Olaszországban több óra volt eljutni Japánból még úgyis, hogy magánrepülőgéppel mentek. Sakura már nagyon fáradt volt, hiszen ma nem tudott piheni, már az éjfélt is alig bírta kivárni. A repülőn szeret férjére hajtotta a fejét és nem kellett sok idő hozzá, hogy elaludjon. Sasuke-kun ébresztette fel, mikor megérkeztek. Igazából Olaszországban körülbelül 8 órával előrébb van az idő. Délután 4 órára értek oda és a limuzin már várta őket. Olasz férfi volt a sofőr, aki három nyelven beszélt: olaszul, angolul és németül. Sasuke-kun sok nyelven beszélt folyékonyan: japánul, angolul ezt a két nyelvet nagyon kicsi korától beszéli, mivel az apja amerikai és az anyja meg japán. Ezen kívül beszél még oroszul és kínaiul és most nem rég kezdte el tanulni a német nyelvet. Ezért könnyedén beszélt a sofőrrel, aki teljesen meg volt döbbenve, hogy valaki ilyen szinten tudd beszélni idegen nyelveket. Szerencsére itt nem volt hideg mint Japán, itt akár még a partra is lelehetett menni. De mivel november volt olaszba sem volt olyan jó idő mint nyáron. A sofőr egyenesen öt csillagos szállodába vitte őket, ahol már az ott dolgozó csomagokat felvivő szolgáló várták őket. Majd az ötödik emeleten lévő legnagyobb szobát vette ki Sasuke-kun maguknak. A szolgálók mikor a csomagokat felvitték rögtön elhagyták a szobát. A szoba nagy volt ezért kényelmesen ellehetett férni benne, és csak egy fürdő szoba volt, mivel reggelit, ebédet vacsorát a szélóda étkező részébe szolgálják fel. De ha a vendégek fent akarják elfogyasztani, akkor a pincérek oda viszik fel. Sasuke levette a nyakkendőjét és a fotelba dobta, majd levette a feleségéről az öltönyét és azt is oda dobta. Majd Sasuke oda ment a hűtőhöz és kinyitotta, kivet belőle jó minőségű pezsgőt és whiskyit. Majd pezsgős pohárba töltött Sakurának pezsgőt, magának meg whiskyit. Sakura nem szerette nagyon az alkoholt és most meg végkép nem akart inni alkoholt, mert nem akarta, hogy a babának megártson. Az esküvőn is csak egy korty pezsgőt ivott onnantól meg ásványvizet ivott, ha megszomjazott. Sasuke pontosan tudta, hogy a felesége nem iszik alkoholt, de ezt mégis meg kellett ünnepelniük. 

- Sasuke-kun a baba miatt nem iszok pezsgőt ha nem baj. Nem akarom, hogy a gyerekünknek baja legyen.-mondta Sakura mikor leült a férje mellé.

Sakura még mindig a menyasszony ruhájába volt. Nagyon boldog volt, hogy Sasuke-kun felesége lett. Még soha nem volt olyan boldog mint mostanában, ami Sasuke-kun megismerésével kezdődött neki. 

- Nem baj.-mondta Sasuke, mikor bele ivott a whiskyiébe.

- El sem hiszem, hogy férj és feleség vagyunk. Olyan boldog vagyok, hogy az életem rész vagy Sasuke-kun. Eleinte meg azt hittem, hogy soha nem lesz közöttünk semmi, azt hittem, hogy csak játszadozol velem. Hiszen rengetek lánnyal voltál.-mondta Sakura, mikor a férje kezét az arcához tette.

- Ez már a múlt, ezért többet ne gondolj ilyenekre. A feleségem vagy, ezért vagy az enyém.-mondta Sasuke-kun mikor megitta az italát.

Majd kezdte kikötni a felesége menyasszonyi ruhájának a főzőjét. Sakura meg kezdte kigombolni a férje fehér ingét, aminek eredményeként kilátszott kockás hasa. Sakura majd a férje mellkasára tette a kezét. Sasuke meg kikötötte a felesége menyasszony ruháját is, és engedni látta Sakura melleit. Sakura még mindig nem nagyon szokott hozzá, hogy a férje így látja, ezért eltakarta karjaival eltakarta a melleit. Sasuke vette el onnan és megcsókolta a feleségét. Majd kibújta Sakurát a ruhájából és felkapta és az ágyba fektette. Sasuke-kun is megszabadult a gatyájától és Sakura felé emelkedett. Az egyik kezével végig simította a felesége combját. Sakura meg a férjét csókolta meg szenvedélyesen. Aztán Sasuke a felesége nyakát kezdte el csókolgatni és kiszívni és egyre lejeb haladt. Jó ideig kényeztették egymást, mikor már nem bírta tovább Sasuke-kun, hogy ne tegye rögtön magáévá a feleségét. 

- Ah Sasuke-kun...-mondta Sakura mosolyogva, miután megcsókolta a férjét. 

Kis idő elteltével, Sakura a férje mellkasára hajtotta a fejét és a testével teljesen a férjéhez fordult, a bal kezével elkezdte simogatni. A jegygyűrűje felcsillogott, ami csak az igaz szerelmeseknél szokott előfordulni az ilyen szép jelenség. Sakura elvörösödve bújt a férjéhez, akinek nem takarta semmi a nemi szervét. Sasuke-kun soha nem takarta el, hiszen a feleségével volt, meg nem is szerette a takarókat. Mindig a földön kötött ki a takarója, ezért most kezd hozzá szokni, hogy Sakura viszont mindig betakarózik és csak álmába takarózik ki kicsik, ha már a nyári éjszakákon rekkenő hőség van. Vagy Sasuke-kun veszi le a feleségéről takarót és ledobja, mert Sakura testét szereti körbe ölelni, a takaró meg hátráltatja ebbe. Nem nagyon ölelkező típus, napközben is inkább Sakura öleli sokszor. Az ölelést is érzelmeket fejez ki, ezért nem nagyon szereti Sasuke-kun, csak éjszakánként öleli magához Sakurát, mivel senki se látja akkor. 

- Nagyon szeretlek Sasuke-kun.

Sasuke-kun nem szólt semmit, de Sakurát egyáltalán nem zavarta hiszen annyira ismeri a férjét, hogy tudja, nem szereti az érzelmeit kimutatni. Majd később Sasuke elkezdet fel öltözni, mert elmennek sétálni. Indulás előtt Sakura még a fürdőszobába szaladt, kezdet hozzá szokni, hogy ok nélkül keveredik fel a gyomra a terhessége alatt. Némely nőknél nincs ilyen, hanem nyugodtan esznek, amit akarnak sőt még többet is, de Sakura nem ilyen volt. Bár mit evet kihányta, és ez hosszabb távon nem lesz szó, mert nem jut majd elég táplálékhoz és teljesen lefog gyengülni. Mikor jobban elindultak Milánóba városában voltak. Az olaszok igen hangos nép volt, az ott lakok többsége csak olaszul beszélt. Ugyan akkor nagyon szép és forgalmas város volt. Sok turista volt, akik között japánok is voltak. Városban sok butik volt és kifőzde az utcákon vattacukorárusok, kukorica és kürtöskalács árusok voltak. A gyerek a nagy tömegben vígan rohangáltak csöppet se félve attól, hogy elvesznek a szüleiktől. Sakura magával hozta a fényképező gépet, hogy megörökítse Milánó és a nászutút szépségét. Hosszú ideig sétáltak mikor a kikötőhöz értek. A tenger nagyon szép volt, mikor a lemenő nap már alig fogja megvilágítani fényével a város. Sirályok hangos sikító hangját lehetett hallani, mikor keresték az áldozatukat vacsorára. A járdáról lelehetett lépkedni a kövekre, amiket a tenger vize mosott állandóan. Sakura már nagyon ki volt merülve, mert nagyon sokat sétáltak, a hosszú gyalogtúrához meg nem volt hozzá szokva. Sasuke-kun a kövekre ment, a kezét a feleségének nyújtotta, hogy segítsen neki lelépni, mivel a kövek elégé csúszósak voltak. A kövek között kagylók voltak megbújva. Nagyon romantikus volt, Sakura a férjéhez bújt úgy csodálta a naplementét. Nem maradtak sokáig mikor újra vissza indultak a járdához Sakura észere vett egy kígyót meglapulva a köveknél. Abba a pillanatban lemerevedett és nem mert tovább menni. 

- Mi az Sakura?-kérdezte Sasuke, mikor a járdán volt.

- Sasuke-kun itt van egy kígyó.

Sasuke-kun aztán észre vette a tettes kígyót, ami ártalmatlan volt, mivel csak egy vízisikló volt, aki bele olvadt a környezetében. Ez a kígyó faj jobban fél az emberektől mint az emberek tőlük, ezért soha nem értette, hogy némely ember mért tart ezektől az ártalmatlan élőlényegtől. 

- Nem kell félned tőle. 

- De én félek tőle. Olyan gusztustalan és ijesztő, nekem nincs bajom a kígyókkal addig, ameddig az üveg mögött vannak.

Sasuke-kun látva, hogy a felesége nem mer több lépést előre tenni vissza ment érte és felvette majd kivitte. A kígyó meg abban a pillanatban eltűnt a szemük előtt, annyira megijedt, hogy biztonságos helyre elrejtőzött, ahol nem zavarják meg a nyugalmát. Sasuke-kun letette Sakurát a járdára, ahol már semmi félre élőlény nem volt. 

- Hogy lehetsz ennyire félős?-kérdezte Sasuke ridegen, mert ki nem állhatta, ha valaki kis semmiségektől fél. 

Sakura meg olyan dolgoktól félt, amitől a kisgyerekek szoktak. A felesége már nagykorú volt, aki már felnőttnek számított, sőt még gyereket is vár, mégis néhányszor olyan mint egy gyerek, akit védelmezni kell. 

- Bocsi...csak kicsi koromba láttam először egy siklót, ami a lábam előtt úszott el, és onnantól félek tőlük. Ez a másik oka, hogy nem szeretem nagyon a vizet.-mondta Sakura szégyenkezve, hogy Sasuke-kun kezdi megtapasztalni, hogy nem egy könnyű eset.

Sasuke elindult beljebb a kikötőkhöz, ahol hajók sorakoztak. Vitorláshajók voltak többségben, de ők egy nagyobb hajóhoz mentek, amin látszott, hogy új volt. Arról a hajóról három duci kislány mászott le. A legkisebb alig lehetett több 4 évesnél. Ő volt a legducibb és csúnyácska is volt. Szemüveges volt és frufruja majdnem belelógott a szemeibe. De mindig mosolygott és a testvérei közül ő volt a legbeszédesebb. Nagyon kíváncsi természetű volt, aki mindenkitől kíváncsian kérdezett. A két nővére elszaladtak egy nőhöz, aki kosárt tartott a kezében. Az a nő molett volt, akin már messziről látszott, hogy nem egy jókedvű nő. Köszöni sem tudott a két lányának adott a csokis süteményből, amit most süthetett. A kisebbik lánynak meg nagyon szimpatikus volt Sakura, valamiért úgy érezte, hogy ez lány kedves és nem fogja csúfolni. 

- Ti jöttetek a apához? Apu nagyon jó kapitány és sokszor szokott szerelmes párokat elvinni hajó útra. Ti is szerelemes pár vagytok?-kérdezte a kislány kíváncsian.

- Igen szerelmes pár vagyunk, akik itt töltik a nászutukat, mert nem rég házasodtunk össze.-mondta mosolyogva Sakura, aki sajnálta ezt a kislányt, aki nem volt valami szépség.

- Kikiri mit mondtam, hogy ne állj szoba senkivel. Nem fogod fel amit mondok? A két nővérednek elég ha egyszer mondom el.-mondta mérgesen a kislánynak az anyja.

A nőn látszott, hogy nem szereti a kisebbik lányát csak a két nagyon lányát szereti. Őket ölelgeti és puszilgatja, sőt a középsőt mindig ölbe viszi. A két idősebbik lány meg csak nevet, mikor már mindenünk csokis volt. A szájuk, a kezeik és a ruhájuk is, mivel a kezüket abba törölték. A kislány meg elkezdett sírni, amikor az anyja elkezdte rángatni. A hajó kapitány mászott le a hajóról, aki kövér volt. Az egyenruhája is feszül rajta és néhány gombot nem is tudott begombolni. Sakurának furcsa volt, hogy ez a család tudd japánul, hiszen olaszból származó és élő emberek volta.

- Ne bánj vele ilyen gonoszan. Ő még kicsi, ezért vele sokkal jobban türelmesebben kell bánod.-mondta a kapitány.

- Hallgass már el! Én nem akartam csak te akartad, hogy tartsuk meg! Akkor neveld is te, én meg nevelem a másik két lányunkat!-kiabálta a lányoknak az anyjuk, majd elment onnan és a kisebbik lányát is magával vitte, mert a férje nem vihette magával.

A kapitány nagyon röstellte, hogy hallaniuk kellett. Főleg, hogy a felesége pont akkor viselkedett így, amikor Uchiha Sasuke-kun itt volt. Nem mindennap vihetett el hajókázni ilyen befolyásos embert. Az Uchihákat csak azok ismerték, akik sötét ügyekbe voltak benne, a többi ember, aki tiszta munkával kereste a mindennapi betevőjét nem ismerték. De ezekről a dolgokról Sakura még semmit sem tudott. Sasuke-kun meg azt, akarta, hogy a felesége minél később szerezzen ezekről a dolgokról tudomást. 

- Jó estét Uchiha Sasuke-kun. Csak nem a gyönyörű feleségét van szerencsém látni.-mondta a kapitány, mikor Sakurára nézet.

- Ez a gyönyörű nő a feleségem. Remélem többé nem fog elő fordulni, hogy a felesége ilyen balhét fog csinálni.

- Dehogy! A feleségem csak most jött el a lányinkért, de ezért is küldtem el hamar.-mondta a kapitány, mikor felmászott a hajóra.

Sasuke-kun csak a felesége után szállt fel. A hajó lassan komótosan indult el a tenger vizén. Sasuke-kun egy asztalhoz vezette Sakurát, amin gyertya éget. Vörös terítővel volt lefedve az asztal és fehér tányérok voltak rajta. Az asztalon mindenféle tengeri herkentyűk voltak. Sakura szerette az ilyesmiket, ezért Sasuke-kun meglepte ezzel. 

- Sasuke-kun te mindig meglepsz engem valamivel, de én nem tudom ezt vissza adni neked.-mondta Sakura szomorúan.

- Te már bőven adtál nekem ajándékokat. Nekem adta magam, és másra nem is vágyom tőled.-mondta Sasuke, mikor rágyújtott egy cigire. 

- Nekem is elég annyi, hogy melletted lehetek.-mondta Sakura mosolyogva.

Majd elkezdtek enni. A tengergyümölcsei nagyon finomak voltak, de Sakura ugyan úgy nem mert sokat enni. Sakura a hasát simogatta, és nem értette, hogy egy anya, hogy viselkedhet így a saját gyerekével. Ő soha nem fog a gyerekekével így bánni. Sasuke-kun meg nézte a feleségét, ahogy mosolyogva simogatja most még lapos hasát. Furcsa módon csak a felesége mellett volt teljesen nyugodt, arról nem is beszélve, hogy a felesége tudta csak lenyugtatni. Most meg Sakura az ő gyerekét várja a szíve alatt, amit ha nem is mutatkozik ki, de nagyon boldog a gyerek miatt. Később Sasuke és Sakura fel álltak sétálni egyet hajón. A hajó végén csókolóztak a csillagod ég alatt. Majd lassan a kapitány oda ment hozzájuk, hogy már ideje vissza indulniuk, mert későre jár.

Súgó Még nincs hozzászólás.