Sakura éppen a férjének az egyik rejtekhelyén volt a két gyermekével. Itt nyugodtan tudta gyakorolni az orvosi jutsukat. Shizimi minden gyógyítással kapcsolatos tudását átadta Sakurának, sőt még olyanokat is, ami még harc közben is használhat. Ez mellett fejlesztette a közel harcos használatos erejét. Sasuke-kun több shinoban is megparancsolta, hogy segítsenek Sakurának erősebbé válni. Jó maga is segített a feleségének, de mindig ügyelnie kellett arra, hogy nehogy megsebezze Sakurát. Ezért Sakura nagyon hálás volt a férjének, hogy segít neki a céljai elérésében. Azt tapasztalta, hogy a férje is örül ennek, neki meg ez volt a legfontosabb, hogy Sasuke-kun kedvére tegyen. Most is egy hatásos gyógyító technikát fejlesztett ki, amikor Shizimi hirtelen megszólalt.

   - Kőrejteki és homokrejteki shinobikat hoznak ide. Az egyikük a kazekage bátyja a másik egy nő, aki a Tsuchikage unokája. Rossz szándékkal vezetett ide az utuk...

Mielőtt az öreg jövőbe látónő befejezte volna a mondatát, Sakura az előtt kirohant. Egyenesen a férjéhez sietett. Nem értette Sasuke viselkedését, hiszen mi okból engedné meg, hogy az ellenséges nemzetek shinobijai idáig eljussanak. Nem bízott meg a most érkezőkben, ezért minél hamarabb oda akart érni. Szerencsére a gyerekeire nem találhattak rá, hiszen olyan sok helyiség volt, hogy ismeretleneknek lehetetlen volt kiigazodni. A két kicsi a legbiztonságosabb helyen volt, ahol senki sem árthatott nekik. 

   - ~ Sasuke-kun mégis mit tervezel? Ez nem vall rád, hogy engedett más ninjáknak, hogy ide jöjjenek. Shizimi amit mondott abból rögtön rájöttem, hogy Kankuro a nem várt vendég, de másikba sem lehet megbízni. Nem hagyom, hogy ártsanak a családomnak. ~ -gondolta magába Sakura mikor a folyosókon rohant végig. 

   Majd a legnagyobb és a legsötétebb és ridegebb szobába ért a férje rezzenéstelen arccal nézet rá. Sakura arca nyitott könyv volt a férje számára, rögtön látta, hogy mért aggódik ennyire. A másfél év alatt Sakura sokat változott. Teljesen másképp viseltet Konoha és a többi nemzet iránt. A gyerekkor barátaival sem törődőt, neki már új családja van. Már egyáltalán nem érdekli a falu sora. A férjének Konoha okozta a legtöbb szomorúságot, ha a fejesek nem döntöttek volna úgy, hogy kiiktatják az Uchihákat, akkor Sasuke-kun sem hagyta volna el több évre. 

   - Sasuke-kun mit tervezel? Mért jó, ha Kankuroval találkozol, hiszen soha nem árulná el a hazáját.-mondta Sakura, aki a férje ölébe ült és átkarolta a nyakát. 

  Sasuke megcsókolta a feleségét, és a szemeibe nézet. Sakurának sejtelme sem volt arról, hogy a férje mit tervez, hiszen eddig Sasuke mindent előre eltervezett, úgymond ő rángatta dróton a többi nemzetbe tartozó embereket. Akkor a nehéz vas ajtó ketté nyílt és Juugo lépet be rajta mögötte a két nem szívesen látott vendéggel. Kankuro arca elvörösödött a búszóvágytól, amint meglátta az Uchihát. Azonnal az ujjai végén kék chakra fonal jelet meg, amit a bábok mozgatására használtak általában a bábmesterek, de most egyenesen Sasukére tapasztotta őket. A báb mesterek gyengék voltak közel harcban, ezért nem vetemedtek annak kezdeményezésére, jobban szeretek az ellenségtől távol maradni. 

   - Uchiha most véged! Nem kegyelmezek neked!-ordította Kankuro, aki észre vette, hogy a kék chakra fonalai mérges kígyókká változtak át és a méreg fogaikat belemélyesztik a testében. Majd egy másik hatalmas kígyó tekeredett rá és erősen kezdte kiszorítani belőle a szuszt. Kankuro az egészet nem értette, mikor oldalra nézet Kurotsuchi a hideg kövön feküdt és a kígyók marásaitól eszméletét vesztette. 

   - Te akarsz végezni velem? Ezer év is kevés lenne ahhoz, hogy legyőz. Most már a többi falú is megértheti a szenvedésemet, amit eddig kellett elviselnem. Amúgy többre számítottam Gaara bátyjától.-mondta Sasuke gúnyosan. 

   - Értem. Szóval ez nem a valóság, hanem a genjutsod alá kerültem, de mikor....hiszen csak egy pillanatra láttál engem és máris a jutsud alá kerültem. 

  - Miből gondolod, hogy ez genjutsu? Mindig is féltél az öcsédbe lappangó szörnytől, de még most rettegsz tőle.-mondta Sasuke ridegen.

Kankuro mosolyra húzta a száját, mivel az öcsében már nem volt a szörny, de akkor a sötétségből előlépet a vörös hajú öccse, és Sasuke mellett sétált el és egyenesen Kankurohoz ment. Mikor egyre közelebb ért hozzá, annál jobban kezdett átváltozni a homok szörnyetegévé. Kankuro rettegve próbált szabadulni a kígyó szorításából. Kicsi kora óta retteg ettől a lénytől. Tisztába volt vele, hogy ez csak egy genjutsu, de az Uchiha a szívében lévő legfélelmetesebb dolgokat hívta elő. Megtapasztalhatta az Uchihák mindent elsöprő erejét. Aztán mikor már Kankuro ordított félelmében és a fájdalomtól amit a kígyó méreg okozott neki hirtelen eltűnt előle az öccse és a kígyók is. A földre rogyott és verejtékezett. Kurotsuchi is olyan állapotban volt, mint Kankuro, a genjutsu mindkettőjüket megviselte. Juugo zökkentette kik őket alóla, mikor Sasuke megparancsolta neki. Kankuro akkor vette észre, Sakurát, aki Sasuke ölébe ül teljes nyugalommal. Most már tényleg nem voltak genjutsu hatása alatt, mivel akkor nem látná Sakurát. 

   - Az Uchiha szajha is itt van?! Mondhatom nagyon rossz húzás volt, hogy Sasuke kurvája lettél és megszültet neki a fattyait!-ordította Kurotsuchi megvetve Sakurát. 

  - Ha szerelmes vagy, akkor bármire képes vagy a szeretett félért. Én mindig Sasuke-kunt szerettem, és most, hogy végre vele vagyok sokkal boldogabb vagyok.-mondta Sakura fel sem véve a nő dühkirohanását. 

Majd Sasuke vette át a szót, mert ő sokkal nyersebben és könyörtelenebben viselkedik Sakuránál. Nem tetszett neki, hogy ez a senki kis nőszemély így mer beszélni velük, ezért fekete lángok vették körbe Kurotsuchit. A két Uchiha gyerek szülei nem tűrték, hogy a szerelmük gyümölcseivel bárki így beszéljen róluk a jelenlétükben. 

  - Szánalmasak vagytok. Azt hittem, hogy végre komoly ellenfeleim lesznek,  de tévedtem. Nem is emlékszem mikor akadtam olyan ellenfélre, aki megtudott volna izzasztani. 

   Aztán az Uchiha pár eltűnt, ott hagyva a két ellenséges shinobit. Juugo anélkül is tudta, hogy mit kezdjen velük. Abban a percben megjelent Suigetsu és durván megragadt Kurotsuchit és kiráncigálta. Juugo meg Kankurot vitte ki a rejtek helyről. Aztán mindketten egy erős ütés után a földre zuhantak és csak később ébredtek. Mikor kezdték kinyitogatni a szemeiket ugyan ott találták magokat, ahol megtámadták őket. Nem is tudták, hogy csak álmodták-e vagy sem, de a pukli a fejükön arra engedte következtetni őket, hogy valóban látták az Uchihát. Még mindig remegett Kankuro keze a genjutsu miatt, ilyet még soha egyetlen ellenfelénél sem tapasztalt. Kiérdemelte Sasuke a legerősebb shinobi címet. Egyedül csak Uzumaki Naruto lenne képes felvenni vele a versenyt, más ninjának esélye sem lenne, még ha egyesítik az öt kega erejét akkor sem. Csak jelent pillanatban a szőke hokegénak sem volt alkalma, hogy megküzdjön a mindenkire veszélyt jelentő riválisával. Noha Kankuro és Kurotsuchi nem voltak Konohai shinobiai, de még ők is hallottam Uchiha Madara és az első hokage Hasimara harcáról. Mindketten a régi időkben éltek, eddig senki nem közelítette meg az erejüket, de a kazekage bátyja megmerte kockáztatni, hogy az Naruto és Sasuke felülmúlták az eddig erősnek hitt riválist. Kicsit olyan volt mintha a történelem ismételné önmagát. Ha pedig ez igaz, akkor lesz a két rivalizáló fél között egy mindent eldöntött küzdelem, viszont mikor azt nem lehet előre megmondani. A nemzetek Narutoban bíznak, hogy hamarosan legyőzi az Uchihát, aki sötétségbe taszította a világot. 

  - Ez csak egy álom volt?-kérdezte Kurotsuchi mikor megtörve nézet maga elé. 

  - Nem álmodtuk. Valóság volt, amit rögtön jelentenünk kell a hazánknak utána a többi nemzetnek.-mondta Kankuro és össze szedve minden erejét rezegő lábbal tápászkodott fel a zöld fűről. 

  Elégé nehézkesen mozgott, olyan volt mint egy kis baba, aki most próbálkozik a járássál, és az elején sokszor vissza pottyan a földre. Nos Kankuroval is ugyan ez volt a helyzet. Kurotsuchi nagyot sóhajtott, ahogy látta a csapatársa hiába való próbálkozását. Az mondják, hogy a kőrejtek shinobijai elégé elszántak a csatákba és nem lehet bennük megbízni, mert amikor senki sem számítana rá hátba szúrják az úgynevezett szövetségest. A homokrejteki shinobikról meg az terjeng, hogy bölcsen és taktikázva harcolnak és nem mennek bele olyan harcokba nagyon, ahol nincs esélyük. Mérlegelni tudják a helyzet és a legbiztonságosabb után próbálják elintézni az ügyeket. De is az ötödik kazekage vezetése alatt vezetődött be, amit Konohától vettek át. Nem véletlen, hogy Konoha és a homok ennyire erős szövetségbe vannak, ők tartanak a legjobban össze. Segítik egymást és bármit megtudnak beszélni, látszik, hogy a két hokage jó barátok. Ez Kurotsuchinak nagyon szokatlan volt hiszen most perpillanat az öt nemzet puszi pajtások, de így sem bízik meg kőrejtek a többi rejtekben. Ha úgy adódna ők rúgnák fel elsőként a szövetséget. 

  - Tökkel ütött! Még nem tudunk elmenni innen számításaim szerint három napig fogunk még ilyen állapotba lenni, ezért üzenünk kell egy madárral a falvainkba, hogy jöjjenek értünk a hátárhoz. Addig elbotorkálunk.-mondta Kurotsuchi, mikor elővett a zsebéből egy kis papír lapot és elkezdett jelentést írni. 

  Mikor megírta a jelentést ő is nehézkesen feltápászkodott majd rossz indulatúan oda nyújtotta a kezét a földön üldögélő társának. Kankuro nehezebb volt a nőnél, ezért mikor próbált felállni a kőrejteki ninja nőt rántotta magához és a földre estek. Kurotsuchi Kankurora eset mikor felült rá elpirultan gurult le a férfiról. Maga sem értette mér jött ennyire zavarba, hiszen nem érez semmit sem a bábmester iránt. Jó nem volt már ártatlan lány, mivel sok pasija volt, de mégis olyan hevesen vert a szíve, mintha ki akarna ugrani a helyéről. 

  - Ez így nehéz lesz. Ilyen állapotban még a hátárhoz is két nap még elérünk.-mondta Kankuro.

  - Ne legyél már ilyen! Szed össze magad te anyám asszony katonája! Ha férfi vagy, akkor ne ad fel ilyen könnyen!-ordított a társára a ninja nő.

  - HE?????? ÉN FÉRFI VAGYOK, DE TE MIT UGATSZ DESZKA?!

A két veszekedő shinobi sokáig cukkolták egymást. Nem nagyon voltak egy hullám hosszon, semmibe sem értettek egyet. Csak abba, hogy megegyezett egymásról a véleményük. A Nap már hanyatlásnak indult mikor már annyira helyre jöttek, hogy feltudtak állni rendesen és tudtak sétálni. Ezért szépen lassan komótosan elindultak a határhoz.

Súgó Még nincs hozzászólás.