Hosszú ideig vágtatunk, magunk után sűrű porfelhőt hagyva. A lovak patái hagytak nyomot néhányszor. Majd késő délutánra betértünk egy fogadóba, ahol éjszakára megszállhatunk. A bácsikám is kezdett magához térni, de még elég bizonytalanul járt mert szédelgett. Nem bírt köszönetet mondani a megmentőinknek, akik rögtön tovább akartak indultak. Se szó se beszéd, amint letettek minket tovább mentek. A fogadó elég jómódú volt, csak az volt benne a rossza, hogy egy árva fillér sem volt nálunk. A bácsikám az össze vagyonát elvesztette, ezért nem tudtunk volna kifizetni a szállást. Ezért a fogadós szoba sem állt velünk. A bácsikámnak bekötötte a fejét a felesége és szomorúan hozzá bújt. Szegények elvoltak keseredve, amiért mindenüket elvesztették. De abba a helyzetbe minden ki el lett volna keseredve. 

- Szerencsére senkinek nem eset baja, ez a legfontosabb.-mondta a bácsikám felesége.

Mivel a bácsikám majdnem egész úton eszméletlen volt a felesége hívott el beszélgetni. Csendbe haladtam mellette, mert azon gondolkodtam, hogy kinek üzenhetnék. A szüleim nem tudnák befogadni őket, mert mi is épphogy meg tudunk élni valahogy ilyen háborús időkbe. Levelet sem tudtam volna senkinek sem küldeni, mivel ahhoz pénz kellett volna. Mikor már olyan távolságba értünk, hogy a bácsikám ne hallja megálltunk. 

- Sakura mond csak Sasuke-samával voltatok együtt?

A kérdésre nagyon meglepődtem, hiszen nem tudtam mire vélni. Talán a tegnap estét tudta meg valakitől, hogy Sasuke a karjába vitte be a palotában? De ez lehetetlen volt, mert a palotából nem ismertek senkit, aki tovább adhatta volna neki.

- Igen most mikor ide hoztak, meg tegnap este mikor kibicsaklott a bokám és ő vitt be a szobába.

- Hogy? Nem történt semmi közöttetek?-kérdezte a bácsikám felesége elvörösödve.

Láttam rajta, hogy zavarba jött a kérdéstől, de fogalmam sem volt, hogy mért. Vajon mire gondolhat. Mondjuk a bácsikám felesége elég furcsa nő.

- Vagyis nem okozott neked fájdalmat?-próbálta le egyszerűsíteni a bácsikám felesége, de még jobban elvörösödött.

Most már semmit sem értettem. Mivel okozhatott volna nekem fájdalmat? Eddig én tudtam a legjobban megérteni, de most már én sem értem. A családomba ő volt a legfurcsább. Nagyon kedves volt, de mellette nagyon külön volt.

- Fájdalmat? Hiszen csak a bokámat nézte meg, aztán rögtön elment.

A bácsikám felesége megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nem tudtam más tenni csak mosolyogtam, hogy ne lássa rajtam azt, hogy már én is furcsállom a viselkedését. Néhányszor nem is tudom, hogy Shiki bácsikám, hogy érti meg a feleségét. 

- Ha meg fogadsz tőlem egy tanácsot, akkor ne is legyél Sasuke-samával, mert sok nővel volt dolga. Sasuke-sama 23 éves, ezért sokkal tapasztaltabb mint te.

Most már tényleg semmit nem értettem. Mire célozhat azzal, hogy „sok nővel volt dolga”? A szüleim csak azt mondták nekem, hogy ameddig férjhez nem megyek nem leszek nagykorú. Soha nem értettem, hogy mitől lesz egy lány nagykorú, hiszen a férjhez is megy nem lesz idősebb. Az élet tele van még titkokkal számomra. Mondjuk Inora is, amióta férjhez ment, már felnőttként kezelték, pedig egy idős velem.

- Ha nem haragszol meg, megkérdezhetem, hogy vannak-e már neked vérzéseid?-kérdezte zavartan a bácsikám felesége.

- Igen. Olyankor mindig fáj a hasam, de az orvosok megnyugtattak, hogy ez nem komoly betegség.

A bácsikám feleség vissza fordult, de még egyszer megismételte, hogy ne engedjem magamhoz közel Sasuke-samát. Eddig nem tartottam furcsának egyetlen bácsikám feleségét, de most már határozottan furcsának tartottam. Nem értem ennek a beszélgetésnek a lényegét. De az a lényeg, hogy a bácsikám felesége érti, legalább egy valaki. De örülnék ha valaki elmagyarázná érthetőbben a dolgot. De el kellett fogadnom, hogy mindenki ilyen számomra értelmezetlenül beszél. Még Ino is amióta férjhez ment így beszél a férjével kapcsolatos dolgokról. Talán egyszer én is megtudom. Aztán én is vissza indultam a bácsikához. 

Hamar leszállt az éj. A csillagok fent ragyogtak az égen a holddal együtt. Én a padon aludtam el, ameddig a bácsikám és a felesége fent voltak. Egyszer csak felriadtam, mikor a bácsikám rázott fel, hogy felkeltsen. Vissza jött Sasuke-sama és Neji-sama a két katonával együtt. Csak addig maradtunk ameddig a lovak ittak és ettek. Miközben a négy ló ivott az itatóból, oda mentem a fehér lóhoz, aki a legbarátságosabb volt. A fehér ló rögtön abba hagyta az ivást és hozzám hajolt tudtomra adva, hogy simogassam meg. A ében sötét ló volt a legnyugtalanabb a többi ló közül. Idegesen kapált a patájával és fújtatott. Féltem tőle, de azért oda mentem hozzá és megpróbáltam megsimogatni, de oda kapott a kezemhez és két lábra és elkezdett nyihogni. Hátráltam néhány lépést, amikor nagyon megvadult a ló. Sasuke fogta meg a lovának a kantárját és megnyugtatta. A ló még mindig fújtatott, de már nem korán sem annyira vad. 

- Nem viseli el az embereket, csak nekem engedi, hogy meglovagoljam. Ha nem akarod, hogy bajod essen ne ment egyedül a közelébe.-mondta Sasuke, mikor elment a lovától.

- Nyugtalan volt, ezért próbáltam megnyugtatni.

Sasuke-sama rám nézet én meg rögtön lesütöttem a tekintetemet. Oda hívott magához és megfogta a kezem és a lovára akarta helyezni a kezemet, de én ijedten elhúztam. De Sasuke nem engedte és vezetve a kezemet, megsimogathattam ében fekete lovát. Meghajoltam és vissza mentem a fehér lóhoz. Aztán Neji-sama megjelent a többiekkel, mert indultunk vissza.

- Nakaminak hívják. Ő az egyetlen kanca az udvarban, akit csatára is használunk.-mondta Juugo mosolyogva, mikor látta, hogy simogatom a lovát.

- Nagy szép ló. Szerencsés maga, hogy ilyen lova lehet.

Juugo csak bólintott, majd Juugo felült a lovára és a bácsikámat felsegítette maga mögé. A felesége meg Suigetsu vitte. Oda mentem Sasuke-samához, aki felrántott az ölébe és rögtön elindultunk. Útközben észrevettem, hogy Sasuke-sama fehér kimonó felsője vérfoltos volt. Biztos megint harcoltak. Sasuke-sama fekete gatyát viselt és a karján fekete pánt szerűség volt. A kimonó felsője látni engedte a kidolgozott mellkasát, amitől elvörösödtem. Soha nem láttam még férfit így. 

- Bácsikám jobb lesz ha haza megyek.

- Miket beszélsz évadok évadján akarsz haza indulni. Egy lánynak nagyon veszélye.-mondta a Shiki.

- Ne félts tudok magamra vigyázni. Amint édesanyámmal megbeszélem a dolgokat, biztos segíteni fog. Ha most elindulok holnapra haza érek, ha felkéredzkedek egy lovasszekérre. - Vigyétek haza őket, én meg haza viszem Sakura.-mondta Sasuke mikor más irányba fordult. 

Ezt egyáltalán nem vártam, hogy Sasuke-sama elvisz haza. Mikor haza értünk az édesanyám bent hímezett a házban, apám meg éppen evett. Mikor meghallotta, hogy haza értem, nagy örömmel jött ki. De akkor az arca elsápadt, mikor Sasuke-samát látta meg. Lerogyott a földre és úgy hajolt meg előtte. Édesanyám követe az apámat, mert nem mindennap fogadhattuk a császárt. 

- Köszöntjük Sasuke-sama. Köszönöm, hogy haza hozta a lányomat, akivel csak a gond és a baj van. Viszont Sakura, ameddig távol voltál odaígérem a kezed egy férfinak, aki nagy összeget hajlandó fizetni érted.-mondta apám.

- Nem. Nem megyek hozzá senkihez. Különösen nem egy olyan férfihoz, akit nem is láttam.

Most először emeltem fel a hangomat. Megelégeltem, hogy apám, képes volt csak úgy oda ígérni engem. Meg nem is akartam, hogy más férjem legyen. Én csak Sasuke-samát akartam, hogy a férjem legyen. Tudom, hogy ez lehetetlen, mert korán sem vagyok annyira jómódú, de máshoz nem megyek hozzá. Soha nem megyek férjhez máshoz, Sasuke-samának adtam a szívemet. 

- Hallgass apádra Sakura. Már 18 éves vagy. Ideje férjhez menned.-mondta Ninki.

- Elég legyen! Ha ennyire a vagyoni biztonság Haruno úr számára, akkor én hajlandó vagyok a tíz szeresét fizet, hogy adja nekem a lányát.-mondta Sasuke.

Ezt mindenkit váratlanul ért. Engem is bele értve. Sasuke-sama képes lenne többet fizetni, hogy ne adjanak ahhoz a férfihoz? Apám szemei felcsillantak, de rögtön ki találta, hogyan lehet nagyobb haszna ebből.

- Khm. Sasuke-sama, nem is vártam, hogy a semmire kellő lányomért ennyit képes fizetni. De magának is meg kell értenie, hogy abból a családunknak nem származik előny abból, ha csak a szeretőjévé teszi, mert gondol több szeretője is van. Ami természetes, mert férfiaknak kellenek szeretők. De ha a lányomat megunja, akkor már nem fogja támogatni a családunkat, és ami még rosszabb Sakurának sem találok másik jómódú férjet, mert az ártatlanságát elveszíti.-mondta Sakura apja, erősen célozva arra, hogy mit akar elérni. 

Sakura apja egy viszonylag fiatal férfi volt, aki nem szeretett semmi a pénzen a kívül. Többre tartotta a kutyáit mint a saját a lányát. Én meg semmit sem értettem. Mi az a szerető? Mért nem leszek már ártatlan? Ezek a kérdések cikáztak végig a fejembe. 

- Értem mire céloz. De maga is jól tudja, ahhoz, hogy a feleségem lehessen, meg kell felelnie mindennek. Mért ha nem akkor a többiek nem fognak beleegyezni.-mondta Sasuke.

- Akkor beszéljük meg Sasuke-sama. A lányom biztos teljesíteni fogja a kötelességét. Nem egyezek bele, hogy csak a szeretője legyen.

Sasuke erre előrántotta a karját és az apám torkához szegezte. Merő gyűlölettel nézet az apámra.

- Ne merj feltételeket szabni nekem! 

Apám rettegve rogyott le a földre megint és nem győzött Sasuke-sama bocsánatáért esdekelni. 

- Egyezünk meg abba, hogy a tízszeresét fizettem annak az összegnek, amit a másik kérő ajánlott. Elveszem feleségül, de semmit sem fog kapni. Elégedjen meg ezzel.-mondta Sasuke, aki vissza tette a karját. 

Apám kénytelen belenyugodni ebbe, hiszen semmit nem tehetett. Ezért rábólintott, hogy neki így is megfelel. Én meg alig bírtam vissza fogni a boldogságomat. Sasuke-sama felesége leszek. Nem is mertem arra gondolni, hogy valaha is Sasuke-sama felesége leszek. 

 

Két nap múlva megtartottuk az esküvőt. Sasuke-sama gyorsan eltudta intézni, hogy a többi fejes is beleegyezzen a házasságunkba. A családomból csak az édesanyám lehetett jelen. A többi vendég Sasuke-sama tanácsadói voltak néhány magas rangú katonája, akik között Suigetsu és Juugo is jelen volt. Uchiha Itachi-sama és a felesége és a legidősebb két fia. A hivatalnokok, gazdasági igazgatók, orvosok és tudósok voltak jelen meg persze a pap. Fehér kimonót viseltem Sasuke-sama meg fekete kimonót ruhába volt. Felhúztuk egymás ujjára az gyűrűket és egy csészéből ittunk szakét. Még soha nem ittam szakét és nem fog tartozni a kedvenceim közé. Nem értettem, hogy a férfiak mért szeretik, egyáltalán nem finom. Vagyis nekem nem ízlett, talán azért, mert most először kóstoltam és nem szoktam hozzá. Este házasodtunk össze mert a legfontosabb emberek csak akkor értek rá. Mikor befejeződött a szertartás egy világosabb lila hajú nő kísért a szobába, akinek barna szemei voltak. Barna kimonót viselt, amin fehér virág minta volt. A szobába elő volt készítve egy tükör. 

- Sakura-sama örülök, hogy megismerhetem. Mitarasi Anko vagyok. Engem jelöltek ki, hogy az udvarhölgye legyek egyben meg a tanítója.

- Tanítom udvarhölgy? 

- Hagy magyarázzam el. Meg fogom tanítani a helyes viselkedésre, mivel most már császárnő lett. Ugyan akkor én lesz a bizalmasa, akinek a legfontosabb titkait is elmondhatja. Mert nem lehet mindenki megbízni. Lesznek rossz akarói, nem is kevés.-mondta Anko.

Tudom, hogy nem szándékosan, de mégis megijesztett amit mondott. Anko elkezdte kivenni a hajamból a hajékeket és utána fésülni kezdte. Nem értettem, hogy erre mért van szükség, mert magam is kitudom fésülni a hajamat. 

- Mond Anko-san, a férjem melyik szobába fog aludni?

- Hogyhogy melyikbe?-kérdezte pislogva Anko, aki nem értette a kérdést. 

Aztán észbe kapott, hogy Sakura még nem tudja, hogy mennek a dolgok. Ezért jobbnak látta, ha nem ő mondja el neki. 

- Sasuke-sama egy közeli szobába fog aludni. Ezért ne aggódjon Sakura-sama.-mondta Anko mosolyt erőltetve az arcára. 

Sajnálta szegény lányt, mert Sasuke-sama nem kedvességéről híres. Nem véletlenül adhatták parancsba, hogy senki ne jöjjön ennek a szobának a közelében. Hiszen ifjú házasok ezért érthető. Utána Anko sietve távozott.

Súgó Még nincs hozzászólás.