Másnap Temari nehézkesen ébredt, bár csoda, hogy egyáltalán felkelt így 10 óra tájékában. A szobában furcsa illatok terjengtek. Próbált az illat irányába hajolni, ami egyértelműen a konyhából jött.
- Ez most kajak popcorn? – nézett maga elé csodálkozó fejjel. Sakura épp ekkor jött be a nappaliba, és nem meghazudtolva Temari orrát, egy tál popcornnal és egy doboz mogyorókrémmel. – Ömm na mi van mozi lesz?
- Az, ugyanis a rögzítőmön 32 üzenet van. – dobta le magát a telefon melletti kanapéra.
- Erre befizetek. – sietett barátnője mellé. – Sasuke most mit alkothatott be?
- Fogalmam sincs – nyögte kissé szomorkásan, majd átnyújtotta Temarinak a tálat, míg ő a mogyorókrémnek esett neki.
16 üzenettel később..
- Ez mennyire egy tipikus pasii, hihetetlen, hogy eddig csak hárított, a végén már minden a te hibád lesz… - kapta fel a vizet a szőkés barna, ugyanis eddig Sasuke csak menteni próbálta magát, de szinte semmi eredménnyel.
Még 15 üzenettel később..
- Ó igen, ez egyre jobb és jobb. Komolyan mondom, fájna neki az, hogy sajnálom én voltam a hülye, vagy valami ilyesmi? – Bármilyen furcsa, Temari nyers véleményét Sakura is osztotta. – Én ezt nem bírom idegekkel – indult el a mosdó felé.
Amíg Temari a mosdóban volt, Sakura lejátszotta az utolsó üzenetet, ugyan nem várt tőle semmit, de hallani akarta.
„Sakura.. Tudom, hogy nagyot hibáztam, de hidd el, hogy te vagy az, ami jó az életemben egyszerűen te vagy minden. Bárcsak, mindent előröl kezdhetnék.. Szeretlek kicsim, akkor is, ha most haragszol…” - a vonal recsegő hangja megtörte Sasuke akadozó mély hangját.
Pár percre rá Tema kilejtett a fürdőből copfját igazgatva sétált be a nappaliba. Ahogy ránézett barátnőjére megtorpant, Sakura szemében még ott csillogtak azok a kósza könnyek mik megállíthatatlanul folytak barna bőrén, a kanalat ki-be húzogatta a mogyorókrémből, közben erősen az üveget szuggerálta.
- Ó na ne ne nee – fogta a fejét, majd elemelte az egyik zsepis dobozt az asztalról és Sakura felé nyújtotta. – Hallgatom – de a rózsaszín hajú csak megrázta a fejét, majd lejátszotta az utolsó üzenetet.
- Jó most már biztos! – határozta el magát Temari.
- Mi? – szipogta a mellette ülő.
Beköltözöm – vágta rá nagy büszkén, ellenvetést nem tűrően, majd nekiállt öltözni, közben megállás nélkül arról magyarázott, hogy hazamegy, összepakol pár cuccot, beszél az anyjával és, majd visszajön.
Este 8 óra tájékában a Haruno ház csak úgy dübörgött a csengő és a kopogtató váltott használatától. Amint a rózsaszín hajú ajtót nyitott négy visító lány tört be hozzá.
- Csajok, ti mit kerestek itt? – döbbent le Sakura.
- Neked is szia áá és mi is örülünk, hogy látunk. – ironizált Ino.
- Te, hogy nézel ki? Kapd a hátsód és öltözz, sminkelj, teremts emberi külsőt! – parancsolt rá Hinata, eljátszva Temari szerepét.
- Emberit? Ó nem… ördögien szexi legyél! Ez erről szól! – dobott oda neki Temari egy fekete felsőt. – Ez majd segít! – kacsintott rózsaszín hajú barátnőjére.
- Mégis miről zagyváltok itt nekem megint? – értetlenkedett Sakura. – Mért nem tudtok mindent előre bejelenteni?
- A meglepetés lényege, hogy meg kell lepődnöd!
- Bulizni akartok? – kérdezett rá félve a nyilvánvaló tényekre.
- Bocsi, a véremben van! – nézett angyalian Ino. Sakura nem akart fancsali képpel kibújni az este alól, igen is tetszett neki a gondolat, hogy legalább egy estére elfelejthet mindent és bulizhat.
A csajok felvonultak az emeleti szobába és addig, amíg a rózsaszín készült ők rávetették magukat az ágyra.
Az Uchiha házban, már viszonylag nyugodt volt a helyzet, Itachi egy fél órával ezelőtt jelentette be, hogy „Majd jövök!” ez annyit tesz, hogy másnap délig haza se tolja a hátsóját.
Sasuke, pedig ugyan azt csinálja, mint amit egész nap, néz ki a fejéből és ennyi innentől se kép, se hang. 10 perc semmi után, egyszer csak neki állt öltözni, nem vitte túlzásba, pár perc alatt készen is volt.
- Elmentem! – Sasuke nyelvén ez annyit tesz: „Ne is reménykedj, hogy ma még látsz.”
Bő másfél óra alatt Sakura előhozta azt az énjét, amit Temari ki akart belőle csikarni.
Egy kis smink, egy rövid gatya, amit félig takart a Temaritől kapott nyakba akasztós feketén csillogó ruha, ami a hátán teljesen ki volt vágva és Sakura újra a régi. Kívülről.
- Tűrhető! – állt mellé Tema.
- Tőled, ezt bóknak veszem. – vigyorgott pimaszul. – Ja, ugye tudod, hogy semmi alkohol?!
- Pedig te nem vagy szőke, hát elment a maradék eszed is? – vonta kérdőre a lányt.
- Bocsi Tema, de nálam alszol és nem akarok takarítani!
- Csak mennyünk már – türelmetlenkedett Ino. A lányok nem húzták tovább az időt, összeszedték cuccaikat és belevetették magukat az éjszakába.
Egy fekete szempár fürkészte a Haruno ház ajtaját. Sehol nem ég a villany nyílván már alszik, gondolta naivan. De most sem azért jött, hogy várja a csodát, előre sétált, majd nagy hanggal kezdte verni az ajtót.
- Őt keresed Sasuke? – még csak nem is kellett hátranéznie ahhoz, hogy tudja, ki szólította meg.
- Mégis ki mást Naruto? – de még mindig nem fordult a szőke irányába.
- Hagyd őt! Csak felejtsd el és kész! – hangja nem csengett parancsolóan, inkább csak próbált tanácsot adni a maga fura módján.
- Hát pont ezt nem tudom megtenni. Szeretem őt! – most már, farkas szemet nézett Narutoval.
- Ha nem félvállról játszottad volna a nagymenőt, ha belegondolsz abba, hogy kiknek okozol fájdalmat a kis játékoddal, akkor ezt most nem nekem mondanád! – Naruto talán életében először volt ennyire komoly.
- Tudom, hülye egoista fasz voltam és talán meg sem érdemlem őt, de még csak most fogom fel igazán, hogy mit vesztettem el… - egyre őszintébb és megtörtebb volt.
- Látod, ezt sem nekem kéne mondanod! – a szőke akaratlanul is elvigyorodott.
A csajok hamar megérkeztek a klubbhoz. A zenét már méterekről lehetett hallani, egy szép 18as karika, a legjobb dj-k mind egy helyen, és őket már csak egyetlen dolog választotta el ettől, a face control.
- Elfelejtettétek mondani, hogy a bulira kéne még pár év! – tudatosult Sakurában, hogy őket ide nem engedik be egyhamar.
- Te is tudod, hogy itt nem csak a korod számít! – mondta Ino, majd barátnője kezébe nyomott egy személyit.
Sakura egy kissé azért ideges volt, nem először csinálja ezt, de gyomra ilyenkor mindig összeszorul. Ő következett. A biztonsági, elvette tőle az iratot, megforgatta egy párszor, ránézett a lányra, majd vissza a képre, majd egyszerűen elmosolyodott.
- Ennyi! És már bent is vagyunk – örült a fejének Tenten, majd jöhetett a tombolás.
Villódzó fények, karok a magasban, piák a kezekben, erről szól a ma este…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
