Konoha városába nagyon jók az iskolák. De az iskolák közül három emelkedik ki. Az egyikbe csak fiúk rájnak. Amelyikbe én abba inkább lányok, de azért egy-két fiús jár oda. A harmadikba pedig fiúk meg lányok járnak, ott tényleg csak a nagyon jó tanulókat, veszik fel, meg azt is hozzá kell tennem, hogy ott azok a fiatalok, akik oda járnak mind jó módúak, egyszóval gazdagok. Konoha városa viszonylag elég nagy, de könnyű minden hová eljutni. Én Haruno Sakura vagyok 18 éves, és egy nagyon könnyű suliba járok. Igen furcsa lehet, hogy tizedikesként már 18 vagyok, de ez bonyolult. Tavaly azt hittem nehéz lesz az első évem a szakközépbe, de szerencsére nem így lett. Tavaly kilencedikben szerencsére találtam barátnőket, akikkel tudok beszélgetni, mert nagyon nehezen tudok barátkozni ezért az elején tartottam ettől. Akivel nagyon jól eltudtam beszélgetni az Hyuuga Hinata volt. Csak sajnos az apja év elején átíratta egy gimnáziumban, mert nem akarta, hogy a lánya egy ilyen suliba járjon. Onnantól Yamanaka Inoval barátkoztam, aki szintén kedves volt, de néha nagyon elszaladt vele a ló. Nagyon szeretett pasizni és nagyon kihívóan öltözködött, meg nagyon sokat cigizett és ivott. Ino is 18 éves volt velem együtt, ennek nagyon örülök, mert legalább nem én vagyok az egyedüli. Most kezdődött el újra a suli és véget ért a nyár. Ez nagyon rossz, mert semelyik gyerek nem várja sulit. Most kezdtem a 2.évemet a sulimba. Az évnyitó délután háromkor kezdődött. Azon a napon rekkenő hőség volt, a Nap hét ágra sütött. Mindenki ünneplő ruhában volt, és beszélgetek a rég látott osztálytársakkal. Aztán Inoval beálltunk az osztályunkhoz, mikor az igazgatónő a mikrofonhoz ment, hogy köszöntse az osztályokat. Mindenki már nem tudta mit csináljon, mert olyan unalmas volt, az igazgatónő beszédje. Az igazgatónő egy nagyon csinos nő volt, akinek hosszú szőke haja volt és barna szemei voltak. Eleinte mindenki 30 évesnek nézte, de hiszitek vagy sem igazából már 55 éves volt. Aztán csak arra figyeltem fel, hogy egy félénk hang szólít meg. Mikor hátra pillantottam nem hittem a szememnek. Egy magas, vékony, hosszú fekete hajú és világos lila szemű lány állt mögöttem. Hyuuga Hinata volt a legjobb barátnőm az osztályba. Ino boldogságában hangosan sikított egyet és átölelte Hinatát. Tsunade az igazgató nő is abba hagyta a mondatát és az végig nézet az osztályokon, hogy megtudja, kihangoskodik. Mikor észre vette, hogy ki volt az mérgesen összeráncolta a homlokát. Majd mérgesen megkérdezte a lánynak a nevét. Ino mosolyogva mondta a nevét, egyáltalán nem zavarta, hogy az igazgatónő mérges rá. Tsunadénak eszébe jutott, hogy már hallotta ezt a nevet nem is egyszer tavaly. Yamana Inoval nagyon sok tanárnak meggyűlt a baja, mert szemtelen volt és nagyon kihívóan is öltözködött, ami nem tetszett a suliba tanító pedagógusoknak. Ino ezt az évet is egy rossz ponttal kezdi. Az igazgató nő nem akart több időt Ino vesztegetni és ezért vissza tért a mondani valójához. Egy óra elteltével végre befejeződött az évnyitó. Mindenki kezdet kimenni az iskola területéről. 

- Hinata hogyhogy vissza jöttél a suliba? Azt hittem apád nem engedi meg, hogy ide jár?-kérdezte Sakura, mikor a fekete táskájába előkotorta a telefonját, hogy megnézze nem-e kereste az édesanyja. 

- Hát nem szerettem oda járni, mert ott mindenki olyan kegyetlen volt a másikkal. Mindenki réteg volt, és a lányok meg kényesek voltak. 

- Hinata pedig neked ott lett volna a helyed, hiszen a Hyuuga családból vagy és ha jól tudom, akkor Neji is oda jár.-mondta Sakura. 

- Neji nem oda járt gimnáziumba, de ő már harmad éves egyetemista. Jövőre fog diplomázni, de utána megy egy felsőfokú egyetemre még három évre. Vagyis senkit sem ismertem abba a gimibe.-mondta Hinata szomorúan, mikor a kezét összefonta. 

Közben Ino az órájára pillantott, kitalálta, hogy menjenek el a parkban fagyizni. Hinata és Sakura össze néztek, mert ők messze laktak a sulitól és nem értek haza korán. De Ino addig-addig győzködte őket, még rá nem beszélte a két tétovázó barátnőjét. Meg az is hozzá tartozott, hogy Ino nem nagyon akart korán haza érni. Ő nem szeretett otthon lenni, bulizni, csavarogni szeretett, de főként pasizni. Ma meg azért sem akart korán haza érni, mert neki kellett volna a családi virágos üzletbe estig dolgoznia. Aztán elindultak a park felé, ami nem volt közel a sulihoz. Mikor oda értek a parkoz, rögtön oda szaladtak a fagyi árushoz. A fagyi árus egy fiatal férfi volt, aki elkezdte Sakurának csapni a szelet. De Sakura észre sem vette, mert neki még soha nem volt pasija, meg azt sem vette észre, ha tetszik egy fiúnak. Sakura megigazította a hosszú rózsaszín haját, amibe bele kapott a szellő. Hosszú körmei élénk rózsaszínre voltak kifestve és a szemhéjain is rózsaszín smink volt. Ino meg sokkal jobban festette magát mint Sakura, hogy már olyan volt mint egy matrica. A bőre meg barna volt a sok szoláriumozás miatt, csak arcát alapozta erő teljesen. Hinata meg egyáltalán nem sminkelte magát. Még soha nem látták kisminkelve. Ino meg nevetve, hogy Sakura nem veszi észre, hogy a fagyis férfi csapja neki a szelet. Mikor megkapták a fagylaltokat elmentek egy fából készült padhoz és leültek rá. A madarak repkedtek egyik ágról a másikra. Kicsi gyerekek fogócskázta kacagva. Sokan sétáltattak kutyákat is, mert olyan jó idő volt. Ezt az utolsó napot mindenki kiélvezi, ezért is lehetett több látogató a parkban. A park nagyon szép volt, rengetek színes virág volt, hogy feldobja a parkot. Szemetelni egyáltalán nem lehetett, mert egy több embert is felbérelt a park tulajdonosa, hogy figyeljék nehogy valaki szemeteljen. Mivel ennyire ügyeltek tisztaságra sok kuka volt. Ahol a lányok ültek két hatalmas fa volt, ami árnyékot vetett rájuk. 

- Nehéz elhinni, hogy már vége a nyárnak.-mondta Ino, mikor kiment az árnyékból és leült a zöld fűre nézve az elhaladó bárány felhőket.

- Igen, és most megint el kell kezdenünk tanulni.-nevetett keservesen Sakura, mikor erre gondolt.

Aztán egy hatalmas ordításra lettek figyelmesek. Egy szőke dühöngő korukbeli fiú ment vörös arccal a park járdáján. Utána meg egy hófehér bőrű sötét szemű fiú ment, aki nyugodt volt, és próbálta nyugtatni az őrjöngő barátját. Mindketten ünneplőben voltak, de a szőke fiúnak már a nyakkendője a zsebéből lógott ki. Az őrjöngése mindenki tekintetét oda vonzotta. 

- EZT NEM HISZEM EL!!!!

- Naruto ne kiabálj, mindenki minket figyel csitította le Sai barátját.

Közben Sakura és Hinata oda ültek barátnőjük mellé a fűbe. Ino meg lefeküdt, felhőzte a blúzát a melltartójáig és napoztatni kezdte a hasát. Aztán elmondta a véleményét erről a eszementről fennhangon. Sakura szólt rá, hogy ne ilyen hangosan, mert még meghallják. Ino morcosan felült és az elvörösödött Hinatát pillantotta meg, aki nem szólt semmit, csak a két fiút nézte.

- Sakura, Hinata elpirult!

Sakura csak akkor vette észre, hogy Hinata tényleg olyan vörös volt mint a rák. Hinatának sem volt még pasija, meg nem is nagyon foglalkozott még a pasizással, ezért volt nagyon furcsa Ino számára.

- Biztos tetszik neki valamelyik!-mondta Ino nevetve, mikor oldalba bőgte a barátnőjét. 

- Az lehet.-értet egyet Sakura.

- Nem is gondoltam volna, hogy Hinatának ilyen jó ízlése van, az fekete hajú fiú, aki azt eszementet csitítja nagyon jó képű.-mondta Ino, aki már alig várta, hogy az a fiú ide érjen hozzá. 

- Hí, hí, hí Ino te nem változtál semmit. Ugyan olyan pasi faló vagy, mint régen.-mondta Sakura egy nagy levegőt véve.

- Igen, mert engem szeretnek a fiúk. Eddig akarom kiélni magam, ameddig fiatal és szép vagyok. Viszont neked Sakura még nem volt pasid, és ha lesz is, biztos csak kifog használni téged, mert olyan naiv és visszahúzódó vagy. A férfiak a magabiztos és a kemény lányokat szeretik, akik már tudják, hogyan kellel szeretkezés közben kielégíteni őket.-mondta Ino felvágóan.

Sakura nem mutatta ki, de nagyon rosszul eset neki, amit Ino mondott neki. Ő nem akarta szándékosan megbántani az egyik barátnőjét, és sajnálja, ha esetleg megbántotta. Inot igazából nem bántotta meg Sakura, csak direkt el akarta szomorítani, mert igazából Ino nem nagyon kedvelte. Csak azt a benyomást keltette, hogy milyen jó barátnők Sakurával, holott amikor csak teheti kibeszéli vagy megbántja. Hinata meg nem is nagyon figyelt a barátnőire, csak halkan szégyenlőssel mondta el nekik, hogy neki a szőke hajú fiú tetszett meg, aki őrjöng. Sakura nem nagyon zavarta, mert nem az a lényeg, hogy neki tetszik-e a fiú, hanem az, hogy Hinatának tetsszen. Bár Sakurának sem az a fiú volt a férfi ideálja. Ino nem hitt a fülének, hogy Hinatának egy ilyen idióta tetszett meg. Egyáltalán nem illetek egymáshoz. 

- Vissza vonom, Hinatának nincs semmi jó ízlése!

Hinata meg szomorúan nézte továbbra is a fiút, akibe első pillantásba beleszeretett. Ino ahhoz nagyon értett, hogyan tudja az embereket elszomorítani. Sakura oda ment Hinatához, hogy megvigasztalja. Ezért elővette a telefonját és egy közös képet csinált, hogy feltegye majd facebookra, hogy Hinata a legjobb barátnője. Közben a szőke a fiú még mindig csak dühöngött. A többi járókelő akaratlanul is megtudta, hogy mért ennyire mérges. Otthon hagyta a pénzét és ezért nem tudott elmenni bulizni ez volt a fő oka, meg az, hogy semelyik barátja sem ment el vele. Az is kiderült, hogy Narutonak hívják a barátját, aki vele volt meg Sainak. Sai a homlokára tette a kezét mert már nagyon ciki volt számára ahogy a Naruto viselkedett. Jól ismerte már Narutot, meg nagyon jól tudja viselni a barátja kirohanásait, de ezt már nem tudta. Ezért volt nagyon hálás, hogy már nem egy suliba járnak. Ikitoshi egyetemre jár, ami egy nagyon jó művészeti egyetem. Most harmad éves, mert vissza maradt egy évvel, mert év vesztes volt. Az Ikitoshi egyetem nem Japánba volt, hanem Kínába. Ezért csak szünetekre utazott haza. A nyári szünetet is Japánba töltötte. Sai megunta a barátját, ezért intett egyet Narutonak és elindult a parkból kifelé. Ino hosszú ideig nézet utána. Nem szokta meg, hogy egy fiú nem nézi meg, de Sai egy pillantást sem vetett rá. 

- Ino elpirultál!

- Sakura ne ilyen hangosan. Jaj ne ez hozzánk jön!-mondta Ino elszörnyedve. 

Sakura és Hinata nem értették, utána látták meg, hogy a szőke fiú megy oda hozzájuk, már lenyugodva. Hinata még jobban elvörösödött, nem is tudta hirtelen, hogy mi csinálj. 

- Héj. Sziasztok ti ugye abba az orvosi szakközépbe jártok?

- Mért érdekel?-kérdezte Ino ellenségeskedően.

Naruto, Sakura felé fordult és alaposan végig mérte. Sakurát nagyon zavarta, hogy ez az ismeretlen fiú megbámulja. 

- Gyönyörű lány vagy. Én Uzumaki Naruto vagyok. Nem akarnál velem randizni egyszer?-kérdezte Naruto hatalmas vigyorral az arcán.

Sakurával még soha nem történt ilyen, de annyira nem tetszett neki a fiú, hogy rögtön rá vágta a válaszát.

- NEM!

Hinata meg elkeseredve hajtotta le a fejét, amikor megtudta, hogy annak a fiúnak, aki neki tetszik esélye sincs nála. De mikor meghallotta, hogy a barátnője vissza utasítja a fiút a szíve mélyén örül neki, mert legalább, akkor egy kis reménye marad, hogy több lehet közöttük ezzel a fiúval. Sakurának elkezdett csörögni a telefonja, az édesanyja hívta. Aggódott érte, ezért Sakura jobbnak látta elindulni, mert sokára fog így is haza érni. Elköszönt a barátnőitől és elment. 

- Jé, szia. Téged észre se vettelek.-mondta Naruto Hinatára mutatva.

Hinata rák vörös lett és elájult.

- HINATA?!-kiáltotta Ino mikor meglátta, hogy Hinata elájult. Hinata a földre eset. 

Néhány haj tincs Hinata arcán voltak. Eltakarva kicsit az arcát.

- Mi történt ezzel a lánnyal?

- Csak…hogy is mondjam…MIT ÁLLSZ ITT SEGÍTS HAZA VINNI!-kapkodott össze-vissza Ino.

Naruto vigyázzba vágta magát és rögtön elő kapta a telefonját és hívott egy taxit. Elég furcsa lányokkal találkozott ma. Pedig ő csak egy randira akarta hívni a gyönyörű rózsaszín hajú lányt. Mikor letette a telefont vissza ment a lányokhoz és felkapta Hinatát és a padra fektette. Ino meg dörzsölte a kezét, hogy Hinata milyen mázlista.

- ~ Ennél jobban nem is alakulhatott volna! Csak kár, hogy Hinata nincs magánál, pedig neki tetszik ez a fiú ~.-gondolta magába Ino.

A taxi hamarosan megérkezett, Naruto a karjába vitte oda Hinatát.

 

- Ö, hogy is hívnak téged?

- Yamanaka Inonak.

- Otthon hagytam a pénzemet így nem tudom kifizetni a taxit, így léci azt intézd el te.

- MILYEN FÉRFI VAGY TE?!

- Mondom, hogy otthon hagytam az összes pénzemet!

- Á, mindegy úgy is Hinata apja fogja kifizetni.-hunyta le a szemét Ino.

- Akkor remélem még találkozom veled Yamanaka Ino meg a szép barátnőiddel.-mondta Naruto mosolyogva.

Naruto oda sietett a buszmegállóba, mikor Ino is a taxiba ült. A taxi pedig mikor már lemenőbe volt a nap elhajtott.

 

Sakura este hat órára ért haza. Már azt hitte soha nem ér haza. A hasa korgott az éhségtől, mert nem evett semmit. A házban nem volt berendezve minden, mert nem volt nagyon pénzük felújítani. Pedig már több éve laknak benne. Csak a szobája volt kész meg az öccse szobája, aki Németországba tanult, ezért nem volt sokszor otthon. A konyha az étkező és a mosókonyha volt kész meg félig a fürdőszoba. A többi helyiség nem. A ruháik is az egyik szobába voltak zsákokban. - Anya itthon vagyok.-mondta Sakura, mikor levette a magas talpú cipőjét.

- Haza értél Sakura, akkor jó mert már kész a vacsora.-mondta az anyja, aki oda ment hozzá.

Sakura édesanyja nagyon fiatal anyuka volt. Most 36 éves és még mindig szép nő. Rövid szőke hajú és kék szemű. Egy szürke melegítő nadrágba és egy szürke hosszú pólóba volt. A bőre barnás volt, nem olyan hófehér mint a lányé. 

- Értem. Jut eszembe hétvégén el kell utaznom apáddal, így remélem nem baj ha itthon kell egyedül maradnod.

- Anya már 18 éves vagyok. Áprilisban leszek 19, ezért ne kezel gyerekként. 

- Akkor remélem nem fogsz félni itthon egyedül.-mondta Sakura anyja be ment a konyhában.

A konyha fehér volt és barna kővel voltak a konyha pult felet. A fehér falón egy hatalmas barna óra állt, amin már messze lehetett látni az időt. Nagyon világos barna függönyük voltak az ablakok előtt. Barna csempe volt a földön parketta helyett. Két zöld növény is volt a konyhában, hogy díszítse a helyiséget. Az ablakokon kívül piros muskátlik voltak. Kis faasztal volt az étkező asztal faszékekkel. Az asztalon világos barna terítő volt, és egy váza rajta. 

- Anya mikor eszünk, hisz te magad mondtad, hogy kész a vacsi?

- Meg várjuk az apádat, amikor haza jöttél előtte telefonált, hogy ma korábban jön.

- Akkor addig fel megyek a szobámba, holnapra úgyis be kell pakolnom.

Abban a pillanatban egy férfi hang hallatszott be a konyhába. Majd a férfi bement a konyhába, ahol a felesége és a lánya volt. A férfi két méter magas volt és sötét hosszabb haja volt. Nagy hasa volt, de a magassága miatt nem tűnt fel annyira. Építkező vállalkozó volt, aki egyedül tartotta el családját. Néha már teljesen bele fáradt ebben és nagy veszekedések voltak emiatt, de még mindig együtt voltak. Sakura szerette, de néha ki nem állhatta. De ezekről a dolgokról csak a nagymamájával tudott beszélni. Csak a mamája értette meg és biztatta mindenre. Sakura nagyon szerette a mamáját, mert kicsi korában többször is nála volt. 

Utána Sakura édesanyja elkezdett megteríteni az asztalon. Sakura májkrémes szendvicset evett. Mert vacsorára inkább hideget szoktak enni. Az apja kolbászt evet sok kenyérrel meg zöldségekkel. Az édesanyja is májkrémes szendvicset evett. A vacsora kellemesen zajlott le.

 

 

 

Sasuke egy farmer gatyába feküdt a nagy ágyán. A felső testét nem takarta semmit, ezért lehetett látni a kidolgozott testét. Szálkásan volt izmos, amit pont jó volt. Csak egy nagy párna volt középen és két oldalán csak a fehér lepedőt lehetett látni. A sötét kék takarója teljesen sima volt, csak ott volta kicsit meggyűrődve, ahol feküt. Az ágyal szembe volt a plazma tévé. A szobája fehér színű volt, az ablakokon le voltak húzva a redőnyök, így semmilyen fény nem jutott be rajtuk. Egy íróasztal volt, ami tele volt idegen nyelv könyvekkel, amik elvoltak rendezve. Fém szék volt az íróasztal mögött, amire a fehér inge volt akasztva. A szobájában a szivar,- és a cigifüstöt lehetett érezni. Egyszer csak benyitottak a szobájába és felkapcsolták a villanyt. A bátyja ment be a szobájába, hogy beszéljen vele. A bátyja 25 és fél éves férfi volt, akinek szürkés haja és sötét szemei voltak. Sasuke fel ült az ágyra és a bátyjára nézet. 

- Mért jöttél Itachi?-kérdezte Sasuke ridegen.

- Beszélni fogok veled, akár akarod akár nem. Sasuke soha nem vagy itthon, mindegy héten más csajod van és az egy éjszakás kalandjaidról nem is merek beszélni. Már nem vagy 17-18 éves, aki így viselkedik. Legalább egy hónapig maradj együtt egy lánnyal. Arról nem is beszélve, hogy mi lesz, ha egy lány beállít, hogy terhes. Akkor mit fogsz csinálni?

- Semmi közöd hozzá. A gyerek meg nem az én gondom lesz, mert nem vállalom érte a felelősséget. Meg ne akart megmondani, hogy mit csináljak. 

- Sasuke vigyáz, mert eddig még egy nőbe sem voltál szerelmes, de mi lesz ha beleszeretsz a lányba. Akkor az a lány képes lesz megváltoztatni téged. Híd el, mert én is így jártam párévvel ezelőtt.-mondta Itachi.

Sasuke felállt és felvett egy pólót, és kiment a szobájából. A kocsijához ment és el is ment. Itachi meg nagyot sóhajtott. Ő is nagy bulizós volt és váltogatta a csajait, de nem annyira mint az öccse. Csak szegény édesanyjukat sajnálja, aki nehezen viseli, hogy a két fia ilyen.

 

 

Sakura reggel elindult az iskolába. Miközben a suli felé haladt gondoltaiba merülve egy ismerős hang zökkentette ki az elmélkedéséből. Ino volt az, aki most az egyszer be fog érni időbe a suliba. Sakura egy vállas pólóba és farmer nadrágba volt ami lógott rajta, mert annyira lefogyott az elmúlt két évben, hogy az édesanyja ruháit hordta, de azok is lógtak rajta. Pedig az édesanyja is vékony volt. Vékony csuklóján bizsu karkötő volt, ami ezüst színű volt. Meg egy szívecskés nyaklánc, ami szintén olyan volt mint a karkötő. Lassan tudott menni, mert magassarkúba volt, ezért érte utol Ino. Miközben mentek az iskola felé, egy kiabáló női hangot hallottak. A nő egy vörös hajú és rózsaszínes szemű volt, aki szemüveges volt. Egy évvel lehetett idősebb Sakuránál, de hatalmas szája volt és nagyon csúnyán beszélt a barátnőjével. 

- HOGY MERNEK ENGEM ÍGY SEMMIBE VENNI?!

- Karin nyugodj meg. Most az egyszer nem jött érted az Uchihák limuzinja, ez nem akkora nagy baj.

- Hinami te tudod, hogy én Sasuke-kun barátnője vagyok?!

 

Hinami egy hullámos, lila hajú lány volt. A szemei meg nagyon halvány lila színűek voltak. Szegény nem volt egy szépség, mert dagadt volt, de nagyon kedves volt. Nem nagyon merte felemelni a hangját a barátnőjével szembe, csak halkan mondta el a véleményét. Karin meg teljesen megalázta azzal, hogy szegény lány szegény családból származott. Hinami elkezdett sírni, mert rosszul eset neki, ahogy a barátnője bánt vele. Sakura magára ismert, mert ő is pont olyan természetű volt mint szegény lány. Ezért össze szedte minden bátorságát, hogy rászóljon erre a Karinra. Nem volt ilyen, most csinálja először, de nem bírja elviselni, ha másokat ennyire megaláznak.

- HOGY BESZÉLHETSZ ÍGY VELE?!

- Te meg ki vagy? Meg mit szólsz bele?-kérdezte lenézően Karin mikor végig nézet Sakurán.

Karin rögtön látta, hogy ez a lány, aki lemerte szólítani nem egy gazdag családból származik. Ezért vele is lenézően viselkedett.

- Én Haruno Sakura vagyok.

- Á értem te is egy kis szegén család kölyke vagy.-mondta gúnyosan nevetve Karin.

- Na és mi van akkor, ha az én szüleim nem annyira tehetősek, de legalább nem vagyunk nagyképűek, úgy mint te! Meg nekünk vannak igazi barátaink, nem úgy mint neked! 

- HOGY MERSZ ÍGY BESZÉLNI VELEM?! FOGALMAD SINCS KI VAGYOK?!

- Képzeld nincs, hiszen te se lehet annyira gazdag, ha nem ismerem a neved!

 

- Sakura most már ne idegesítsd fel még jobban.-mondta Ino, aki félt attól, nehogy bajba kerüljenek. Karin kihasználta, hogy Sakura Inora figyel és megpofozta. Sakura meg az arcához kapja a kezét, mert nagyot ütött neki Karin. Hinami állította le a barátnőjét, hogy nem lehet megütni senkit sem. Sakura nem ütött vissza, mert ő senkinek sem tudott volna ártani. Karin meg elégedetten elment és Hinami szomorúan követe. Ino az órájára nézett és elsápadt. Alig 10 percük volt beérni a suliba. Ráadásul tesi volt az első órájuk. Sakura és Ino elkezdtek futni. Sakura nem bírt nagyon hosszú távon futni és kapkodva a levegőt futott tovább. Ino gyors futó volt, ő volt az osztályba a leggyorsabb lány, de mikor látta, hogy Sakura kezd rosszul lenni a futástól lelassított, hogy Sakura utol érje. A suliba, meg 15 perc múlva értek be. Gyorsan átöltöztek és mikor mentek volna a tesi terembe az igazgatónő mérgesen kiáltott rájuk.

- LÁNYOK TI MEG HOL VOLTATOK!!!

- Nem Kurenai sensei tartja a tesi órát? Ino mért mondtad, hogy Kurenai sensei már nem a tesi tanárunk?-kérdezte Sakura, aki a falnak támaszkodott, hogy pihenjen.

- Kurenai sensei beteg lett, így Tsunade-sama jött be megtartani az órát.-mondta Hinata, mikor egy hosszú kék nadrágba volt meg gy lila ujjatlanba. 

- NEHOGY MÉG EGYSZER ELMERJETEK KÉSNI, MERT AKKOR BÜNTETÉST KAPTOK!

Utána a tesiterembe mentek futni a végzősökkel. Mivel Kurenai sensei beteg volt, ezért össze vonták a két osztályt. Tsunade 10 kört futtatott velük a nagy futópálya körül. A torna terem nagy volt és széles. A falakon bordás falak voltak egymás mellett. A torna terem másik felén volt egy rácsos nagy kosár amibe rengetek labda volt. Kosár, foci, röplabda meg még sorolhatnám. A tizedikesek persze nem számítottak erre. Főleg nem Sakura, aki nem bírt sokáig futni. Húsz percen belül tudták csak lefutni, pedig Tsunade csak 10 percet adott nekik. Ino keményen kinyilvánította a véleményt, ezért neki még 10 kör lett a jutalma. Utána elkezdtek kosarazni, és szerencsére Sakura és Hinata egy csapatba kerültek egy kedves 4 évfolyamos lánnyal együtt, akit Tentenek hívtak. Tenten barna hajó volt és két kontyba volt feltűzve a haja. A szemei gesztenye barnák voltak, és hamar össze barátkoztak. Hinata ismerte is, mert Nejivel járt, már 2 éve. De csak látásból ismerték eddig egymást. Majd kis idő múlva kicsengetek. Mindkét osztály kimerülten ment az öltözőhöz. Ino panaszkodott, hogy biztos izomláza lesz holnapra. Hamar vége volt az óráknak, és Ino gyorsan sietett mert randija volt a pasival. Hinatáért meg jött a limuzin, hogy haza vigye. Sakura egyedül indult haza. Mikor még az iskola közéleben volt és egy hosszú utcán sétált. Arra figyelt fel, hogy valaki megfogja a vállát. Ijedten fordult meg abba a pillanatba. Az utcán nem volt senki. A boltokba csak az eladok voltak. Ezért senkihez sem tudott szaladni. Egy magas nála idősebb férfi állt vele szembe. A férfinak szürke haja és lila szemei voltak. Nagyon ijesztő volt, jobb volt vele békességbe lenni. 

- Te vagy Haruno Sakura-chan?

- Te meg ki vagy?-kérdezte Sakura.

- Suigetsu vagyok, és Karin kért meg, hogy beszélgessek el veled.Figyelmeztetlek, hogy nem mérj így beszélni Karinal, mert még a csinos kis pofidnak baja eshet. Sasuke-kun, ha megtudja, akkor nem fog csak beszélni mint én.-mondta Suigetsu, aki mosolyogva nézte Sakura.

Sakura megszólalni sem mert. Fogalmam sincs, hogy ki lehet Sasuke-kun, de ha a haverja ilyen félelmetes, akkor nem akart találkozni vele. Karin meg gúnyos mosollyal Suigetsu mellé állt és már lendítette a kezét, hogy újra megpofozza Sakurát, de a kezét megragadják erősen és nem tudja megütni. Karin félelmébe nyelt egyet, és meglátott egy nagyon drága kocsit, amit mindig felismert. 

- Mit művelsz Karin?!

- Sasuke ő meg mert pofozni engem!-mondta Karin, akinek a hangja megváltozott.

Úgy viselkedett mintha Sakura kötött volna belé.

- Valóban? Mért tette Karin?

- Ö nem tudom, egyszer csak nekem jött.

Sasuke Sakurára fordította a tekintetét. A tekintete hűvös és félelmetes volt. 

- Akkor mi történt? Mond el te.

 

- Sértegetett engem és a családomat. Meg egy lánnyal is csúnyán és lenézően beszélt. De nem ütöttem meg. Ez a lány csak hazudik, ő ütött meg engem reggel, de én nem ütöttem vissza.-mondta Sakura, hátrálva néhány lépést.

Belese mert nézni Sasuke szemeibe. Sasuke sötét szemei megbabonázták. Fekete hajába bele kapott a szél. Az ing pedig kiemelte izmait. Sakurának hevesen elkezdett dobogni a szíve, olyat érzet mint eddig soha. Rögtön szerelmes lett Sasuke-kunba, aki négy évvel volt idősebb nála. Azt hitte, hogy olyan mint Suigetsu, de tévedett. Sasuke-kun félelmetes volt, de érezte, hogy nem fogja bántani. Valamiért megbízott benne. 

- Karin igazat mondott az a lány?

- Jobban hiszel neki mint nekem, aki majdnem minden este lefekszik veled!

 

Sakura nem értette mért, de erre a hír nagyon elszomorította. Mibe is reménykedett, ő egy senki Sasuke-kunhoz képest. Egy jelentéktelen lány, aki 18 évesen még csak 10-es. Soha nem fog egy férfi sem belé szeretni. 

- Ezt talán nem az utcán kellene megbeszélnünk Karin. Most menj haza. Te lány messze laksz innen?

- Igen. Ezért sietek haza! Ja és engem Haruno Sakurának hívnak.-mondta Sakura futás közbe.

Neki már az is örömet okozott, hogy halhatta a Sasuke-kun hangját. Azét a férfiét, akibe első látásra szerelmes lett. Most már végre megtapasztalta a szerelmet, ami egy nagyon kellemes dolog.

Súgó Még nincs hozzászólás.