Vészesen közeleget az templomi esküvő napja. Már mindenkihez megérkeztek a meghívók. Sakura meg az egyik napon elment menyasszonyi ruhákat próbálni. Tenten ment vele, mert ő is itt fogja kiválasztani nyára a menyasszonyi ruháját. Ez volt a leghíresebb menyasszonyi ruha bolt. A legjobb ruha tervező tervezte az össze ruhát, amibe ebbe a boltba látható volt. Persze a nagy híre miatt nagyon drágába kerültek a ruhái. Sakurának csak kereketek a szemei, de Tenten is döbbenten nézte az árak, pedig már hozzá szokott az ilyesmikhez. Az eladók szorgalmasan mutatták Sakurának a szebbnél-szebb ruhákat. Sasuke-kun azt mondta neki, hogy ne nézze meg az árakat csak válasza azt ami neki tetszik. De akkor sem várhatta el, hogy Sasuke-kun ennyit költsön rá. Aztán észre vette, hogy azokon a ruhákon, amiket az eladók hoztak ki, nem volt rajtuk ár. Sasuke-kun pontosan tudta, hogy Sakura milyen ezért előre felhívta boltot, hogy a legszebb darabokat válogassák ki és vegyék le róluk az árakat. A koszorúslányoknak a ruhái halvány rózsaszínűek voltak, de azok gyönyörűek voltak. A két koszorús lány Hinata és Tenten volt, aki nagy megtiszteltetésnek érezték, hogy Sakura meg kérte őket erre. Ezért a koszorúslányoknak máskor kellett vissza menniük a ruhákért. December 14-én elérkezett a várva várt nap. Hűvös napra köszöntöttek, enyhén szállingózott a hó, miközben már mindent fér hótakaró takart le. Tokióba található Jumbi templomba már ott volt a násznép többsége. Ez a templom volt a legszebb és a leghíresebb, ezért is tartották itt az esküvőjüket Itachi és Nimera. A templom legmagasabb tornyában volt a harang, amit egész Tokióba hallani lehetett, ha megkongatták. Elegáns urak és hölgyek voltak, aki beszélgetek. Biztonsági őrök figyelték a tömegeket árgus szemekkel. Mikoto más hölgyekkel társalgót, mikor meg látta, hogy Sakura rokonaik megérkeztek, azonnal oda ment hozzájuk köszönteni őket. Mikoto már mosollyal az arcán közeledett hozzájuk, világos barna hosszú egybe ruhát viselt, aminek nagy kivágása volt a mellénél és a nadrágrésze bő volt. Sötét barna virágos öv fogta össze a derekát, ami még vékonyabbnak látszott. Mikoto 48 éves volt, de nagyon vékony volt és nem lehetett látni rajta, hogy már nagyon közelit az 50-nes éveihez. 

- Maguk Sakura rokonai ugye? Örülök, hogy megismerhetem magukat Uchiha Fugakuné vagyok, de csak szólítsanak Mikotonak.-mondta Mikoto kedvesen, szeretett teljesen fogadva Sakura családját. 

A rokonok közül csak Yume nem volt ott, mert a lányának segített a készülődésbe. A család elégé zavarba volt, mert még soha nem voltak ilyen magas körbe forgó emberek között. Ugyan akkor féltek is, mert nem egy olyan embert láttak, akikről le írt, hogy jobb ha nem hoznak velük ujjat. Mivel ilyen hideg idő volt a kint lévők mind vastag téli kabátot viseltek. A bent lévő vendégek, meg teljesen nyáriasra voltak levetkőzve, mert a temploma nagyon jó idő volt. Sakura nénikéje és bácsikája is meg voltak szeppenve. Igen lelkiismeretesek és jó neveltek voltak. Soha nem tegeztek le senkit se, akik idősebbe voltak náluk és nem ismerték őket. Több idő kellett nekik, hogy ne magázzák a náluk idősebb embereket. Mikotot is folyton magázták, ezért az idősebb asszony elnézte nekik, mert látta rajtuk, hogy zavarba vannak. Pedig ki nem állhatta, ha magázzák, mert ez már azt súgta a fülébe, hogy öregszik. Sakura nénikéjét Kaerunak hívták, magas volt és nagyon rövid sötétbarnás haja volt, zöld szemei voltak. Fehér toppot viselt a fekete kabátja alatt, fekete bő nadrággal és lapos talpú topánkával. Nem szerette a magassarkúkat, mert neki az volt a fontos, hogy kényelmese legyen neki és ne fájduljon meg benne a lába. A vállai körül meg két színes fecske madár volt tetoválva, de ezt csak akkor lehetett észre venni, amikor olyan pólót vett fel, ami engedni látja. A bácsikáját Shinek hívták, aki a legfiatalabb volt a három testvér közül, 27 éves volt. Egy éve költözött el Shin a családi vészekből, mert beleszeretett egy nőbe, aki három évvel volt idősebb nála. Magas vékony férfi volt, akinek zöld szemei voltak és szemüveges volt. Sötét rövid haja volt és ugyan olyan sötét színű szakálla volt, ha éppen nem borotválta le. Igazi művész lélek volt, szeretete a művészetet és nagyon tehetséges volt benne. Gyönyörűen rajzol és verseket is írt. Főleg akkor, mikor még udvarolt a szeretett nőnek, akivel már egy éves lányuk is volt. A felesége egy nagyon félénk nő volt, Murának hívták, nagyon hasonlítottak egymásra, mert Shi is elég félénk természetű volt. Vállig érő vörös hajú nő volt és barnás szemei voltak. Nem rég került be a családba, de rögtön beilleszkedett. Mindenki szeretettel fogadta a családba. A kislányuk a babakocsiba aludt jól betakarva, hogy meg ne fázzon. Igazi kis tündér volt, aki inkább az édesanyjára hasonlított. Oyanak nevezték el, akivel mostanában az idejük többségét töltik. Aztán fapofát vágva Fugaku is oda ment hozzájuk, mikor magához húzta a feleségét. Érezték, hogy nem nagyon örül a találkozásnak. Aztán el is hívta a feleségét, hogy üdvözöljék a most még érkező vendégeket. 

- Ne törődjenek apámmal, ő mindig ilyen.-mondta Itachi mikor oda ment hozzájuk a feleségével. 

- Te meg ki vagy?-kérdezte Sakura nagymamája, aki igen egy belevaló asszony volt. 

Vörös hajú volt és kék szemeiből sugárzott a magabiztosság, de a hangjából csak kedvesség volt. Mindenkivel kedves volt, ameddig nem kezdtek el vele gonoszkodni. Ha kellett megtudta védeni magát és simán be mert olvasni a főnökeinek is, aki ennek ellenére is imádták, mert nagyon jó fej volt, meg jó volt a munka teljesítményei is.

Koénak hívták és neki a legfontosabb a gyerekei voltak, mert a férje elég nehéz eset volt és mindig bele kötött mindenbe, pedig nem is neki volt igaza. Emellett nagyon szeretett sütni-főzni és délutánként ha tehette folyton lefeküdt aludni egy órácskára ebéd után. Néhány vendég, aki közel volt hozzájuk Sakura családjára nézet. Eddig senki nem mert így beszélni semelyik Uchihával sem. 

- Anya szerintem most ne szólalj meg, mert a végén mi járhatunk porul.-mondta Shi, mikor megrángatta az édesanyja kabátját. 

- Ne féljenek senki nem meri bántani magukat, mert Sasuke-kun elintézte. Uchiha Itachi vagyok ez a csodálatosan gyönyörű nő mellettem a feleségem Nimera.-mondta Itachi, nevetve, mikor kezet fogott az újdonsült családtagokkal.

- Nem valami bizalom gerjesztő társaság.-súgta halkan Kaeru az anyja fülébe.

Koe meg csak bólintott. Nem is értette, hogy minek kelen az esküvőre biztonsági örök. Ráadásul a biztonsági örök java tele volt tetoválással. Sok vendég nem is volt ide valósi, hanem mind más honnan érkeztek. 

- Látom a bátyámat már megismerték. Sakura sokat beszélt önökről.-mondta Sasuke, mikor oda ment hozzájuk. 

Sakura szülein kívül más családtag nem látta Sasuke-kunt. Most látták először, de most értették meg, hogy Yume mért mondta azt, hogy elégé könyörtelen és félelmetes. Koe se látta még csak szerette unokája mesélt arról a férfiról, aki elrabolta a szívét. Itachi meg most vette észre Kasumit, aki az anyja kezébe kapaszkodott, mert félt és kérlelte halkan az édesanyját, hogy menjenek haza. Aztán egy igen félelmetes kisugárzó férfi jelent meg, aki cigizett és oda ment Sasukéhez. Kasumi attól a férfitől nagyon megijedt és az anyja mögé bújt. De ez a több családtagra is igaz volt, nem is mertek arra gondolni, hogy mitől ilyen gazdagok és befolyásosak a vendégek többsége. Sakura nagyapját is Shinek hívták, ezért mindenki csak öregnek hívta. Az öreg és Zeitaku teljesen meg voltak lepődve, hogy a két Uchiha fivér erősen rázott velük kezet, pedig a mai fiúkra nem ez a jellemző, hanem a tutyimutyisság. Szinte már fájt nekik, ahogy a testvér pár kezet ráz velük. Aztán mikor felhívták Fugakut, hogy a menyasszony elindult a templom felé a vendégek is kezdtek bemenni a templomba elfoglalni a helyüket. A templomba hatalmas volt, hogy a rengetek vendég is befért kényelmesen. A családtagok ültek az első sorban, meg a közeli barátok öltek, akik nagy megtiszteltetésnek tekinthették, hogy a család mellet ülhetnek. Nimera Kaeru mellett ült, és pár szót váltottak egymással. Majd Yume is oda kísérte a biztonsági örök közül az egyik, aki agyon volt tetoválva. Yume mosolyogva ült az édesanyja és a párja közé, majd felcsendült a zene. Aztán nem kellett sokat várni mikor a kétkoszorús lány lépdelt lassan előre. A ruhájuk nagyon szép volt és az össze férfi tekintetét oda vonzotta. Főleg Nejiét és Narutoért, ők nagyon büszkén nézték a szerelmüket, ahogy végig vonulnak a szőnyegen. Hanabi meg féltékenyen nézet a nővérére. Nem volt hozzá szokva, hogy nem ő körülötte forog a világ és senki se törődik vele. Hiasi meg most először nézet büszkén idősebbik lányára. De ezt senkinek sem vallotta volna be. Utánuk meg Sakura is belépet hófehér ruhájában. A hátat a hosszú rózsaszín ha takarta valamennyire. A menyasszonyi ruha nyakba kötős volt neki, a derék részén meg főző volt, ami eddig is vékony derekét még jobban megvékonyította. A szoknya része egyszerű volt, mert semmi cicoma nem volt rajta. A haja ki volt engedve és a teteje volt szépen megcsinálva, amihez a fátyolt tűzték. Rózsaszín rúzs és szemhéj festék volt rajta és a körme is rikító rózsaszínnel voltak kifestve. A menyasszonyi csókra rózsaszín és lila virágokból állt és fehér gyöngyvirágok díszítették még. A férfiak figyelme rögtön a gyönyörű menyasszonyra tévedt és szinte tátott szájjal nézték. Mindegyik vendég a menyasszonyt nézte. A nemes is teljesen le voltak döbbenve, hogy a Sasuke-kun milyen gyönyörű feleséget talált magának. Ha nem tudták volna, hogy átlagos családból származik azt hitték volna, hogy nemes család sarja. Sakura nagyon izgulós fajta volt, ezért nem is mert nagyon a vendégekre nézni. Ugyanakkor tudta, hogy a családja nagyon boldog. A nagymamája már a könnyeivel küzdött, mikor szeretett unokája férjhez megy. Shi és Mura meg szerelmesen bújtak össze, mert az ő esküvőjükre emlékeztek vissza. Yume erős nő volt, aki nem nagyon szerette, ha sírni látják, meg nem is örült, hogy a lánya még be se fejezte a sulit és máris férjhez megye. Ha Sasuke-kun nem beszélgetett volna el vele, nem engedte volna. De mivel ennyit változott a lánya, még azt is megmerte kockáztatni, hogy elmenne Sasuke-kunal olyan helyre, ahol nem találnák meg. S mivel Sasuke-kun sötét ügyei volt, meg nagyon befolyásos volt, nem esett volna nehezére. Kaeru se tartott jó ötletnek a házasságot, mert ő azt tartotta jónak, ha minél később házasodnak össze a szerelmes párok. Ő inkább a karrierjét akart építeni, ezért tette le pár évvel ezelőtt az angol középfokúját, meg képzésekre járt, hogy eltudjon helyezkedni. Kasumi most unta az egészet, nem nagyon volt kíváncsi a nővére esküvőjére. Zeitaku meg Yume és az édesanyja között ült. Az édesanyja kövér nő volt, aki kedves volt, de mindenbe szeretett bele okoskodni. Mindenbe segíteni akart, még akkor is ha direkt megkérték rá, hogy ne. Zeitaku nagyon szerette az édesanyját, mert szinte csak magukra voltak utalva, mivel a családfő korán elhunyt betegségbe. Onnantól Zeitaku és az anyja magukra voltak utalva, és akkoriban távol laktak a fővárostól. A nőt egyébként Maménak hívták, aki szörnyülködve nézet végig a vendégeken, akikről leírt, hogy sötét ügyekbe vannak benne.

- Fia Sakura, hogy találkozhatott ezzel a fiatal férfival. Hiszen biztos nem ezeken a környéken lakik. Elég rossz érzésem van ezzel kapcsolatba.-mondta Mame halkan a fiának, miközben nézte Sakurát, ahogy végig vonul.

- Fogalmam sincs. Sakura nem mondott nekünk semmit, de abba igazad van, hogy igen félelmetesek. Arról nem is beszélve, hogy gúnyosan lenéznek minket származásunk miatt.-mondta Zeitaku, aki nagy kezével Yume vékony, kecses kezét fogta.

Sakura minél hamarabb az oltárhoz akart érni, ahol Sasuke-kun várta. Sasuke-kun nagyon jó képű volt mind mindig, fekete öltönyt viselt és nézte a feleségét, ahogy lassan közeledik hozzá. A családja az első sorba ült Sasuke-kun szülei mellett. Sasuke-kun családja nem volt túl nagy, mert szerencsétlen módon mindegyik rokona korán hagyta el az élők világát. Ő a szülei is a bátyja maradtak egyedül az Uchiha családba, ők viszik tovább egyedül az Uchiha nevet. Mikor oda ért Sasuke-kun megfogta kezét. Koe meg örömmel nézte a szerelmes párt, akik tényleg szép párt alkottak. Az Isten és a sor azt akarta, hogy találkozzanak, hogy az igaz szerelmük égbe köttessen. Valamiért Koe úgy érezte, hogy Sakura és Sasuke-kun szerelme öröké fog tartani. Két fiatal, aki már megtalálták egymásba az életük értelmét. Nagyon boldog volt Koe, hogy az unokájának ilyen jó élete van és lesz. A pap sokáig beszélt, szinte az egész ceremónia alatt ő hallották. A gyerek nem nagyon tudtak mit csinálni, mert unalmas volt számukra, hogy a pap beszél. Persze ez a felnőtteknek is unalmas volt, csak ők türelmesen kivárták, mert az esküvők ilyenek. Mikor már a végéhez közeledett és végre a házas pár is szóhoz jutott fogadalmat tettek egymásnak, majd kimondták a boldogító igeneket, felhúzták egymás ujjaira a jegygyűrűket, ami fehér arany volt, mint Sakura eljegyzési gyűrűje. Aztán Sasuke megcsókolhatta végre a feleségét. A csókos hosszú és szenvedélyes volt, szinte Sakura el is felejtette, hogy nagyon sok vendég figyeli őket. Erre az össze vendég elkezdett tapsolni. Fugaku inkább sírt volna, de nagyon megerőltetve magát ő is tapsolt egy-kettőt. A fényképészek fényképeztek és a vakok is egymás villogtak és mindenki elkezdett gratulálni az ifjú párnak. Aztán a házaspár ment ki először a templomból, mert öt csillagos vendéglőbe mentek a vendégekkel együtt. Őt lesz az igazi buli. Az egész éttermet kivették, hogy az összes vendég elférjen. Mindenki beült a kocsiba, majd egész úton dudáltak. Sasuke és Sakura a limuzinba ültek és fogták egymás kezét. 

- Biztos megint vörös vagyok. Ha nagyon izgatott vagyok mindig elvörösödök.-mondta Sakura, akinek az arca púderos volt, ezért nem lehet annyira látni, hogy vörös az arca. 

Annyira hófehér a bőre, hogy a sminkeseknek nagyon kellet ügyelni rá, hogy ne tegyenek rá sokat, csak annyit, hogy egy kicsi színt adjanak neki. Sakura mindig is nagyon fehér bőrű volt, ezért mindig a kerek arca sápadt volt. Az esküvőjén azért idegeskedett, hogy nehogy rosszul legyen, mert az nagyon ciki lett volna, ha kirohan, mert rájött a hányás. Korán reggel is többször rosszul lett, ezért csak azt kérte, hogy estig ne legyen rosszul. A terhessége alatt sokat fogyott mivel semmit se tudott igazán enni. 

- Szeretem amikor elvörösödsz.-mondta Sasuke, mikor vodkát iszogatott üvegpohárból. 

- Sasuke-kun, ne mond ezt, mert tudom, hogy csak viccelsz.

- Soha nem szoktam viccelni. Nem is szeretem, mert hülyeségnek tartom.

Sakura megcsókolta Sasukét, mert végre már papíron is házasok voltak. Szinte elég akarták abba hagyni a szerelmes csókolózást. Most már elkezdődhet a közös életük. Sakura tudta, hogy az édesanyjának nem tetszik, hogy 18 évesen férjhez ment, de nem érdekli, mivel megtalálta az élete értelmét, aki Sasuke-kun volt. Ezért ha az édesanyja nem is engedte volna meg, akkor elszökött volna Sasuke-kunal, ahol soha nem találhatja meg. Addig, ameddig le nem nyugodott volna és el nem fogadta volna. Előbb-utóbb úgyis meg kellett volna emésztenie, csak a nagymamájának mondta el volna, hol van, mert benne bízik a legjobban. A nagymamájára mindig számíthat, ezért benne bízik meg a legjobban. A mamájának csak az a fontos, hogy boldog legyen, ezért mindenbe is segített neki, még abba is segített volna, hogy Sasuke-kunal együtt élhessen. Sakura a hasára tette a kezét, mert szokatlan módon így érezte közelebb magához a gyermekét, akivel Sasuke-kun ajándékozta meg. Ez volt az anyai ösztön, ami most alakult ki teljesen Sakuránál. 

Súgó Még nincs hozzászólás.