Egy rózsaszín hajú lágy nyújtózkodott ágyában, az ébresztő csörgése után néhány perccel. Általában, ilyenkor fancsali képpel szokott a sulira gondolni. Most, azonban méteres vigyorral az arcán pattant ki az ágyból. Bekapcsolta a rádiót és elment tusolni.
- Gyönyörű verőfényes napra ébredt Tokió városa. Szép nap ez a szerelmeseknek. Gyerünk srácok, kapjátok össze magatokat és harcoljatok ki egy randit! Bár lehet, hogy könnyebb mindent a másikra hagyni, szóval csajok csak keményen! Akkor, az első számunk szóljon a kis tubicáknak, és ez nem más, mint a Why can’t i…
A szám kezdetekor, a lány kilépett a zuhany alól, magára tekert egy törölközőt és a tükörhöz lépett, ahol kifésülte a gőztől behullámosodott tincseit.
- Why can't I breathe whenever I think about you – kezdett énekelni, majd eltáncolt a szobájába, ahol keresett magának ruhát - Why can't I speak whenever I talk about you – miután felöltözött visszalejtett a fürdőbe - It's inevitable, it's a fact that, we're gonna get down to it. So tell me! – énekelt folyamatosan. Régen érezte ilyen jól magát a bőrében. Sminkelni is alig tudott, ugyanis a tánc és a sminkelés külön-külön még oké, na de egyszerre? Nagy nehezen azért összejött neki. - Why can't I breathe whenever I think about you – folytatta a lépcsőn lefelé menet. Már összeszedte minden cuccát és indulásra kész volt. Felkapta kulcsait, fogta a táskáját és már ment is.
Azért, nem mindenkinek indult ilyen szépen a napja. Sasuke speciel valahogy sehogy sem akart kikelni abból a nyamvadt ágyból.
- Sasuke! – dörömbölt az ajtón Itachi. Milyen aranyos nem?? Hogy törődik az öcsikéjével.
- Tipli van – küldte el bátyját, bár elég halak, ugyanis feje mélyen a párnába nyomódott, csak pechére Itachinak jó a füle. Fogta magát bement a szobába, kiborította Sasukét az ágyból, úgy ahogy van matracostól, hozzávágta a reggelit, majd, úgy ahogy jött ki is ment. Hagy ne mondjam, hogy az öcsike hány különböző nyelven szidta el testvérét. Ez is egy módja a felkelésnek. Nem épp a legjobb, de hatásos.
A rózsaszín hajú már javában a suli felé tartott, igaz tett egy kis kitérőt, lekanyarodott a közelben lévő bolt felé. Nem kellett neki túl sok minden, csak valamilyen üdítő és persze csoki, hogy túlélje az órákat. Sakura belépését az ajtón egy kis csengettyűs hang jelezte, ami nem sokkal rá ismét megszólalt. Kiválasztotta az éltető csokit, majd vitte volna a pénztárhoz, ám amikor megfordult, kiesett a kezéből. Lassan hullt a földre, majd egy csattanás. A rózsaszín hajú egy ideig csak nézte a vele szemben álló személyt, majd lehajolt volna a csokiért, ám a fiú megelőzte.
- Kevés emberre vagyok ilyen hatással – jegyezte meg mély hangon, majd a lány felé nyújtotta a csokit.
- Megijesztettél – vette el a fiú kezéből.
- Persze, szóval még az én hibám is mi? Tudom, az én kurva anyám tényleg – magyarázta sértődötten.
- Jaj Sasori, ne csináld már – vigyorgott, a fiú hülyeségein, majd elment az üdítők felé.
- Úgy látszik, ez a bolt vonzz minket – indult el utána.
- Hát látod – emelte le a gyümölcslét, kifizette, megvárta a vöröst majd ismét megállt, a bolt előtt. – Bocsi Sasori, de mennem kell, még a végén elkésem a suliból!
- Sokan mondták, hogy nézek el a fülészetre, de nem gondoltam volna, hogy ez ilyen komoly. – meresztette szemeit – Mintha azt hallottam volna, hogy sietnél a suliba.
- Megnyugtatlak, tökéletes a hallásod.
- Akkor viszont te nézzél be az orvoshoz. – gúnyolódott a lányon. – Mi van veled Sakura?
- Mindenki változik – próbált kitérni a konkrét válasz elől.
- De, te nem! És ha változol is, akkor nem ilyen irányba. – hiába, jól ismerte már a lányt. – Ki van rád, ilyen hatással?
- Sasuke – mondta széles vigyorral. A fiút meglepte, amit Sakura mondott neki, ugyanakkor mégsem. Amikor látta őket a sulija ellőtt, tudta, hogy ez talán több mint barátság és tenni akart elenne, de aztán lezárta a dolgot annyival, hogy nincs köztük semmi. Naiv volt. – Viszont most tényleg megyek. Vigyázz magadra! – nyomott egy puszit Sasori arcára, majd ment is, szinte már futva.
- Te is! – mondta, bár nem valószínű, hogy Sakura meg is hallotta. Rossz dolog, ha a régi érzések, amik elfeledettnek tűntek, újra felszínre törnek, és piszok fájdalmakat okoznak az embernek. Ha nem is okoztak Sasorinak nagy fájdalmat, rossz volt belegondolni, hogy Sasuke már most sokkal fontosabb a lánynak, mint ő bármikor is lehetett volna. Pedig ő szerette, annyira szerette. – Ezt nem hagyom annyiban, Sasuke! – suttogta, majd intézett egy telefont…
A Hyuuga lány, a suli kapujánál várta Narutot, azonban egy olyan személy futott be, akire nagyon nem számított.
- Sakura, tisztában vagy vele, hogy még fél óra van a csengetésig, mit keresel itt? – ha nem a saját szemével látná, el sem hinné. Sakura, maximum akkor jön előbb, hogyha a csajokkal találkozik, akkor is legfeljebb 5 perccel a csengetés előtt.
- Hát.. ömm.. Sasuke bent van már? – nem akart még egyszer belemenni ugyanabba a beszélgetésbe. Miután feltette a kérdést, meglátta a keresett személyt, épp felé tartott, de olyan fájdalmasan lassú tempóban, hogy nem bírta kivárni, így ő is elindult Sasuke felé.
- Ez Sakura volt?? – lépett barátnője mellé Naruto – Mi van vele beteg?
- Le lehet koccanni a témáról! – kiabált vissza a lány, aki még pont hallotta a szőkét.
- Igen! Szerelmes. – mosolygott Hinata, majd odabújt kedveséhez.
Az első 2 óra seccek alatt eltelt. Jöhetett a nagyszünet, ergo, kölykök az udvarra. A legtöbben a másik száját térképezték fel, méghozzá belülről, így Tenten úgy döntött, hogy az ebédjét, kicsit odébb fogyasztja. Itt is zajlik ám az élet, főleg, hogy két olyan srác jelent meg az udvaron, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott. Sasori megtalálta a leghatásosabb módszert arra, hogyan tehetne keresztbe Sasukénak, úgy igazán. Tekintetével végigpásztázta az udvart és meg is találta, amit keresett. Méghozzá, az egyedül ülő Tentent. Álnok mosoly húzódott arcára, majd besétált a lány mögé, pont olyan távolba, hogy ne legyen túl feltűnő, de azért, mindent jól lehessen hallani. Deidara, még mindig nem ismerte, a részleteket, de az ő dolga, úgyis csak annyi volt, hogy álljon és figyeljen.
- Hát, ezt nem néztem volna ki Sasukéből, így átbaszni Sakurát. – kezdte a műsort, és mivel Tenten mozdulatlanul ült, még csak meg sem rezzent, ebből kifolyólag felfigyelt a dologra. – Terjeszti, hogy bárkit lefektet aztán fogadást kötni arra, hogy majd őt meghúzza, attól még, mert nem szereti nem kéne ilyet játszani. – tömör és aljas. Amint kiélte magát, felszívódott, hogy Tenten még csak ne is lássa meg. Ezért volt, tökéletes célpont a barna hajú lány, ő az egyetlen, aki nem ismeri Sasorit, egyszer látta, akkor is max 5 percre, szóval, ha a fiúnak sikerül időben felszívódnia, akkor nem verhetnek rá semmit, ugyanis a hangját már csak nem ismeri fel.
Tenten, még szikrát sem kapott, teljesen ledöbbent. Fogadást kötni, arra, hogy lefekteti, ez nem normális dolog. De, vajon igaz? Mért lenne hazugság? De szóljon Sakurának, olyan boldognak tűnik. A további 2 tanórában a lánynak, azon kattogott az agya, hogy mit tegyen, elmondja a barátnőjének, vagy jobban teszi, ha hallgat? Ráadásul még Kakashi sem hagyta gondolkozni, ennek is most kell ültetést tartania?
Az utolsó órában, már az új ülésrend szerint foglaltak helyet. Tenten mázlijára, Inot és Hinatát egymás mellé ültették, pont az előtte lévő padba. Gyorsan írt egy levelet, néhány mondatba foglalta a lényeget, kis gömböt gyúrt, majd előre dobta a szőkének. A két lánynak, még a szájuk is tátva maradt. Még a csengőre sem reagáltak, az agyuk nem tudta feldolgozni: Sasuke, fogadás, sex, Sakura, szívás…
- Mit csináljak? – sietett a lányokhoz.
- El kell neki mondani! – vágta rá Hinata. – De hova a picsába tűnt ez a lány? – kapkodta a fejét, de Sakura már sehol sem volt. Fogták a cuccaikat és elindultak kifelé, hátha még elérik. Rettenetes erővel vágódik ki az ajtó és három lány lép ki rajta, akik sehol sem találták Sakurát. Ekkor, egy fekete motor száguldott ki a kapun.
- Ott van! Vagyis, hogy volt. – nézett a motor után, kizárt volt, hogy a rózsaszín hajú felfigyeljen rájuk.. – Chh. Sasuke-val. –ejtette ki a száján ezt a nevet, annyi megvetéssel, amennyivel csak lehetett.
Ino elővett egy öngyújtót és a Tententől kapott levelet kezdte égetni. A papír hírtelen kapott hatalmas lángra, a szőke elengedte, így az, lángokba borulva hullt a földre. Ők pedig csak nézték, ahogy egy fájdalmas titok hamuvá ég…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
