Másnap szakadt az eső. Sakurának korán kellett kelnie, hogy háromnegyed 8-ra beérjen a suliba, de márt akkor akkor szakadt az eső. A piros egyoldalas piros táskáján volt egy barika kulcstartó, aminek egy piros kendő volt a fejét. Sakura nagyon szerette az ilyen aranyos dolgokat. Az esernyője is fekete volt, de virág, pillangó díszítések voltak rajta. Az esernyőjéről patakokba folytak le az esőcseppek. A járdákon hatalmas pocsolyák voltak, amikor leszállt a villamosról. Az útesteken is sok pocsolya volt és reménykedett benne, hogy semelyik kocsi nem fröcsköli le miközben sétál. Mikor végre be ért a suliba, rögtön rohannia kellett nyelvtan órára. Miközben szaladt az iskola folyosóin többször is majdnem el csúszott, mert a cipőjének a talpa vizes volt. A táskája szerencsére nem ázott át, csak néhány esőcsepp volt rajta. Az osztályterme a harmadik emelet utolsó terem volt. Ino az asztalon ült és feketére festette be a körmeit. Hinata meg a nyelvtan tankönyvét olvasgatta, hogy átnézze a leckét. Hinata nagyon jó tanuló volt. A nyelvtan volt a kedvenc tantárgya, mert nagyon jól írt helyesen, meg értette is a nyelvtant. Sakura nem volt jó tanuló a föcit és a törit szerette, de abból is csak 2-3 volt. Ino meg a testnevelés órát szerette nagyon. Az osztályokban ő volt a legjobb tesiből. Könnyedén megtudta csinálni bármikor a tigrisbukfencet, meg letudott menni teljesen spárgába is. De ez nem volt meglepő, mert Ino óvodás kora jár erezsgére. Hinata a most érkező barátnőjére nézett, aki most tette le mellé a táskáját. Mivel egymás mellett ültek, ezért Hinata tudott segíteni Sakurának a dogákban. Ino teljesen meg volt döbbenve, hogy Sakura mért ennyire jó kedvű. Meg állás nélkül mosoly és a vak is látja, hogy nagyon boldog. Eddig soha nem látta ilyenek, mert eddig mindig komoly volt és visszahúzódó. Mindig csak a padjánál ült és alig beszélt valakivel. Aztán az osztályterembe belépett egy rövid, fekete hajú nő, akinek sötét szemei voltak. Nem nagyon öltözködött divatosan, de azért néhány tanárnőnél jobban öltözködött. Nagyon rendes tanár volt, aki soha nem kiabált a tanulókkal. A tananyagot is halkan adta le, mert nem szeretett hangosan beszélni. Shizune senseinek hívták, és ő volt az igazgató helyettes. Az osztályteremben a kis létszámú osztály azonnal leülte és várták, hogy a sensei elkezdje az órát. Az osztály terem kicsi volt, a padok meg régiek voltak a székekkel együtt, de nem is lehetett megmondani. Sakura egész órán nem tudott figyelni, mert Sasuke-kunon járt az esze. Tegnap óta csak rá tudott gondolni, egy percre se tudta kiverni a fejéből. Ezért volt ilyen boldog és mosolygós. Az édesanyja sem tudták, hogy a lányának, mitől lett ilyen jó kedve. 

 

Az egyetemen kicsengettek a második óráról. Ebben az egyetemre nagyon sok tanuló járt, akiknek nagyon jó tanulmányi eredményeik voltak. Négy harmad éves csoport volt. Az első csoport emelt szintű idegen nyelvi és matematikai osztály volt. De a legtöbb tanulónak, aki az első csoportba járt, már meg volt a felsőfokúja, már két-három nyelvből. Meg ugyan akar minden nap volt tesi órájuk. A második és harmadik csoportnak, meg emelt szintű földraj és biológia volt és ők csak latint tanulhattak. A negyedik csoport meg média szakos és német nyelvet tanult. Sasuke az első csoportba járt, ami a négy osztály közül a legjobb volt. A teremben minden ablak nyitva volt. Minden tanuló a saját laptopján tanulhatott, meg írhatta az anyagot. Csak a kisebb anyag részeket írták ki a füzetbe. Ezt még az igazgató tette kötelezővé, mert sok tanár panaszkodott, hogy nem tudják elolvasni a tanulók írását. A padok egyszemélyesek voltak, hogy nyugodtan tudjanak dolgozni a tanulók és elkerüljék az órán való beszélgetést. Suigetsu hatalmas mosollyal az arcán dőlt hátra a székén. Márt azt hitte, soha nem lesz vége az órának. Sasuke ölébe meg egy egy lány ült, akinek fekete rövid haja volt és piros szemi voltak. A lány megcsókolta Sasukét. Suigetsu meg a csajának a derekát karolva nézték. 

- Sasuke-kun, Karinal volták egy hónapig, de látom most már ott fogod hagyni.-mondta Suigetsu gúnyos mosolyra hozva a száját. 

Egyáltalán nem kedvelte Karint, mert hozzájuk képes egy senki volt. Egy takarítónő és egy hentes lánya. Aki egyáltalán nem tudott előkelően viselkedni. Majd oda ment hozzájuk egy fiú, akinek narancssárga haja volt és barna szemei voltak. Csendes fiú volt, aki inkább csak hallgatta, ahogy a barátai beszélnek. Nagyon szerette az állatokat és a természetet. Ezért a harmadik csoportba járt, de az első csoportba voltak a barátai. 

- Sasuke-kun higgy nekem már ideje volt, hogy szakít Karinnal. Ő nem a mi körünkbe tartozik. Viszont tegnap az a rózsaszín hajú lány nagyon szép volt. Egy félénk kis virág szál, aki még alig tudd valami a világról.-mondta Suigetsu.

Sasuke erre Suigetsure nézet, aki hátrált pár lépést. Jobb volt ha nem vívja ki magának Uchiha Sasuke-kun haragját. Neji meg nagyot sóhajtott. Két évvel ezelőtt ő is ilyen volt, de miután találkozott Tentenel sikeresen megváltozott, mert nem akarja elveszíteni. Neji egy hosszú, barna hajú fiú volt világos lila szemekkel. Ő volt Hyuuga Hinata unokabátyja. 

- Csak nem megtetszett neked az a lány Suigetsu?-kérdezte Juugo.

- Chö. Ugyan annyira nem az én esetem. Meg azért nem annyira szép lány.

Sasuke maga sem értette mért, de valamiért jobban hisz, annak a lánynak, mint Karinak. Tudta, hogy az a lány senkinek sem tudna ártani, félén és visszahúzódó talán ezért akarja megszerezni magának egy kis időre. Egy fiatal, ártatlan lány, akin rögtön lehetett látni, hogy nem volt pasija. Aztán 10 perc múlva becsengetek és Juugo gyorsan vissza szaladt az osztálytermébe. Sasuke , Suigetsu és Neji meg várták a történelem tanárt, aki rögtön csengetéskor lépet be a terembe. A történelem tanárt egy rideg, szigorú nő volt, akinek lila haja volt, ami fel volt kötve, és sötét szemei voltak. Gurenek hívták és az óráján rendnek és fegyelemnek kellett lennie. Minden órán dolgozatokat íratott vagy feleltetett pár tanulót. Persze Suigetsuval nem jöttek ki egymással, de ezt a két évet muszáj valahogy kibírniuk. 

 

Inonak utolsó óra után megcsörrent a telefonja. Sakura és Hinata indultak haza felé, amikor Ino utánuk rohant. 

- Lányok fantasztikus híreim vannak. Naruto meghívott minket egy kávézóba holnap 4-kor. Azt mondta, hogy pár haverját is hozza, akik remélem nagyon jó pasik lesznek.-mondta boldogan Ino.

Sakura csak pislogott, hogy Ino megbeszélte már azzal a fiúval, hogy holnap találkozni fognak vele. Úgyhogy meg sem kérdezte őket. Hinata meg elvörösödött, mikor meghallotta, hogy az a fiú meghívta őket.

- Hinata, te pedig hajts rá arra a hülye Narutora holnap.-kacsintott rá Ino.

Hinata erre még jobban elvörösödött és kezdett szédülni zavarában. Hinata és Sakura egyáltalán nem voltak olyan rámenős típusok. Ezért nem is volt nekik még pasijuk. Ino meg nagyon szerette a kerítőnő szerepét magára vállalni. Főleg Sakurát szekálta azzal, hogy pasizzon be. De Sakura nem akart, mert biztos meg volt annak az oka, hogy még nem volt pasija. Sakurának egyáltalán nem volt kedve elmenni holnap, de Ino hajthatatlan volt. Hinata felvette a kék esőkabátját, mikor még az ajtóhoz értek. Az eső ugyan úgy szakadt tovább mint reggel. Viszont Inot nem hagyta nyugodni, hogy Sakura mért ilyen jó kedvű. Ha nem ismerte volna, azt hitte volna, hogy szerelmes. De ezt a gondolatot gyorsan elhessegette a fejéből. Kizártnak tartotta, hogy Sakurába egy pasi beleszeressen, aki jóképű. Nem tartotta egy szép lánynak, csak arról volt meggyőződve, hogy ő szép. Hiszen minden pasi oda van érte. Sakura meg túl jó kislány, nem cigizik és nem iszik alkoholt. A jó kislányok meg nem tetszenek a pasiknak. Sakura végül beleegyezett, hogy akkor elmegy holnap, de gyorsan el is ment, mert hamar haza akart érni. Hinata meg a limuzinjához ment, hogy haza vigye, mert az apja, nem nagyon szerette a lánya iskola után elmegy csavarogni. Sakura sétált ki az iskolából a kivezető utat bokrok kerítették el. Madarak csicseregtek a magas fák ágain elrejtet fészkekben. De az eső továbbra is szakadt. Sakuránál hiába volt esernyő semmit se ért mert bőrig ázott, pedig csak most érte el a kaput. Miközben a kapu felé haladt, észre vett egy fekete limuzint. De nem nagyon foglakozott vele, haladt volna tovább. De akkor a limuzin sofőrje kiszállt egy fekete ernyőt tartva a feje fölé, hogy meg ne ázzon. A sofőr kék egyenruhába volt és szemüveges viselt. A hajába meg egy-egy ősz hajszált lehetett látni.

- Elnézést kis asszony.

Sakura kérdően nézet a sofőrre. Nem szerette, ha idegenek szólítják le az utcán.

- Az ifjú urak küldtek, hogy kérdezem meg, hogy nem-e akarja, hogy haza vigyük.-mondta a sofőr, mikor a bőrég ázott Sakurát nézte.

- Nem szállok be idege limuzinokba uram. Hagyjanak engem békén.

Sakura rögtön faképnél hagyta a sofőrt és folytatta az útját. A limuzin hátújából, meg egy idősebb férfi nézett ki. Amikor a sofőr vissza ült, a férfi tudta, hogy a lány nem akarta, hogy elvigyék. 

- Én mondtam, hogy értelmetlen megkérdezned.-mondta Sasuke, mikor kifújta a cigi füstöt. 

Itachi megrázta a fejét, hogy Sasukéba kis jóindulatosság sincs. Csak megsajnálta szegény lányt, mert a szakadó esőbe kell haza menni csurom vizesen. Majd hátra dőlt a puha ülésbe és szólt a sofőrnek, hogy induljanak el. A limuzinba pezsgős poharak hevertek és borok voltak a bortartókba. Fekete bőr ülések voltak és olyan sok hely volt a limuzinba, hogy még legalább 6-tan befértek volna még.

Egy nagy villához értek, ahová a limuzin beparkolt. Az inas rögtön nyitotta az ajtót, mikor megérkeztek a fiatal urak. Itachi levette a fehér kardigánját és felakasztotta a fogasra. Majd az édesanyjuk ment oda hozzájuk. Az édesanyjukat Mikotonak hívták, aki egy hosszú sötét hajú és szemű nő volt. Nagyon elegáns volt, de a szemei mindig szomorúak voltak. 

- Fiúk, ma este elutazunk az apátokkal egy hivatalos ügybe Kínába, ezért nem tudjuk mikor jövőnk. Most ne rendezettek bulit, mert az apátok tudjátok, hogy nem szereti.

- Nekem mindegy. Már nem vagyunk kis gyerekek, ezért nem kell félned anyám. Viszont az furcsa, hogy apám magával visz, eddig soha nem mentettek együtt, hivatalos ügyeket elintézni. Ezért tartottam furcsának.-mondta Sasuke, aki a zsebéből elővette a kocsi kulcsát és elindult kifelé.

- Sasuke hová mész?-hallatszót apja határozott hangja.

- El megyek, úgyse lesztek itthon.

Az apja össze ráncolta a homlokát. Sasuke apját Fugakunak hívták, aki 52 éves volt, és hosszabb barna haja volt és sötét szemei voltak. Nagyon szigorú ember volt, aki még a két fiával sem tudott apai kapcsolatot teremteni. Az apja elnézte a fiainak a nő ügyeket, de azt már nem viselte el, hogy ha egy rang nélküli nővel jönnek össze. De már semelyik fia sem hallgatott rá. Sasuke nem sokat besélt az apjával, kiment és be ült a vadonatúj toyotajába, amikor le ment a parkolóba.

Az édesanyja nézet ki a vendég szoba ablakán, amikor a kisebbik fia elment.

Mikoto nagyon szerette a fiait, de rosszul eset neki, hogy már a két fia nem mond el neki semmit. Nem is tudta mikor volt egy olyan estélyük, amikor Fugaku is haza ért korábban és Sasuke meg Itachi se ment sehová. Tudta, hogy egyszer a fiai felnőnek, de mégis tudni akarta, hogy mi van a fiaival. Meg nem tetszett neki az se, hogy Itachi és Sasuke gyakran váltogatják a barátnőiket, meg ha van is barátnőjük, akkor egy éjszakára felhoznak más lányokat. Mikoto próbált erről beszélni a fiaival, de a fiúk nem hallgattak az anyjukra. Fugaku meg azt mondta, hogy fiúk és kell nekik a szórakozás meg az, hogy nőkkel szeretkeznek. Ezért Mikoto inkább már nem szólt semmit. Fugaku a feleségéhez ment és szólt, hogy ideje elindulniuk. Mikoto keserű mosolyt erőltetve az arcára bólintott. Itachi látva az édesanyja szomorúságát, megnyugtatta, hogy megvárja Sasukét és elbeszélget vele. Majd a szülők elmentek a villából.

 

Sakura még be ment a boltba, mert az anyja fel hívta, hogy vegyen meg néhány dolgot.

- ~ Remélem mindent meg vettem, ami kell anyának. Most már alig várom, hogy haza érjek, mert csurom vizes vagyok.~-gondolta Sakura a szakadó esőbe haza sétálva.

Már be is sötétedet az utcákon a lámpák világítottak. Az autók a pirosnál álltak és folyamatosan ablaktörlőztek. Sakura nem szertetett sötétbe haza menni, mert nem érezte magát biztonságba. Mikor át hallat a zebrán két fehér zacskóval a kezébe egy férfi szólította le. A férfinak hosszú szőke haja volt és kék szemei voltak. 

- Hogy? Te meg ki vagy?-kérdezte Sakura.

- Deidara vagyok, nincs kedved velem vissza jönni a haverjaimhoz?

- Nem...-mondta félénken Sakura és próbált elmenni.

- Ott vagyunk abba a diszkóba.-mutatott az ottani diszkóra Deidara.

Sakura oda nézet a diszkóra, amire Deidara mutatott. Az a diszkó volt a legjobb, és csak gazdagok jártak oda. 

- Nekem nincs annyi pénzem, hogy oda menjek. Én nem vagyok olyan gazdag családból mint te meg a haverjaid.

- Gyere majd én be viszlek.-mondta miközben Deidara és megragadta Sakura csuklóját.

- Engedj el!!!-kezdte el Sakura kiszabadítani a kezét.

- Ne legyél ilyen, jól fogod érezni magad!

Sakura nagyon megijedett, hogy egy idegen férfi, így viselkedik vele. A csuklóját sehogy sem tudta kiszabadítani, mert Deidara erősen szorította. Majd hirtelen fékezést hallottak és egy toyota állt meg a járda mellett. A kocsiból kiszállt egy férfi, akinek rideg, érzelemmentes volt, mindenki félve viselkedett, amikor meglátták. 

- Milyen férfi vagy te Deidara?!

- Ha? Nocsak Uchiha Sasuke-kun. Te is bulizni jöttél, és hol hagytad Itachit?

- Semmi közöd hozzá. Engedd el a lányt, már teljesen elázott a szakadó eső miatt!

Sakura miközben ki akarta szabadítani a csuklóját hirtelen hátra eset, mert Deidara elengedte. A zacskókból minden ki eset. Sakura gyorsan letérdelt a vizes járdára és elkezdte össze szedni a szanaszét guruló dolgokat.

- Hát most már nem engednek be így téged kislány, majd ha máskor találkozunk, akkor öltözz fel ahogy illik az ilyen helyekre.-mondta Deidara gúnyosan kacagva, mikor elment. 

Deidara igazából Itachinak volt az egyik haverja. Igazi művész lélek volt, ezért ő is az Ikitoshi egyetemre járt. Egyetem után ment 3 évre oda tanulni, hogy művész legyen belőle. Sasuke a kezét gyújtotta a lánynak, aki össze szedte az elgurult dolgokat. Sakura megfogta Sasuke kezét majd bele nézet sötét szemeibe, de utána rögtön lesütötte a szemét. Valamiért nem mert a igéző szempárba nézni, amik első pillantásra megbabonázták. Ami viszont furcsa volt száméra, hogy biztonságba érezte magát, ha Sasuke-kun közelében volt. Közben egy fehér esernyő alól egy féltékeny lány nézte őket. Majd egyenesen oda ment hozzájuk. 

- Sasuke-kun vártalak, de nem jöttél, így elindultam hozzád.-hallatszott egy ismerős női hang, de Sakura hirtelen nem ismerte fel a hangot.

- Karin ma nem terveztem, hogy hozzád megyek. Menj haza.

- Még haza se vinnél engem Sasuke-kun? És ami fontosabb mért vagy ezzel a lánnyal?-kérdezte Karin, aki mérgesen nézett Sakurára.

- Semmiközöd hozzá Karin, már nem leszek vele soha. Tűnj el!-mondta Sasuke, könyörtelenül. 

Egyáltalán nem érdekelte, hogy Karinak rosszul esett. Karin elkezdte harapdálni a száját, mert tudta, hogy Sasuke-kun eddig is más lányokkal volt, de eddig nem szakított vele. Most meg ezért a lányért képes dobni. Ez a gondolat teljesen felháborította, ezért mérgesen elrohant. Sakura meg halkan megköszönte Sasuke-kunak, hogy segített neki. Sasuke ránézett Sakurára, aki még mindig nem mert a szemeibe nézni. 

- Szállj be haza viszlek.

- Nem szükséges, már várnak rám otthon.

- Ezért ha el viszlek gyorsabban hazaérsz.

Sakura végül beszállt a kocsiba. Nagyon meg volt szeppenve, meg sem mert szólalni. Most először volt egyedül egy férfi kocsijában. Eddig senkinek sem szállt be a kocsijába, akit nem ismert, de valamiért érezte, hogy Sasuke nem fogja bántani. Ha össze is szedte minden bátorságát, hogy rá nézzen rögtön el is fordult, amikor Sasuke ránézet. Az arca vörös volt, mert nagyon zavarban volt. Egy nyugalmas helyen lakot, ahol még építkezések folytak. Az otthona egy földes útnál volt. Tényleg messze lakot a sulijától, meg a megállótól is sokat kellett sétálnia, hogy haza érjen. Ezért általában az édesanyja ment le érte kocsival. Sasuke leparkolt a szomszédos ház elé, ahol egy fekete kutya ugatott ki kerítésen. 

- Köszönöm, hogy haza hoztál Sasuke-kun.-mondta Sakura elpirulva.

- Most voltál először egy fiú kocsijába?-kérdezte Sasuke.

- Mért kérdezed Sasuke-kun?

- Egész úton elpirultan ültél mellettem.

Sakura erre nem válaszolt semmit.

- Sajnálom vizes lett az ülés. Ó, én mindig tönkre teszek valamit.

Sasuke nem nagyon foglalkoztatta, mert bőrülés volt, ami nem nedvesedet át. Sakura azért mégis lepróbálta törölni, de Sasuke megfogta a kezét.

- Ne törődj vele. 

- De….

Majd Sasuke magához fordította Sakura fejét felemelte az állát és megcsókolta. Sakura azt hitte, hogy álmodik. Nem hitte el, hogy ez a valóság. Most először csókolta meg egy férfi. Sasuke benyúlt Sakura pólója alá és kezdte volna le venni Sakuráról a melltartóját.

- Ne…kérlek…

Sasuke azonnal abba hagyta, mert nem akart erőszakoskodni. Sakura persze elmondta, hogy neki nem volt még pasija. Ezért nem szeretne úgy járni, hogy csak kihasználják. 

- Ilyen a világ Sakura, csak te még nem tapasztaltad meg. 

- Kérlek ne hagy úgy ott engem, mint Karint.

- Más vagy mint Karin. Te nem fogsz megváltozni ha pénzed lesz, így nem fogok úgy báni veled.

Sakurát ez boldogsággal töltötte el, de akármennyire is akart még Sasukéval lenni, nem lehetett. A szülei biztos már nagyon aggódnak érte. Ezért elköszönt és kiszállt a kocsiból és bement a kapun. Sasuke mikor már tudta, hogy Sakura bent van elhajtott. Sakura gyorsan felrohant a szobájába kinézet az ablakon, ami eső cseppekkel volt tele. De még látta, hogy megy el Sasuke.

- ~ Sasuke-kun majd még találkozunk. Remélem nem fogsz az érzéseimmel játszani, de nem hiszem, hogy ilyet tennél. Jóét szerelmem.

Sakura majd a szájához tette az ujját. Még érezte Sasuke csókjának az ízét. Ahogy Sasuke megcsókolta nagyon kellemes volt számára. Már biztosan tudta, hogy halálosan beleszeretett Sasuke-kunba. A szerelem tényleg csodálatos érzés.

Súgó Még nincs hozzászólás.