A szőke lány beleegyezően pillantott, majd beszédre nyitotta ajkait.
- Hát, Itachi és én… összejöttünk – nyögte ki, mire mindketten egy visító roham kíséretében borultak egymás nyakába.
- Már épp ideje volt – vigyorgott a rózsaszín hajú. – Gyerünk, a részleteket!
- Az úgy volt… hogy… hát, izé.. – dadogta, majd egy kis pír szökött az arcára.
- Te rámásztál? – húzta fel egyik szépen ívelt szemöldökét.
- Nem igaz… én csak egy picit..
- Szóval rámásztál – szűrte le a lényeget.
- Jól van na, de nem tiltakozott – mentette magát.
- Persze, hisz pasiból van és nem ment el a józan esze – szólt közbe a Hyuuga fiú.
- Ugorjunk arra a részre, amikor összejöttetek – gyorsította a beszélgetést.
- Akkor átugorva néhány fejezetet; elmentünk sétálni, megfogta a kezem és azt mondta, szeret. – mikor befejezte a mondatot kis híján elolvadt.
- Ez az után volt, hogy lefeküdtetek?!
- Azt a részt, az előbb átugrottuk! – a szőke lányról csak úgy sütött a boldogság.
Sakura biztos volt benne, hogy a párocska fiú tagja külső segítséget kapott. Valaki felnyitotta a szemét és felvilágosította arról, hogy a számára tökéletes lány ott van előtte. De vajon ki? Mikor Sakura oldalra fordította tekintetét, Neji elégedett fejével találta szembe magát. Ezzel rejtély megoldva. Neji „vert” értelmet Itachi fejébe. A lány gondolatmenetét egy, a szem előtt hadonászó kéz szakította félbe.
- Saku, te nem is örülsz? – kérdezte Ino elszontyolodott arccal.
- Dehogynem! Klassz, hogy végre összejöttetek – mosolygott barátnőjére, akinek erre fülig ért a szája.
- Megjöttem! – robbant be az ajtón egy szőke energiabomba. Őt követte a Hyuuga lány, Tenten, végül a sort zárva Itachi. Az Uchiha egyből kedveséhez ment és egy szenvedélyes csókot váltottak. A társaságot egy pici csodálkozás fonta körül, hisz Sakura-n, Neji-n és Sasuke-n kívül még senki nem tudott a párról. De nem volt túl sok idejük a szájtátásra, ugyanis befutott még néhány csapattag, név szerint Temari, Shikamaru és Kiba.
- Nem Shikamaru én nem vagyok mérges.. én dühös vagyok – kiabált a szőkés barna lány – És ha még egyszer bamba tekintettel, unott hangon kijelented, hogy „ez kellemetlen” én megöllek – fenyegetőzött.
- Mi a gond? – érdeklődött Itachi, aki épp Ino-t ölelte át hátulról.
- Ez itt! – mutatott a dühös lány, a mellette álló Nara-ra.
- Mit csináltál már megint? – mosolygott gúnyosan a szőke lány.
- Én csak… - kezdte a mentegetőzést.
- Te csak, mi az, hogy CSAK, nem elég, hogy rám borította a forrócsokit, még kiszúrja a szemem, a kellemetlen jelzőjével. És a hab a tortán még a sütimet is leszólta. – adta elő a történetet a végét kissé sértődötten.
- Igen, ha jól emlékszem használta, az „ehetetlen vacak” szavakat – gondolt vissza Kiba.
- Mekkora idióta – nevette el magát Sasuke.
- Láttátok volna a képét, mikor szembe találta magát egy dühös ölni kész Temari-val.
- Nem értem miért vagy úgy kiakadva, még csak nem is te sütötted – világította meg a tényeket.
- Az, részletkérdés, attól még fájt – közölte jelentette ki most már nyugisabban.
- Tudod mit, akkor finom volt, így most jobb?
- Nekem nyolc, nem én sütöttem - közölte a lány, mire Shika már lassan a falat kaparta.
- Ez nekem magas – a szőke fiú feladta, hogy megértse ezt a vitát.
- Nők – fűzte hozzá Itachi, mire Ino oldalba bökte – Héé – fordította maga felé, majd megcsókolta.
- Lemaradtam valamiről? – célzott értetlenül a párocskára Temari.
- Összejöttek – világosította fel barátnőjét a rózsaszín hajú – Végre! – tette még hozzá.
- Az, klassz – vidult fel a szőkés barna lány, majd ledobta magát a kanapéra, pont Saku mellé – Amúgy milyen színű lesz a szobád? – váltott témát.
- Úgy gondoltam, pink egy-két fekete csillaggal.
- Oh mik vagyunk mi Picasso-k? – kötött bele a gondolatba Neji.
- A másik ötletem pedig, hogy a Tv szobámat ki graffitizhetnétek.
- Na látod, ez már jobban hangzik – lelkesedett Sasuke.
- Ja, már csak ki kéne pakolni a szobákból – vett egy mély lélegzetet.
- Ismerem, ezt a sóhajt, most azt kéne mondanunk, hogy bízd csak ránk… igaz? – érdeklődött Itachi gúnyos hangon.
- A-a. Én nem erre gondoltam csak…
- Csak mégis mi?! – kételkedett Neji – Na gyertek srácok, pakoljuk ki azokat… ömm melyik szobákat is?
- Gyertek, megmutatom – pattant fel Saku, nem egészen ez volt a terve, de így, hogy a fiúk félreértették és ők pakolnak ki, így még jobb. Felkísérte őket a szobájába, a többi lány is ment, bár ők elvileg nem pakolnak.
- Mi történt bomba robbant? Az ágyad, mint egy csatatér – nézett körbe a helységben Temari.
- Csatatér mi?! Na és kivel csatáztál? – csillant meg a perverzió Hinata szemében.
- Tudjátok mit fiúk? – kezdett bele Tema.
- Na mit? – vágott közbe Kiba unott hangon.
- Ti szépen kimentek és kipakoljátok a másik szobát, ezt majd mi elintézzük – tolta ki a srácokat a szobából, majd becsapta az ajtót – És most Saku mesélj!
- Nincs mit! – füllentette eléggé hitelesen.
- Ezt most el is kéne hinnünk? – kételkedett Tenten – Na ne mond, hogy nem történt itt semmi – mutatott a szétdúlt ágyra.
- Pedig mondom – a rózsaszín hajú egyenlőre nem akarta beavatni barátnőit, legalábbis addig, amíg nem muszáj.
- Állj, állj, állj, állj, állj, állj – csitítgatta a síri csendben ülő bagázst Ino – Saku, te Sasuke-val voltál kettesben.
- Ezt honnan veszed? – adta a hülyét, de érezte, hogy szorul a hurok.
- Mikor én és Neji jöttünk, akkor te Sasuke-val robbantál ki a szobából és ez a szoba most egy harcmező… főleg az ágy – Saku utálta, mikor Ino így rátapint a lényegre – Nos, van valami hozzáfűznivalód?
- Rossz úton jártok – tagadta még mindig.
- Ne etess minket! Átlátok rajtad. – hitetlenkedett Hinata és Ino felfedezésének köszönhetően, Sakura már a muszáj kategóriába helyezte a dolgokat.
- Hát legyen – adta meg magát, majd elmesélt mindent.
- Ino, te liba! Hogy tudtál ilyen bénán időzíteni? – vonta kérdőre a szőkét Temari.
- Hát látod, nincs jó időérzékem – közölte sajnálkozó hangon – Bár Neji sürgetett szóval rajta verjétek le!
A beszélgetést egy hatalmas csörömpölés szakította meg.
- Úgy hallom, volt egy Tv-d – nevette el magát Tenten.
- Remélem, tévedsz. Nem nem… ajánlom nekik, hogy tévedj – kapta fel a vizet a rózsaszín hajú.
- Nyugi, inkább kezdjünk pakolni!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
