De hát Sasuke... - mondta Karin, de én felemeltem szikrázó tekintettem és belé fojtottam a szót.
- Hallottam, hogy beszél veled. De mint a Konoha High school diákja neked is meg kell tanulni az önuralmat. - mondtam még mindig csendesen majd leszegtem a tekintettem. Az idegen felé fordultam. A lány közelebbről megszemlélve nem is volt olyan rossz, sőt.
- Ki vagy te? - kérdezte a lány. Kicsit meglepődtem hisz még egy lány sem kérdezte meg csak így. Általában elpirulnak vagy akadozva beszélnek velem. De ennek a lánynak csak a szeme csillant meg mikor oda fordultam hozzá. Talán ő ezzel tudja magát elárulni.
- Uchiha Sasuke. - mutatkoztam be. - Na és te? - kérdeztem vissza mire a lány, megdermedt.
- Sakura? - jött a hátam mögül egy fiú hangja. Majd elfutott mellettem egy alak. Majd a rózsaszín hajú lány nyakán unokatesóm Uchiha Sai csüngött.
Sakura
Hirtelen azt se tudtam mi csináljak. Saival már három éve nem láttuk egymást. Szerettem, de ő csak kihasznált. Azért szakított velem, mert nem feküdtem le vele. Majd nem sokkal a szakításunk után elköltözött. Azóta nem is hallottam róla semmit. Egészen mostanáig. És most megint itt van teljes életnagyságba és úgymond letaperol. Zavarodottságomat a düh váltotta fel. Egyszerű mozdulattal löktem el magamtól. Nem éreztem semmit. Nem éreztem védelmet a karjaiban, mint régen és a tekintetétől sem gyorsult fel a szívem, mint annak idején.
- Mit keresel itt? - kérdeztem fagyosan.
- Ezt én kérdezhetném tőled. - mondta Sai értetlenül.
- Csak kerestem valakit. - mondtam majd megfordultam és elindultam Hinatájék felé. De Sai nem akart ilyen könnyen elengedni. Megragadta a könyököm.
- Mi van veled? - kérdezte. Dühösen kitéptem a kezemet markából majd felé fordultam.
- Szakítottunk. Ott hagytál. El se búcsúztál. Nincs mit beszélnünk. Ne várd, hogy a karjaidba vessem magam. Mert az nem fog menni. - szűrtem ki a fogaim közt ezt a pár mondatot.
- Sa... - kezdet volna bele, de én csak megfordultam és otthagytam. Még a kapunál megtorpantam majd az összegyűlt tömeghez fordult.
- Örültem a találkozásnak. - mondtam majd Hinatáékkal a nyomomban eltűntünk.
/Ez alatt/
- Ez a lány nem semmi. - mondta a nő és leült a igazgatói székbe.
- Igen az... - értett vele egyet a szembeülő férfi.
- Biztos, hogy ide akarod beíratni? - kérdezte a szőke nő.
- Van egy olyan érzésem, hogy itt fog megváltozni az élete. - mondta a férfi miközben könyökét a székkarfájára tette és kezeit arca előtt összekulcsolta. - És én csak jót akarok neki. - folytatta.
- Nos, rendben. - mondta a nő. - jövő héttől kezdve Haruno Sakura ide jár. - mondta és lepecsételte az aktát. Pecsétre az volt írva: "KHS".
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
