Sakura
A repülőtéren álldogáltam csomagjaimat tartogatva. Nagyanyám szorosan mellettem állt. Anya hozzá ment ahhoz a férfihoz, akit igazán szeretett Már lassan fél éve, hogy elváltak apuval én pedig hozzá kerültem. Most itt a repülőtéren vártam a vesztem. Hisz az a magas fehér hajú, félig maszkot hordó férfi közeledik felénk, aki megváltoztatta az egész életem.
- Kicsim jól vagy? - kérdezte anya hozzám hajolva. Fáradtan néztem ki az ablakon majd néztem nyúzottan anyámra.
- Miért ne lennék? - kérdeztem és anyám mellet ülő férfira pillantottam. Látszólagosan görbült felfelé a szája és szemét is becsukta.
- Meglátod imádni, fogod Konohát. - mondta Kakashi.
- Ahha persze. - szólaltam meg. Majd újra az ablakon túli tájnak szenteltem figyelmemet. Még hallottam mikor anyám hangosan felsóhajt majd bocsánatot kért a szeretett férfitól.
Igazából semmi bajom nincs nekem Kakashival. Csak még nem tudtam felfogni, hogy anya ilyen gyorsan túltette megát apámon. Mondjuk ez fordítva is igaz. De végül is még azt se tudtam megszokni, hogy Kakashi az anyámmal van. Vagy, hogy ez a férfi nem csak anyám, de az én életem is fenekestül felfordította.
Konoha egész kisváros. Talán csak az óriás hotelektől nevezik városnak. Csak remélni tudtam, hogy a népessége legalább egy kicsit hasonlít Pekinghez.
Mikor kiléptünk az előcsarnokra egy család várt ránk. Két lány és egy férfi. Mindegyikőjüknak hosszú, fekete haja volt. De ez még hagyán, furcsa módon mindegyiknek levendula színű szeme van. De hát az sem lepet meg különös képen. Hisz aki rózsaszín hajjal születik.
- Hizashi!!! - kiáltotta Kakashi
- Üdv, itthon barátom. - köszönt a magas férfi. A két csaj csak egy halvány mosollyal és egy barátságos integetéssel köszöntötte Kakashit.
- Hizashi hagy mutassam be neked Takada Kameko és a lányát Haruno Sakurát. - mutatott ránk.
- Örülök a találkozásnak. - mosolygót ránk barátságosan Hizashi. - Kérlek hagy mutassam be nektek a lányaimat. - mutatott a két lány felé. A nagyobbik lány kék kötött felsőt, bő farmert és fehér sportcipőt. Semmi smink az arcán talán csak egy ici-pici szájfény. A kisebbik viszont sokkal vadabb kinézete rendelkezik. Fekete bőr cuccot viselt hozzá illő fekete csizmával. Arcán inkább csak fekete festék. De a szája szélén egy kis ezüst pont is. A szememet sem kellet erőltetnem, hogy tudjam mi az a kis ékszer. Pírsing.
Tiszta emó. - gondoltam.
- Ő itt Hinata Hyuga az idősebb lányom. - mutatott a nagyobb lányra. - Ő pedig Hanabi Hyuga... Mint ahogy látják épp a lázadó korszakába van. - adott magyarázatott kisebb lánya kinézetére.
- 'napot - köszönt Hanabi de rögtön vissza is terelte tekintetét a telefonjára.
- Üdvözöljük önöket Konohába. - suttogta Hinata. Végig néztem a két testvéren és teljesen lehetett látni, hogy ég és föld a kettő.
- Szerbusztok. - köszönt anyám.
- Üdv. - bólintottam a család felé. Kakashi, Hizashi, és anya elmentek a csomagjainkért mi pedig megvártuk őket a bejáratnál.
- Na és örülsz, hogy ideköltöztök? - próbált Hinata társalgásba kapcsolódni velem.
- Hát... hogy őszinte legyek nem igazán. - mondtam zavartan.
- Értem... mit is vártam. - suttogta. - Hisz idegen szokások, ételek, emberek és környezet. - mondta. Hirtelen megsajnáltam és hevesen mutogatni kezdtem a kezemmel.
- Nem, nem ez a baj. Pekingbe nem tartottam a szokásokat, szeretem a japán ételeket, nem voltak barátaim, ha erre gondoltál az "emberek" alapján és a környezetett gyorsan meg fogom szokni. - mondtam gyorsan. De Hinata a mondatom felén akadt le.
- Nem volt egy barátod sem? - kérdezte hitetlenkedve.
- Nehezen barátkozom. Az említett barátaim meg mindig meg akartak változtatni. Tudod a mondást. Megszoksz vagy megszöksz. - rántottam meg a vállam.
- Meg változtatni? - ismételte az előző szavaimat.
- Igen. Tudod pl. befesteni a hajam barnára, szőkére vagy vörösre. Csak ne legyen természetes - mondtam mire dermedten nézet a rózsaszín hajamra. Ismertem már ezt a nézést. Döbbenet.
- Te... Te... Természetes?? - kérdezte dadogva
- Valami genetikai badarságnak köszönhetem a rózsaszín hajam. - simítottam végig hátam közepéig érő loboncoson.
- Engem nem zavar. - mondta Hinata és épp ekkor megvilágította arcát a nap és hajába belekapott a szél. Lélegzet elállítóan szép bőre és haja van és bő ruhája alatt se lapulhat semmi ronda dolog.
Elrejti a testét. De miért? - gondoltam magamban.
- Gyerekek. - integetett anyám miközben felénk haladtak. - Gyerünk. Menjünk és nézzük meg az új otthonunkat. - mondta anya gyermeki örömmel. Kakashi hátulról átölelte anyát majd felém sandított.
Ellépett anyától és bátortalanul tartotta ki a kezét felém. Mintha csak erre vártam volna öleltem át a férfit. És ebben a pillanatban megértettem anyám. Ezekben a karokban meg fogja tudni őt óvni mindentől. És nekem is van benne hely. Nem úgy mint apu kezeibe. Hol csak a szőke barátnőjének volt hely.
A költözés és Kakashi hirtelen jött nekem. De ahogy a szólás tartja, mindem rosszban van valami jó.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
