Egy hónap gyorsan eltelt. Sakura nem mehetett el sehová a palotán kívül, meg mióta összeházasodtak Sasuke-kunal egyszer sem ment vissza a rejtekhelyre, ahol, szörnyű körülmények között tartották a foglyokat. A palota is rideg hangulatú volt és több részére alig jutottak be a napsugarak. A shinobik akik ott voltak a közelébe se mertek menni Sasuke-sama feleségének. Elkerülték, ezért mikor Sakura kiment a szobából furcsa módon nem látott egy shinobit sem. Általában Shizimi kísérte el mindenhová Sakurát, még a palotán belül is. Ez volt Sasuke-sama parancsa, hogy legyen vele mindig, hogy megvédhesse. Shizimi tisztában volt vele, hogy Sasuke-sama így akarja elkerülni azt, hogy a feleségének baja essen. Sokan azt gondolják, hogy milyen remek dolog előre látnia jövőt, de nem az. Azt hiszik, hogy csak a jó dolgokat látja előre, de tévednek, mert Shizimi kiskora óta csak a rossz dolgokat látja előre. Sajnálja Sakurát, aki mint sem sejt az egészből. Bár ő is csak homályosan látja Sakura jövőjét. Inkább csak a fájdalmas sikolyait szokta hallani. A helyett és magát Sakurát nem, meg Sasuke hangját is hallja, aki éppen valakivel beszél dühösen. Furcsa, mert ilyen még nem fordult elő vele, hogy nem látta tisztán a jövőt. A többi shinobinak rendesen látja a jövőjüket. Ha tehetné habozás nélkül lemondani a képességéről, hogy ne kelljen akkora teherrel élnie. Sakura éppen a cseresznyevirág erőben volt, ami a palota mögött volt. A palota kertjében is voltak cseresznyevirág fák, meg nagyra nőt tölgy, bükk és hasonló fák is voltak. Sakura szeretett kimenni az erőbe, mert csak ott nem találkozhatott a szökött shinobikkal. Már egy hónap eltelt, ezért már kezdet hozzá szokni ehhez az élethez. A konohai társairól sem hallott semmit, és azt sem tudta, hogy Sasuke mit tervez a falu ellen. Sakura csak Shizimivel tudott beszélgetni mivel csak ő bánt vele rendesen. Sasuke meg több hétre is elmegy valahová néhányszor, és akkor alig látja őt. Meg persze Sasuke időt szakít arra is, hogy Sakurával szeretkezzen. Sakura sokszor szomorú amiatt, hogy Sasuke sok ideig van távol, de nem akar senkit se terhelni ezzel. Az erdőben nem voltak nagyon sok állatok sem a környéken. Csak sólymok voltak az erőben meg a palota kertjében. Meg a palota pincéjében volt két nyuszi, amiket azért tartanak, hogy könnyebben csapdába ejtsék a fiatal, tudatlan shinobikat. Néhányszor Sakura kiszokta őket vinni az erdőbe, mert nagyon szerette őket simogatni. Ma nem hozta ki őket, mert a sólymok elkapták volna őket. Sakura mosolyogva nézte, ahogy egy cseresznye virág a tenyerébe hullik. Aztán ránézet Shizimire, aki mindig szomorún nézi őt. Egyszer csak a semmiből megjelent Senki.
- Te lány vigyáz magadra, mert könnyen bajod eshet. Sasuke-sama nagyon vigyáz rád, ezért sem vitt vissza téged a rejtekhelyre. De a többi shonobinak a véleménye nem változott. Kíváncsi vagyok, hogy Sasuke-sama mikor fog megunni téged.-mondta Senki és abban a pillanatban el is tűnt.
Olyan hirtelen tűnt fel Senki, hogy Sakurának még reagálni sem volt ideje. Egyszerűen nem értette, hogy mért mondta ezt neki Senki. A hangneméből hallotta, hogy nagyon mérges volt.
- ~Vajon mi történhetett?-gondolkodott Sakura.
Egyszer csak elkezdet szaladni, mert félt nehogy Sasukénak essen baja. Hiszen ma fog végre haza jönni. Ahogy szaladt elkezdet vele forogni a világ és beleütközött valakiben, aki átkarolta. Mikor felnézet két sötét szempárba nézet bele. Shizimi meg most érte utol Sakurát. Mikor meglátta, hogy Sasuke megérkezett rögtön eltűnt.
- Mi baj van Sakura?-kérdezte Sasuke mikor látta, hogy Sakura rosszul van.
Sakura nem mondta el Sasukénak, hogy Senki itt járt, ezért csak megrázta a fejét, hogy semmi baja nincs. A következő hónapban Sakura még rosszabbul volt, de senkinek nem szólt. Senki se tudott erről. Az egyik nap Sakura a palota folyosóján sétált, mikor nagyon rosszul lett és elájult. Shizimi meg ijedten sietett oda hozzá. Közben meg elkezdet kiabálni segítségért, mert már öreg volt ezért már teljesen le volt gyengülve. Egyetlen egy shinobi sem ment segíteni neki, az volt a szerencséjük, hogy Juugo éppen a palotában volt és meghallotta Shizimi segítségért kiáltó öreg hangját. Juugo azonnal Sasukéhez sietett, aki a palota legeldugottabb helyén volt. Azon a helyen több szoba is volt, amelyekben csak Sasuke léphetett be. Még Sakurának sem volt szabad oda mennie. Juugo is minden bátorságát összeszedve akarta kinyitni az ajtót, de Sasuke megelőzte és hamarabb kiment. Megérezte Juugo chakráját, ezért tudta, hogy valami történt, mert Juugo ok nélkül soha nem szegné meg a parancsát. Juugo azonnal elmondta Sasukénak, hogy a felesége elájult, és hogy senki se megy segíteni Shiziminek segíteni vissza vinni a hálószobába. Sasuke rögtön eltűnt, hogy Juugo is csak pislogott, hogy hová tűnt ilyen hirtelen. Sasuke rögtön felvette Sakurát, amikor oda ért és bevitte a hálószobájukban, majd hagyta piheni. Mikor halkan becsukta az ajtót, Shizimit a megbeszélő teremben hívatta és megparancsolta a shinobiknak, hogy senki se merjen a megbeszélő terem közelébe menni. A megbeszélő teremben lámpák világítottak és ebben a helyiségben volt a leghidegebb. Az asztalon egy hatalmas térkép volt elterítve, amin be voltak karikázva más-más falvak, ahol más shinobik éltek.
- Te tudod, hogy mi baja van?-kérdezte Sasuke ridegen, mikor leült a székben.
- Nem tudom pontosan, mert nem látom tisztán Sakura jövőjét és a magáét sem Sasuke-sama. De arra kell következtetnek, hogy akármennyire is igyekezett megóvni ezt a lányt, még sem sikerült. Sakura sorsát nem tudom megmondani Sasuke-sama.-mondta Shizimi a kezeit tördelve.
Ő maga is nagyon nyugtalan volt. Fogalma sem volt arról, hogy mi lesz a végén Sakurával. De az okát pontosan tudta, csak még nem mondhatta el nekik. Látta Sasukén, hogy nem tetszett neki a válasza, de amennyire még tudta titokban akarta tartani, hogy minél később tapasztalják meg a fájdalmat.
- Ha Sakura magához tér azonnal vizsgáld ki. Én is ott leszek, hogy nehogy eltitkol valamit.-mondta Sasuke, majd kiküldte Shizimit.
Sakura gyorsan magához tért és fogalma sem volt arról, hogy került vissza a szobában. Aztán Shizimi ment be kis idő múlva és elkísérte Sakurát, egy olyan szobában, ahol sok volt a gyógyszer és az orvosi műszerek. Már többször voltak itt, hiszen Shizimi itt tanította sokszor Sakurát az orvosi jutsukra, amik még a híres Tsunade-hime sem ismert. Sakura nem értette, hogy most mért jöttek ide, de mikor meglátta Sasukét nagyon megörült. Shizimi alaposan kivizsgálta, nem is tehetett mást, mert Sasuke minden mozdulatát figyelte. Mikor a végére értek Shizimi nagyon töredékesen beszélt, mert nem akarta elmondani. De amikor Sasuke már elvesztette a türelmét kénytelen volt elmondani. Shizimi csak halkan mondta el, hogy Sakura terhes. Sakura erre nagyon megörült és a hasára tette a kezét. Sasuke meg oda ment a feleségéhez.
- Meg akarod tartani a gyereket?-kérdezte Sasuke.
Sakura erre a válaszra számított a legkevésbé. Eszébe sem jutott elvetetni gyermeküket. Milyen anya lenne az ilyen?
- Képes lennél kihordani a gyerekemet? Egy szökött shinobi gyerekét, akitől mindenki tart és egyben gyűlölik is?
- Igen Sasuke-kun nekem ez a baba az életemnél is fontosabb. Méghozzá azért, mert a te gyereked. Én soha nem szülnék más férfinak gyereket csak neked, mert csak téged szeretlek.-mondta határozottan Sakura.
Sasuke egy pillanatra lehunyta a szemét. Nem várta, hogy Sakura, így kifog állni ezért a gyermekért. Az a lány, akit ő ismert nem volt ilyen határozott, a mai napon látta először ilyen elszántnak. Shizimi meg szomorúan lehatotta a fejét. Végül senki nem tudja megakadályozni a sorsát, akárhogyan is próbálják. Nagyon sajnálta Sakurát, mert még csak most kezdődik el számára a fájdalom. Éjszaka mikor Sakura mosolyogva aludt Sasuke megsimogatta az arcát, majd egy helyen egy kicsit erősebben megnyomta, amire Sakura felriadt.
- Sasuke-kun? Mit csinálsz ilyen későn?-kérdezte Sakura, mikor felült az ágyban.
- Semmit csak megsimogattalak. Sajnálom, hogyha felébresztettelek.-mondta Sasuke, mikor lefeküdt az ágyban.
Sakura nem értette, hogy mért viselkedik így Sasuke. Még soha nem beszélt vele ilyen lágyan. Arra következtetett, hogy a gyermekük miatt. Ezért Sakura vissza feküdt és oda bújt Sasukéhez, aki átölelte.
Hamar elrepült hat hónap. Sakura hasa már nagy volt, így le se tudta tagadni, hogy terhes. Bár nem viselte nagyon jól a terhességet, mert sokszor elájult meg végig sápadt volt az arca. Inkább csak pihent, mert kíséret nélkül nem jutott messzire. Délután a szobában megjelent Sanki és elvitte Sakurát. Sakura próbált ellenkezni meg kiabálni, de értelmetlen volt. Nagyon le volt gyengülve és még be is fogta Senki a száját. Majd Konohába vitte. A falu semmit sem változott az elmúlt idő alatt. Ugyan olyan szörnyű körülmények között éltek az emberek. Egyszer csak megjelent Naruto, akinek fájdalom volt írva az arcára. Mellette meg két ANBU harcos volt. Akik meghajoltak mikor a Reikage személyesen jött el két testőrével Konohában. A Reikage az elmúlt időben még agresszívabb lett és már meglátszott rajta az idő múlása.
- Hokage remélem megérted, de ennek a lánynak nem szabad vissza térnie! Elkövette a legsúlyosabb bűnt, hogy Uchiha Sasuke kurvája lett és ha ez még nem lenne elég még annak a bűnözőnek a gyermekét hordja a szíve alatt! Ezért elviszem az én falumban, ott majd én mindent elintézek.-mondta mérgesen a Reikage és a elvette Senkitől Sakurát és máris vissza indult a két követőjével a falujába.
Naruto össze ráncolta a homlokát és utánuk rohant volna csak a két ANBU harcos elállták az útját. Emlékeztették, hogy nincs más választásuk, muszáj ezt megengedniük, ha nem akarnak ilyen szörnyű időkben háborút. Naruto lerogyott a földre és elkezdett sírni. Majd ökölbe szorította a kezét és elkezdte ütni a földet. Újra viszont látta a Sakurát, de máris elvitték, pedig nagyon le van gyengül, ezt még Naruto is látta.
- ~ Sajnálom Sakura-chan! Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni téged és a gyermekedet. Abba bele se merek gondolni, hogy Sasuke mit fog szólni ha ezt megtudja~.-gondolta magában Naruto.
A két ANBU harcos lehajtotta a fejét. Együtt éreztek a hokagéval, de sajnos nem volt más választásuk. Naruto mikor lenyugodott fel állt és letörölte a könnyeit és azonnal vissza indult az irodájában határozott lépésekkel. Eldöntötte, hogy mindegy mi lesz az ára, de megfogja védeni Sakurát és a gyermekét a többi kagétól.
|