Sasuke másnap késő éjszaka ment vissza a rejtekhelyre. Szakadt az eső, annyira, hogy nem is lehetett átlátni rajta. De az is hozzá segítette, hogy sűrű köd volt a környéken. Az erős szél néhány fát kitekert vagy az ágait tördelte le. Sasuke mikor bement a rejtekhelyre a ruhája csurom víz volt. Aztán Sasuke megszólalt. Pedig senki se volt a közelbe.

  - Ne bujkálj! Gyere elő Senki!-mondta Sasuke rideg hangon.

Abba a pillanatban megjelent Senki. Bár a sötétből csak a fehér maszkját lehetett látni.

  - Sasuke látom, nem lehetett téged meglepni.

  - Bökd ki, hogy mit akarsz! Nem érek rá a hülyeségeidet hallgatni!-hallatszott Sasuke hangja.

  - Gondoltam jobb ha szólok, hogy az új szeretődet már keresik a konohaiak. Ki az a lány Sasuke? Mért védelmezed annyira? Ha nem ismernélek azt hinném, hogy gyengéd érzelmeket táplálsz iránta.

  Sasuke nem válaszolt semmit csak kikerülte Senkit és elment. Pontosan tudta, hogy már keresik Sakurát. Ő mindent tudott mivel az összes faluba voltak kémei, akik mindenről beszámoltak neki. Nem foglalkoztatta igazán az, hogy keresik Sakurát, mert úgysem tudják legyőzni ha olyan szerencséjük lesz, hogy megtalálják ezt a helyet.

 

  Konohába hajnalba színt úgy szakadt az eső. Tsunade hangos köhögését lehetett hallani az irodájába. Shizune aggódóan nézet mesterére, mikor hallotta milyen csúnyán köhög. Shizune egy forró teát tett mestere asztalára. Tsunade erre köszön képen mosolyogni kezdet és simogatni kezdte az ölébe fekvő Tontont. Tsunade mostanában sokat betegeskedett és teljesen le volt gyengülve. Nem ő volt az egyetlen mindenkit nagyon megviseltek ezek a körülmények. Egyszer csak egy kopogást hallott. Majd belépet az ajtón Shikamaru és Temari kézen fogva. Shizunének az arcán sok kérdés jelent meg, de nem merte megkérdezni.

- Mért jöttetek ilyen korán Shikamaru? Szinte még mindenki alszik.-mondta Tsunade mikor belekortyolt a teájába.

- Tsunade-sama az engedélyéért jöttünk.-mondta határozottan Shikamaru, aki rögtön a tárgyra tért.

  Tsunade érdeklődő pillantást vetett a fiatalokra, akiket elöntött a boldogság. Temari elpirulva nézet Shikamarura. Temari nem volt olyan lány aki, könnyen elpirul, de most az arca olyan vörös volt, mint egy paradicsom.

  - Elveszem Temarit, mert már nem bírjuk ki egymás nélkül.-mondta Shikamaru.

  Shizune meg se tudott szólalni. Nagyon ritkán fordult elő, hogy más falvakba élő shinobik egymásba szeretek volna. Meg ha elő is fordult az nem is engedte meg semelyik falu, hogy összeházasodjanak.

  - Nem lehet Tsunade-sama! Temari-chan nem konohai shinobi...Igaz, hogy a falvaink között a szövetég nagyon erős, de még nem fordult elő soha, hogy két más nemzetből származó shinobi egybekötötték volna az életüket!-kiabálta Shizune aggodalmasan.

  Shizune félt, hogy ez a nagy kijelentése Shikamarunak még nagy bajba sodorhatja Konohát. Neki csak a falu biztonsága volt az első. Meg nem is tudta mit fog szólni a többi kage vagy a megfigyelők, ha ez a hír eljut hozzájuk.

  - Elég legyen Shizune.-mondta Tsunade elgondolkodóan.

  - Tsunade-sama Naruto és a kazekage már az áldásukat adták rá. Meg nem régibbe nagyon közel kerültünk egymáshoz Temarival....-mondta Shikamaru egyre elhalkulóbb hangon.

  Tsunade erre felkapta a fejét. Rögtön tudta, hogy mit ért az alatt Shikamaru, hogy „közel kerültek egymáshoz”. Valóban még soha nem fordult elő ilyesmi, de Tsunade mosolyra húzta a száját. Ha nem fogadja el a szerelmüket, akkor is találnának alkalmat arra, hogy együtt lehessenek. Ő meg nem fogja ezt megkockáztatni, hogy valami őrültséget csináljanak. Ezért ő is áldását adta rájuk. Aztán megjelent váratlanul a Kakashi csapat. Kakashit már nem is kellett kérdezni, hogy megtalálták-e Sakurát. A szomorú tekintetéből minden meglehetett tudni. Kiba és Shino meg lehajtották a fejüket. Mindenhol keresték Sakurát, de sehol se találták. A nyomok is csak félre vezeték őket. Tsunade szomorúan hátra dőlt a székébe. Végre boldog volt egy kicsit, hogy Shikamaru és Temari összeházasodnak, de most ez a hír megint elszomorította. Nagyot sóhajtott és csak azt mondta nekik, hogy két nap múlva megint elmennek körülnézni hátha akkor sikerrel járnak. Kakashi csak bólintott majd intett a két fiúnak, majd kimentek a hokage irodájából. Közben Naruto Gaarával beszélgetett kakaó ivás közben.

  - Naruto, Hinatával komoly a dolog? - kérdezte Gaara.

  - Igen. Elmondok neked egy titkot. Már összeházasodtunk Hinatával, csak titokban tartjuk. Alig páran tudják a faluban, de, akik tudják, nem fogják kifecsegni.-mondta Naruto hatalmas vigyorral az arcán.

  Gaara ezen nem nagyon lepődött meg. Már mindenki azt várta, hogy Naruto mikor kéri meg Hinata kezét. Legalább a mai napon boldogok voltak. Azért mert Temari végre Shikamaruval lehetett és az is boldogsággal töltötte el őket, hogy végre elmondta neki Naruto ezt a nagy titkot. Gaara úgy érezte, hogy neki is el kell árulni Narutonak az ő titkát.

  Naruto, te megbíztál bennem, és elmondtad a titkodat. Mivel rajtunk kívül még mindenki alszik, én is elmondom neked. Nos, mint tudod, én rögtön a három évvel ezelőtti háború után elvettem egy lányt. Ez az időszak nem biztos, hogy jól fog elsülni, ezért szükségem volt valakire, aki iránt szerelmet éreztem, aki mindig ott van mellettem, és amikor még a falusiak nem bíztak bennem. Ő volt az, aki a testvéreimen kívül is bizalmat fordított felém.

  - Értem én, de bökd már ki, hogy ki az. Mert így nem nagyon jövök rá - mondta dühösen Naruto.

  - Még mindig nem az eszedről vagy híres Naruto. És ez már nem is fog változni.-mondta Gaara.

  - Köszi, hogy megosztottad velem a véleményedet, de nyögd már ki végre, hogy ki az!

  - Matsuri.

  - Aha... hirtelen nem ugrik be, ki az...-mondta Naruto, aki nagyon erősen gondolkozott,  hogy felidézze, hogy ki is az a lány.

  - Hahaha, Naruto ennél ostobábbnak nem is mutathatnád magad.-mondta nevetve Kankuro, aki bement Gaarához és Narutohoz.

  - Már te is kezded, Kankurou?

  - Kankurou, hagyjad már! Naruto sose az eszéről volt híres.- mondta nevetve Gaara.

  - Itt mindenki ellenem van! - ordította Naruto, és rácsapott a kis asztalra, ami ketté is tört.

Naruto ordibálására meg a zajra fel keltek a többiek is és gyorsan a vendégszobába rohantak. Neji a háta mögé húzta Tentent, hogy ha ellenség, akkor megtudja védeni, majd berontott a szobába.

- Mi folyik itt?!-rontott be Neji.

  Tenten meg kikukucskált Neji mögül, hogy mégis Naruto mér ordibált. Neji megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor látta, hogy Narutot csak felidegesítették ezért kiabált. Féltette a családját Neji, hiába vált már tizenhat évesen jouninná. Hinata is bement a szobába, mert a konyhába még volt elintézni valója. Naruto persze meg rögtön elkezdet beszélni, hogy a többiek ne cikizék.

  - Jól van, most, hogy így összegyűltünk, elmondaná valaki, hogy ki az a Matsuri?-kérdezte Naruto.

  - Találkoztál vele Naruto. Gaara tanítványa volt. Egyszer elrabolták, és utána is láttad, amikor az Akatsuki elvitte Gaarat.-mondta Kankurou még mindig nevetve.

  - Tényleg, már eszembe jutott! Gaara, nem is gondoltam volna, hogy Matsurit fogod választani. Hahaha, de Gaara, téged nem tudnálak apának elképzelni!- mondta Naruto.

  - Valóban? - kérdezte Gaara mosolyogva.

  - Naruto, Gaarának már két gyereke van.-mondta Kankuro.

  - Mi!?

  - Egy fiú és egy kislány. De a kislány csak pár hónapos, a fiú pedig már másfél éves.- mondta Kankuro testvére helyet.

Naruto nem is tudta elhinni. Tartották a kapcsolatot Gaarával, de még egyszer se mondta neki, hogy már két gyerekes család apa volt. Hinata oda ment Narutohoz és csókot nyomot az arcára. Hinata már kiismerte Narutot és tudta, hogy mi tudja felkelteni az érdeklődését. Naruto amint meghallotta Hinata szájából, hogy „kész a reggeli” ő volt az első aki a konyhába volt. A többiek meg mosolyogva mentek a konyhába. Már mindenki nagyon éhes volt, ezért már nagyon várták a reggelit.

  Sasuke éppen egy csapatnak osztotta ki a feladatait, mikor a vasajtón kopogást lehetett hallani. Az egyik shinobi kinyitotta az ajtót és csak azt vette észre, hogy egy kisfiú rohant be mellette. Vagyis rohant volna be, mert a shinobi erősen megragadta és egykézel felemelte. A kisfiú ijedt volt, alig lehetett 6 évesnél több. Koszos, szaggatott ruhája volt. Tele volt sebekkel, amelyek még véreztek is. 

  - Hogy jutott ide ez a gyerek?-kérdezte Sasuke.

  - Maga Sasuke-sama? - kérdezte vigyorogva a kisfiú.

  Sasukét nem hatotta meg, hogy néz ki a kisfiú. De azt nem látta eddig semelyik fogolytól, hogy mosolygottak volna. Csak ez a kisfiú mosolygott, pedig le se tagadhatta volna, hogy fél. 

  - Én vagyok.

  - Akkor kérem, küldjön egy orvost a foglyokhoz. Egy idős néni nagyon rosszul van. Ha nem nézi meg egy orvos, akkor lehet, hogy nem fogja már sokáig húzni.

  - Kölyök Sasuke-samának fontosabb dolgai vannak annál, hogy a foglyokkal törődjön.-mondta a shinobi, aki kilökte a kisfiút. A kisfiú a hideg kőre eset és elkezdet sírni. Nagyot esett, mert az a shinobi nem törődött azzal, hogy még gyerek. A sírásával sem foglalkozott csak becsukta az ajtót. A kisfiú fel állt és sírva elment. A kisfiú annál a szobánál haladt el, amibe Sakura volt. Sakura meg hallotta a sírást és rögtön kiment. A kisfiú könnyes szemekkel nézet Sakurára. Sakura nagyon megsajnálta a kisfiút és oda ment hozzá. A kisfiú elmesélte Sakurának, hogy egy idős nő nagyon rosszul van és nem küldenek be hozzá egy orvost, hogy meggyógyítsa. Sakura tudta, hogy ezért Sasuke nagyon mérges lesz, de segítenie kellett annak az idő nőnek. Ezért elindultak a kisfiúval. Amikor oda értek Sakura rögtön beszaladt, mert az az idős nő nem volt más, mint Nami nagyanyja. Szegény megfázott és nagyon lázas is volt. Sakura meg elkezdte meggyógyítani. Közben Juugo ijedten rontott be a megbeszélő terembe. 

  - Sasuke-sama!

  - Mit akarsz Juugo? Nem hívattalak.

  - Igen, de Sakura egy kisfiúval van, aki a fogdához vezette.

  - Mi? - állt fel Sasuke.

Majd egy szempillantás alatt eltűnt. Juugo meg rögtön a fogdához sietett. Ha bármi baja lesz Sakurának, akkor Sasuke nagyon dühös lesz. Sakura már majdnem meggyógyította Nami mamáját, amikor meghallotta Sasuke hanját.

  - Mit keressek itt? Azt mondtam neked, hogy Juugoval vagy Suigetsuval hagyhatott el a szobát.-mondta Sasuke.

  - Tudom csak...meggyógyítottam ez az idős nőt.

  - Ez nem a te dolgod. Szerencséd volt, hogy nem vettek észre, mert ha észre vettek volna nagyobb bajba lennél.

  - Sasuke kérlek enged el az idős nőt. Szegény már nagyon öreg és a kis unokája már nagyon hiányolja Konohából.-mondta Sakura könyörögve.

  Juugo akkor érkezett meg. Rögtön megnézte, hogy van az idő nő. Megdöbbenve tapasztalta, hogy az idő nő már sokkal jobban van. Pedig tegnap még nagyon rosszul volt. Juugo törődött a legjobban a foglyokkal. Mindig vitt nekik takarót meg több ennivalót is adott nekik. Juugo Sakurára nézet. Akkor tudatosult benne, hogy Sakura egy orvosi ninja.

  - Nem. Ez a nő itt fog maradni, ameddig én azt nem mondom, hogy vissza mehet a faluba.-mondta Sasuke.

  Hogy lehetsz ilyen szívtelen, Sasuke-kun?! - kérdezte Sakura.

  - Ne kiabálj velem Sakura.-emelte feljebb a hangját Sasuke.

Sakura ijedten rezent össze.

  - Ez az igazság, Sasuke-kun! - kiabálta Sakura majd elszaladt.

Sasuke mérgesen nézet Sakura után. Eddig senki se mert kiabálni vele, de ha meg is próbálták volna, akkor nagyon rosszul jártak volna. Sasuke maga se értette mért tűri el ezt Sakurának. Majd Juugora nézet. Juugo csak bólintott és Sakura után ment. 

 

 

  Konohában Sai és Ino mentek az utcákon. Ino nagy örömére végre kettesbe tudtak lenni. Inonak mindig is tetszett Sai, de Sai semmit nem érzet Ino iránt. Nem is nagyon értette, hogy Ino mért akarja azt, hogy beszéljenek. Sai csak alkalmaként találkozott Inoval. Csak egyszer-kétszer feküdtek le egymással, de Sainak az nem jelentett semmit. Inonak annál inkább, ezért is akar sokszor Saival lenni, mert azt hitte, hogy Sai szereti. Meg az is furcsa volt, hogy amikor Sai és Ino együtt mentek valahová, akkor Chouji mindig megjelent, azzal a kifogással, hogy Inonak akar valamit mondani. Ino ezért nagyon mérges volt Chouji, mert amikor oda ment hozzá, akkor Chouji csak bámulta őt. Ino meg mindig leordította a fejét. Choujit mindig is egy lusta, zabagépnek tartotta, aki semmibe se jó. Hiába voltak csapat társak Ino, így se törődött vele. Ino megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Chouji nincs a közelbe.

  - Szóval Ino mért is akartál velem beszélni?-kérdezte Sai, megtörve a csöndet.

  - Mert ilyen kevés időt tudunk együtt tölteni. És hiányzol...-mondta Ino szomorúan lesütött szemekkel.

  Sai csak ránézet Inora. Valóban Sai nagyon sok küldetésre megy el mostanában, csak azt nem érti, hogy Inonak mért hiányzik. Sainak még nagyon sokat kellett tanulni az érzelmekről. Ő igazából le se feküdt volna Inoval, csak Naruto meg Kiba beszélték rá arra, hogy Ino szerelmes belé, és ezt használja ki. Sai meg nehezen, de meggyőzték. Aztán megismerkedett egy másik lánnyal a faluból, aki nagyon tetszik neki. Ezért is kerüli Inot mostanában, mert nem akarja, hogy ebből bonyodalmak legyenek. Most már azzal a lánnyal van esténként meg a szabad idejébe. Nagyon kedves lány, aki eltudja viselni Sai furcsa jellemét. Sai meg annak a lánynak köszönheti, hogy megtapasztalhatja az igazi szerelmet.

 

 

  Juugo már csak azt látta, hogy Sakura becsukja az ajtót. Örült, hogy leglább most már Sakura is vissza talál ahhoz a szobához. Majd megkereste Sasukét, hogy elmondja neki azt, hogy Sakura vissza ment a szobába. Sasuke még mindig dühös volt, azért mert Sakura felemelte a hangját, de ugyan akkor megkönnyebbülve hallotta, hogy Sakurának semmi baja nem eset útközben. Aztán Juugo nem hitt a fülének, amikor Sasuke egy feladattal bízta meg. 

  - Juugo azt az öreg nőt vidd Konoha hátáráig és hagyd ott. A határtól vissza fog találni.-mondta Sasuke mikor a falnak támaszkodot.

Tama ni szintén megdöbbentette amit hallott. Nem tetszett neki, hogy Sasuke mostanában kezd megenyhülni. Tudta, hogy Sakura kedvéért csinálja, de akkor is dühítette. Juugo meg rögtön elindult a fogdába. Tama ni meg kihasználta az alkalmat, hogy kettesbe lehet Sasukéval. Most már arra képes volt, hogy Senkivel szövetkezzen. Ezért direkt nem vett be fogamzásgátlót. De aztán olyan történt, amire nem számított. Ellökte magától és ott hagyta faképnél. Tama ni gyűlölete meg tovább nőt. Juugo három óra múlva ért vissza. Az első dolga az volt, hogy Sakurához bemenjen.

  - Sakura csak megjöttem megnézni, hogy vagy.-mondta Juugo úgy téve, mintha nem akarná elmondani neki a jó hírt.

  - Jól köszönöm. Csak most jöttem rá, hogy Sasuke-kun nem szeret engem és, hogy soha nem lehetünk együtt.-mondta Sakura szomorúan mikor az ágyon ült.

  - Sasuke-sama nagyon szeret téged. Még azt az idő nőt is elengedte. És nem az van, hogy kitaláltam, mert én magam vittem Konoha határáig.-mondta mosolyogva Juugo.

Sakura meg nem tudta elhinni, amit Juugo neki mondott. Tényleg képes volt Sasuke az ő kedvéért elengedni Nami nagymamáját? Aztán arra lett figyelmes, hogy Juugo verejtékezni kezdet. Sakura addig nem értette, ameddig meg nem látta Sasukét az ajtónál. Juugo azonnal felvette a nyúlcipőt és kiment. 

  - Köszönöm Sasuke-kun, hogy elengedte az idő hölgyet.-mondta Sakura hálálkodva. 

  - Többet ilyesmi nem fog előfordulni.-mondta Sasuke mikor közelebb ment Sakurához.

Majd lehúzta a pólója ujját utána meg nézte Sakura nyakát. A sebek szinte már alig látszódtak. Sakura majd arra lett figyelmes, hogy Sakura elkezdi csókolgatni a nyakát.