Sakura

 

Egész kellemesen aludtam tegnap. Beszélgettem Hinatával telefonon azután meg ledőltem aludni. Már dél körül járt az idő mikor felkeltem. Anya már ma elment munkát keresni Kakashinak pedig megbeszélése volt így egyedül voltam a lakásba. Ettem, lezuhanyoztam, hajat mostam, fogat mostam és megszárítottam a hajam. Felvettem egy rózsaszín csőnadrágot, fekete hosszú pólót, ugyan csak fekete tornacipőt és egy fehér kapucnis kardigánt. Miután ezzel megvoltam kerestem egy cetlit és írtam egy kis üzenetet az aggódó szülőknek. 

„Elmentem. Hinatával találkozom. Majd jövök. Nem aggódni!!”

Vettem az ipadom és elindultam. A portástól elköszöntem majd kiléptem a most nyüzsgő utcára. Kellemes volt Konoha utcáin sétálgatni. Senki nem ismert így nem kellet percenként megállnom, beszélgetni egy ismerőssel. Hinata egy nagy fehér épületet említett a város közepén. Nos, az iskola itt sokkal szebb és tisztább, na meg tágasabb, mint az előző iskolám volt. Csak nekünk nem volt egyenruhánk. Fehér blúz és kék szoknya a lányoknak, a fiúknak fehér ing hozzá illő vörös nyakkendővel és kék nadrággal. 

Igazán mutatós, de nem az én stílusom. - gondoltam. Rengeteg diák már az udvaron beszélgetett a barátaival. Az iskola kapunak dőlve tanulmányoztam őket, ahogy furcsa módon átnéztek rajtam. De egy vállrándítással elintéztem a dolgot. Hisz most a rózsaszín hajam is gondosan el volt rejtve a kapucni alatt. Szemem megakadt egy csapaton. Ha pontosan számoltam tizenketten voltak. Az egyik egy foci labdát tartott a kezébe és úgy beszélt a többiekhez. Igazán varázslatos fiúvolt. Hosszú haja lófarokba fogva a tarkóján és fekete szemei bátorságot és kitartást tükröztek. Testalkatát nem igazán láttam a legalább két mérettel nagyobb ing alatt csak az erőscombjából sejtettem valamit a vászonnadrág miatt, ami kicsit simult a lábához.

- Jól van Itachi ezt megjegyeztem. - kiáltott fel valaki mellőle. Tekintettem egy hosszú hajú szőke fiúra vándorolt, aki idegesen hadonászott a kezével. Rögtön lerítt róla, hogy a fekete hajú sráchoz képest kicsit lazább a stílusa. Nem tudtam teljesen végig mérni, mert ekkor láttam meg új barátnőmet. Egy másfél fejjel magasabb lánnyal beszélgetett mellette pedig egy fekete öves karatés lány is csak vígan fecsegett hozzá. De mintha Hinatát csöppet sem zavarta volna, hogy egyszerre több téma is útban van felé. Mindenre barátságosan válaszolt. Hirtelen csapat is megállt csak ők a kapu másik oldalán és vígan fecsegtek valami jövő héti focimécsről. Csakhogy nem igazán figyeltem rájuk. Ellöktem magam a kaputól és kiegyenesedtem. Barátnőm nem igazán vett észre. Épp ebben a pillanatban szólította le őket egy vörös hajú csaj. Elkezdet hadonászni a kezével és középső és mutató ujjával mutatta a jól felismerhető ollót és Hinata egy hajtincsével mutatta meg mit, fog vele csinálni. Barátnőm csak dermedten hallgatta, de a két lány, akik eddig vígan fecsegtek most bátorítóan elé álltak. Összehúztam a szemöldököm. Időközben a kiscsapat, akik mellettem álltak végig nézték az eseményeket. Nem bírtam tovább nézni, ahogy barátnőmet ott fenyegetik. Szinte láttam a ki nem engedet könnyet a szemében. Végül csak hangosan felsóhajtottam majd elkiabáltam magam.

- Hinata. - kezdtem el integetni. És bekövetkezett az, amitől tartottam. A figyelem középpontjába kerültem. Oda siettem szeppent barátnőm hoz majd átöleltem.

- Tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy te majd átjössz, de gondoltam megleplek. - mondtam.

- Sakura? - kérdezte mire felhúztam a szemöldököm. Időközben a vörös hajú csajhoz is társult néhány fazon. Nem nagyon figyeltem meg őket de Hinata szinte azonnal megdermedt. Nem tudtam eldönteni, hogy a félelemtől vagy a meglepettségtől-e.

- Hééé ne állj elém. - ripakodott rám a vöröske. Ettől a hangtól rám tőrt a nevethetnék megint. De illedelmesen visszatartottam.

- Karin!! - jött egy hang a hátam mögül. A hang ugyan parancsoló hangnem volt. Inkább úgy tettem mintha nem hallottam volna és további szavaimat még mindig merev barátnőmhöz intéztem.

- Hina akkor megyünk? - kérdeztem. Majd a négy kíváncsi szempárba néztem. - A nevem Haruno Sakura. Örülök a találkozásnak. - nyújtottam a kezem. Mérges fújtatást hallottam majd, hogy valaki felém nyúl és megragadja a vállam.

- Ne tégy, úgy mintha itt sem lennék!! - parancsolt rám a vörös. Gyorsan lesöpörtem a kezét rólam és felé fordult.

- Bocsásson meg ő nagyságos kisasszony, hogy egyik a hátsó fertályomat mutogattam magának. De most, hogy megnézem, lenne egy tanácsom. Legyen egy kicsit hosszabb a szoknyája, mert lehet, hogy az magának sexy de higgye el a fiúnknál csak annyit ér el, hogy azt higgyék kurva. Bár mondjuk, nem tévednének nagyot. - suttogtam hozzá mire a vörösnek olyan színű lett a feje, mint a haja.

- Mit gondolsz ki vagy te?? - kérdezi sziszegve. Felsóhajtottam majd hangosan megjegyeztem.

- Nem gondoltam volna, hogy süket, de az ön kedvéért bemutatkozom még egyszer. - mondtam és drámaian meghajoltam. - A nevem Haruno Sakura. Mondhatnám, hogy örülök a találkozásnak. De akkor hazudnék. - mondtam majd felegyenesedtem. Gúnyosan elmosolyodtam és gúnyos hangnemben fojtattam tovább. - Meg jegyezném. Innentől a saját súlycsoportoddal kezdj ki. - mondtam majd felkaroltam Hinatát és elindultam vele a kapu felé. Két barátnő megszeppenve jött utánunk az egyik Hinata táskájával a vállán. De akkor Karin a felsőm után kapott ezzel lehúzva a fejemről a kapucnit szabad utat engedve rózsaszín fürtjeimnek. Ezzel szemek elé került a furcsaságom.