Takada Kameko elegns kosztmbe haladt a trgyal terem fel. Gondolatai csak egyetlen ember krl forogtak. Egy tizenht ves lnyon, akinek haja ugyan olyan rzsaszn, mint az v. Szeme pedig olyan smaragdzld, mint a nagyany. A tlgyfaajtt elrse eltt csatlakozott hozz Momochi r az gyvde.
- Ma, is mint mindig nagyon csinos Kameko. - mondta a mr hatvanas vei elejn jr frfi. Kzben barna szemei vgig jrtatta a divatos, halvnyrzsaszn kosztmn - ami kiemelte nies domborulatait -, fehr knyelmes cipjn s feltztt rzsaszn hajn. Zldeskk szemt egy igen drga napszemveg takarta.
- Ksznm Momochi r. Maga is igen elegns. - nzet vgig a fekete ltnys regron.
- Mondja csak kedveskm... mg mindig csnyn ltszik a vers? - krdezte a napszemvegre mutatva.
- Sajnos nem sokat javult. - kezdet. - De ha megtudom, hogy a lnyomat is bntotta kikaparom a szemt. - sziszegte. A beszlgets kzepette meg rkeztek a ktszrny, tlgyfa ajthoz.
- Na a pokol kapuja. - suttogta az reg mikzben btort mosolyt kldtt vdencnek. - Mindent megteszek, hogy a kis Sakura maghoz kerljn. - mondta a frfi mire a n felnevetett.
- Nem is olyan kicsi. - mondta s lenyomta a kilincset.
A trgyal terem mr dugig volt tanukkal. Jobb oldalon foglaltak helyet Kameko bartai. Bal oldalt pedig volt frje bartai foglaltk magukat knyelembe. A n tekintetvel rgtn egy bizonyos szemlyt keresett a tekintetvel. Nem csaldott. A szemly vilgoskk csnadrgot, vilgosszrke, hossz plt, fekete vkony kardignt viselt. Htul az utols padsorban lt a sarokban. Kapucni a fejn flhallgat a flben. Olyan mintha aludna, de mikor megrezte, hogy figyelik felkapta a fejt. Rzsaszn haja mg gyis kiltszik a kapucni all. Zldszeme kihangsvozva szemceruzval. De mikor megltta anyt felragyogott a szem. Mieltt mg oda mehetett volna apja jelent meg mellette jdonslt szke bartnjvel. Sakura fittyet hnyva apja villmokat szr szemre oda sietet anyjhoz.
- Anya. - lelte szorosan maghoz.
- Kicsikm. - Kezt Sakura vllra rakta, aki halkan felszisszent. - Mi a baj. - tolta el kicsit magtl a lnyt.
- Semmi. - mondta. - Csak beletttem a lpcs korltjba a htam. - mondta.
- Biztos? Nem akarsz semmit bevallani nekem? - krdezte gyanakodva.
- Csak krni akarok tled valamit. - suttogta.
- Mi lenne az kincsem. - mondta.
- Ha hozzd kerlk... menjnk el innen nagyon messzire. - kirlelte srstl elflt hangon.
- Ht persze. - mondta s jra maghoz hzta lnyt s megpuszilta a rzsaszn frtket. Nem sokkal ksbb bejtt a br.
- Nos a gyermeket meg kapja...
Kameko s Sakura egyszerre gondoltak r: Ohh Istenem segts!!
|