Mikor Temari megérkezett sehol se látta Shikamarut, pedig megbeszélték, hogy mire megérkezik itt fogja várni. Temari nem szokott hozzá a hideghez, hiszen ahol élt ott mindig meleg volt. Igaz, hogy sokszor esett az eső, de az se nagyon hűtötte le a levegőt, sőt helyett fület meleg volt és párás, mintha esőerdőbe éltek volna. Ezért mindenki megnézte, hogy milyen nyáriasan öltözött fel. A napszemüvegét is inkább levette, és libabőrös lett a hűvös éghaljattól. Sőt, hogy teljes legyen a gyönyör szakadt is az eső. Aztán két férfit látott meg, akik nagyon hasonlítottak egymásra. Akkor volt igazán nagy öröm, mikor Temari megtudta, hogy Shikamaru volt az apjával. Shikaku 55 éves volt és úgy hordta a haját mint a fia. Már sok ősz hajszála volt az arcvonásain meglátszott a kora. De nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott férfi volt. Hát igen Shikamaru mindenbe az édesapjára ütött kivétel a lustaságát. Azt senki se tudta, hogy kitől örökölte a lustaságát, a nagyszüleit meg nem is ismerte, mert amikor megszületett akkor is csak az anyai nagyapja élt, aki 90 éves volt, akkor. Sokat meg élt és az életének utolsó évében hozzájuk költözött, mert nem tudta magát ellátni. Öregek otthonába meg nem akarták berakni szegényt. Legalább az utolsó évében még körbe halmozhattak szeretetükkel. Temari bemutatkozott a pasijának az apjának. 

- Örülök, hogy végre megismerhetem azt a nőt, aki elrabolta a fiam szívét. Nara Shikaku vagyok.-mutatkozott be Shikaku udvariasan.

Aztán Shikamaru látta, hogy a barátnője milyen lengén öltözött. Figyelmeztetnie kellett volna, hogy itt nincs olyan jó idő mint náluk. Ezért levette a pulcsiját és oda adta a nem rég érkező majd szétfagyó szerelmének. Shikaku meg mosolyogva nézte a fiát, ahogy ezzel a nővel bánik. Temari nagyon szép nő volt és egyáltalán volt picsás. Jobban szeretett kényelmes ruhákat hordani és nem szerette sminkelni magát. Magassarkút is csak akkor vett fel, ha nagyon muszáj volt. Nem lehetett látni rajta, hogy kényes lenne. Aztán a két lovagias férfi fel vette a bőröndöket, amik elvoltak halmozza ruhákkal és pipereszerekkel. A parkoló tele volt, ezért Shikaku csak nagyon messze tudott leparkolni. Ezért gyorsan szaladtak nem törődve azzal, hogy pocsolyába lépnek. Mindegyik kocsi vizes volt az eső miatt, ezért nem kell majd elvinniük kocsimosóba. Shikaku kocsija kék színű peugeot volt, ami már több éve vettek, de még mindig remekül működött. Shikamaru és családja nem voltak nagyon gazdagok és nem is akartak. Nekik csak a család volt a fontos és az, hogy kajára teljen neki. Shikaku is nagyon okos volt jogászként dolgozott és a felesége könyvelő volt. Ezért nem volt panaszra okuk. Bár még így is megérezték hónap végén, hogy már nincs pénzük, ezért mindig olyankor meghúzzák a nadrágszíjat. Shikamaru Tokióba élt, ahol többemeletes épületek volt. Temarinak az egész ottani környezet szokatlan volt, hiszen soha nem élt ilyen helye, ahol ilyen sokan élnek és ilyen kicsi lakásokba. Arról nem is beszélve, hogy itt sokkal több a lámpa, ami megfogja a közlekedő autókat. A városban lehetett érezni a szennyezettebb levegőt, hiszen ott egymás mellett voltak majdnem a kifőzdék és az épületek és a kocsikból kiáradó benzinszag. Szerencsére már kezdett elállni az eső mire haza értek. Az épületbe nem volt lift, ezért a lépcsőházat lehetett csak használni. A harmadik emeleten laktak a legutolsó lakás volt az övéké. Az előtérbe belépve a fogasokon kapátok sapkák sorakoztak és ezek mellett még két esernyő. Kellemes idő volt a lakásba, ezért percek alatt elfelejtették a kinti hűvös időt. Kiment hozzájuk Shikakuval egyidős nő, akinek hosszú barna haja volt és sötét szemei voltak. Nagyon szigorú asszony volt, aki otthoni ruhába volt. Fehér kötényt viselt és horgolt. 

- Ejnye fiúk, szegény kislánynak várnia kellett rátok ugye? Pedig mondtam, hogy induljatok el korábban.-mondta Yoshino.

- Igen drágám igazad volt. Legközelebb hamarabb elindulunk.-mondta Shikaku mézesmázosan.

Nem szeretett a feleségével veszekedni, mert az estek többségében mindig azzal végződik, hogy az ő hibája volt. Nagyon nehéz eset volt a felesége, szinte semmiségek miatt szokott lenni dührohama. Ezért Shikaku többször is ráhagyja, ha kis apróságok miatt kezdenek elveszekedni. 

- Töltött paprikát csináltam vacsorára remélem szereted. Nem rég voltam a boltba, ezért friss kenyerünk is lesz hozzá. Desszertnek meg meggyes rétest csináltam.-mondta Yoshino mikor bekísérte a vendéget a nappaliban.

A nappali kicsi volt, de az volt a legnagyobb helyiség a lakásban. Régi bútorokkal volt berendezve, régi porcelánokkal és képekkel sorakozva. A Nara család nagyon szerette a régi bútorokat, mert nem szeretek drága modern dolgokat venni. Ezzel is spórolni akartak. Csak a két ágy volt új, ami tavaly vettek, mert azért a pihenésnek meg kell adni a módját. A tévé is nem volt nagyon új, de nekik bőven megfelelt. Meg Shikamaru szobájában volt számítógép, mert szinte csak ő használja. A kanapé zöld színű volt és ugyan olyan színű két fotel volt. Az asztalin újságok hevertek, ugyan is Shikaku nagyon szeretett olvasni szabad idejében. Aztán kis idő múlva Yoshino az egész bagázst befogta segíteni. Shikamarunak le kellett törölnie az asztal vizes szivaccsal. Shiakunak át kellett törölnie a tányérokat és az evőeszközöket. Temarinak meg meg kellett tálalnia, ameddig Yoshino felvágja a kenyeret. A kis konyhába elég szűkösen fértek el az étkező asztal is kicsi volt és régi. A székek is olyan állapotba volt mint az asztal, de ne úgy képzeljétek el, hogy már nem is lehetett rájuk ülni, éppen ellenkezőleg, még mindig stabilan álltak. Hiszen az étkező asztalt még maga Shikaku apja csinálta nekik nászajándékba, mert nagyon jó asztalos volt. Több éjszakát is átvirrasztott, hogy időbe kész legyen az ajándéka. Yoshino meg igazi házi asszony volt, nem szerette a cukrászdába meg a pékségbe megvenni a süteményeket. Maga készítette, mert már 14 éves korában ő főzött a családjára. Ezt meg elvárta a fia barátnőjétől is, hogy megtanuljon főzni. Az ő eszméje az volt, hogy egy nőnek jól kell főzni-sütnie és elvezetnie a háztartást, ezért Tamarival közölte, hogy ő fog holnapra vacsorát csinál, és felügyelni fogja, hogyha kell segíteni tudjon neki. Temari meg nem igen volt jártas ilyesmikben, még soha életében nem főzött, csak a kávéját csinálta meg magának. Soha nem várták el tőle, hogy készítse el a vacsorát. Hát igen nagy különbség volt a közemberek és a gazdagok között, Temari meg most fogja megtanulni, hogyan kell egyszerű nőként élni. Ami nem igen tetszett neki, hiszen vendég volt. De nem szólt semmit, mert nem akart első nap óriás veszekedést, de ha ez továbbra is így fog folytatódni, akkor nem fogja szótlanul hagyni. Soha nem volt olyan, aki csendbe meghunyászkodott, keményen az emberek szemébe mondta a véleményét. Nem köntörfalazva. Shikamaru fogta a fejét és erőteljesen imádkozott, hogy a dührohamait nehezen kezelő nő, most az egyszer fogja be a száját. Mert ha elkezdenek veszekedni, akkor az égész negyed tőlük fog zengeni. Az édesanyja is hasonló természetű mint Temari hozzá szokott ezekhez a dolgokhoz és kezelni is tudja őket. De az első estét nem a két nő veszekedését akarja hallgatni. Mivel jól ismeri ezt a két nőt, akik emellett a legfontosabbak neki, ezért biztonság kedvéért vett néhány füldugót magának és az apjának, hogy nyugodtan tudjanak aludni vagy ne hallják őket egyszerűen. Ezért észre vétlenül oda adta az apjának az egyik kis átlátszó kis zacskóban lévő füldugó készletet. Shikaku meg büszkén mosolygott a fiára, hogy milyen előre látó volt. Yoshino meg Temari mérgesen rájuk kiabáltak, hogy min mosolyognak mint a vad alma. Apa és fia abba a szent minutumba elhallgattak és meredten ültek fel, meg sem mertek mozdulni. Ez a két nő, nagyon hasonlított egymásra, mégis nem igen voltak szimpatikusak egymásnak más-más okok miatt. Shikaku előre sajnálta a fiát, hogy pont egy olyan asszonyba szeretett bele, akinek a természete kiköpött Yoshinoé volt. Igaz lehet a mondás, hogy a fiúk olyan nőt választanak, mint az édesanyjuk. De ez a közmondás is nagyon ritkán igazolódik be, hiszen Zeitaku egyáltalán nem olyan nőbe szeretett bele, mint az édesanyja. Yume teljesen Mame ellentéte volt, mint külső mind belsőre. Hát igen a közmondások sem igazságra alapozódnak, és általában nem is úgy történek a dolgok, ahogy a mondásokba szerepelnek. A Nara családnál igen hangzavarba telt a vacsorázás, ott beszélték meg aznap történteket. Yoshino egyáltalán nem sajnálta senkitől sem a finom töltött paprikáját. Mindenkinek szép adaggal szedett és a kenyér szeletek is vastagok voltak. Nem lehetett azt mondani, hogy sajnálta tőlük az ételt. A vacsorálnál csak egy szabálya volt a gondoskodó anyának, hogy mindent meg kell enni, ami a tányéron van. Nem hagyhatnak maradékot, ami kárba veszne. A két férfi ezt megszokta, ezért ravasz módon mikor Yoshino nem látta vissza csempésztek egy-két merő kanállal a fazékba. Most már tökéletesre fejlesztették. Mindannyian jól laktak a vacsorával, olyannyira, hogy még a desszertnek sem maradt hely. Ezért a finomságot későbbre halasztották. Így telt az első este a Nara családnál Temarinak.

Súgó Még nincs hozzászólás.