Sasuke a rejtekhely felett lévő csontváz szerűségen ült. Nappal volt, de nap olyan halványan világított, mintha már kezdene lemenni a Nap. Majd Sasuke megszólalt.

- Mit akarsz?

- Mért hoztak ide több foglyokat?-kérdezte Senki, mikor ő lentről nézet fel Sasukéra.

Sasuke nem válaszolt csak Senki mellett termet. Majd egy árnyékot lehetett látni. Egy sólyom árnyéka volt, aki a magadba repült ahol a nap világította meg. Majd egyenesen zuhanó repülésbe leszállt a Sasuke elé. Erős lábán egy össze tekert levél volt oda kötve. Sasuke levette a sólyom lábáról a levelet, a sólyom meg avval a lendülettel újra a magasba szállt. De nem el távolabb csak a környéken repdesett. Sasuke elolvasta a levelet, majd eltűnt. Senki meg ott állt egymaga. Nagyon kíváncsi volt, hogy Sasuke hová mehetett, mert már nagyon nem tetszett neki az, hogy semmiről se tud. Sasuke úgy kezeli mintha ott se lenne. Még a terveit se osztja meg vele. Csak parancsokat osztogat.

 

Közben Konohában Ino éppen Shinoval és Choujival osztotta ki az ebédet. Ők hárman voltak azért a felelősek, hogy az idősek meg a gyerekek megkapják az adagjukat, ami még így kevés volt. A shinobiknak meg a fiatal korosztálynak még kevesebb jutott. Ino az elmúlt három évbe levágatta a szőke haját, mert kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy mindig a haját ápolja. Shinon nem látszott, hogy megviselte volna a háború, meg azt se látszott rajta, hogy mennyire elgyengült. Mert mindig vastag kabátba volt és a fekete szemüvegét viselte. Chouji nézet ki a legjobban a korosztályukból. Még mindig nagyon falánk volt, ezért Ino ügyelt rá, hogy a kajáknak ne vesszen nyomuk. Mert eleinte több kaja is eltűnt a raktárból hirtelen. Ezért mindenki tudta, hogy kefelelős ezért, de nem akarták megbántani Choujit, aki még mindig jó húsba volt és az arca is púfoka volt. A gyerekek az anyjuk kezeiket fogták, mert nagyon féltek. Meg az anyukák is nagyon féltették a kisgyerekeiket. Ezért nem is nagyon hagyták őket egyedül kiengedni játszani. Mindig legalább egy felnőtt felügyelt rájuk. Most viszonylag laktató étel volt az ebéd hála mizugaku-samának, aki küldött Konohának több zöldséget meg gabona félét. Persze nekik is nagyon kevés volt, de még így küldtek Konohának. Mert mizukage-sama azonnal parancsba adta, hogy kezdjenek el termelni mikor véget ért a háború. Bár a körülmények miatt nem nagyon maradtak meg a zöldségek és a gabonák. Általában mindenek az egynegyede marad meg ami úgy ahogy ehető volt. A bableves illata már mindenkit oda vonzott. Shino küldte el azokat, akinek még nem volt az ebéd idő. Aztán Ino észre vette, hogy egy madár maszkos ANBU tag figyeli őket. Ezért oda ment hozzá és megfogta a kezét és az arcához tette. Az ANBU meg hagyta, hogy Ino az arcához tegye a kezét. 

- Szóval megint el kell menned a faluból?-hallatszott Ino hanga.

A maszkos ANBU tag meg csak bólintott. Majd elvette a kezét és eltűnt. Ino meg össze fonta a kezét és behunyta a szemeit. Majd arra lett figyelmes, hogy az arcára víz esik. Elkezdett csöpögni az eső. Vissza fordult és látta, ahogy Tenten is be áll a sorvégére. Tenten egy bő ruhát viselt, de még így is látni lehetett a nagy hasát. Igen Tenten és Neji összeházasodtak és már Tenten a 7. hónapba volt. Hamarosan már megszüli a gyerekét, akinek ilyen körülmények között kell majd a világra jönnie. Persze még Tenten így is jobb körülmények között él mint bárki a faluba, hiszen Hyuuga Neji a férje. De mégis Ino így nem merne elvállalni egy gyereket. Amilyen állapotba most a falu van. Közbe vissza ment a pulthoz és újra elkezdte a lakóknak adni a levest. Majd egyre jobban elkezdet esni az eső és egyre erősebb kezdett fújni a szél is. Tentenhez rögtön egy Hyuuga szaladt, aki egy esernyőt tartott Tenten feje fölé és azonnal vissza indultak a házhoz. Neji nagyon vigyázott Tentenre ezért ha ő nem volt vele egy másik Hyuuga figyelte Tentent. Inoék már szét áztak, de még így is adták az időseknek az ételt, mert nekik ez volt a feladatuk. Közben Hinata idegesen járkált fel és alá a házba. Kár volt megígérnie Sakurának, hogy nem szól senkinek. Legalább ő is vele mehetett volna. Remélte, hogy nem esik semmi baja. Meg ma még kereste is őt Tsunade-sama valamiért. Ezért nem tudott jobbat kitalálni azt mondta, hogy Sakura haza ment az anyjának segíteni. Tsunade-sama furcsán is nézet rá. Biztos nem hitte el, ezért mondta Hinatának, hogy szóljon Sakurának, hogy holnap délre keresse fel. Csak reménykedni tudott, hogy Sakura vissza fog érni holnap délre és akkor senki se tudja meg, hogy elhagyta a falut. Közben Kinen is vissza tért a faluba és elégedetten közölte Nigaijal, hogy mindent elintézett. Nigai meg csak bólintott, mert nem akarták, hogy bárki is megtudja, hogy Kinen elhagyta a falut. Kinen és Nigai már régóta alkottak egy csapatott. Sasuke direkt úgy állította össze a csapatokat, hogy a shinbik képességei ki egészítsék egymást. Nigai volt az aki ártalmatlanná tette az ellenséget. Kinen meg így könnyen megtudta támadni őket. De külön-külön is nagyon erősek voltak. Nigai például egy kisebb shinobi csoportot is képes volt legyőzni. Mondjuk azt is hozzá kell tennem, hogy az elején nem nagyon jöttek ki egymással Kinenel. Mindketten makacsok voltak és mindketten szeretek parancsolgatni is. Ezért még az elején fel is keresték Sasukét, hogy valaki más csapat társat keressen nekik. Sasuke csak akkor tette volna őket át egy másik csapatba ha ketten letudják őt győzni. Akkor még örültek is neki, hogy harcolhatnak Sasukéval, mert rengeteget hallottak róla és a hatalmáról. Biztos voltak benne, hogy ketten elég erősek lesznek ahhoz, hogy legyőzzék Uchiha Sasukét. De nem gondolták volna, hogy Sasuke úgy győzi le őket, hogy meg se tudták karcolni. Pedig minden erejüket bele adták még képesek is voltak össze fogni, de az is kevés volt. Sasuke így akarta rávenni őket, hogy dolgozzanak együtt és el érte a célját. Nigai egyébként egy világos kék hajó és szemű férfi volt. Nigai húgaként szerette Kinent ezért is veszekedtek sokat a barátnőjével. Mert Nigai barátnője egy másik csapatba volt osztva és nagyon féltékeny volt Kinenre, hogy ő mindig Nigai mellett van. Nem tudta megérteni, hogy ők csak barátok, akik testvérként szeretik egymást. Aztán váratlanul Nigai a hátuk mögött éles jégdarabokat szegezett egy konohai shinobihoz. Ibiki rezzenés telen arccal nézte a hegyes jégdarabokat, meg a megfagyasztott lábát.

- Nocsak az egyikőtök elhagyta a falut? Kíváncsi vagyok, hogy mi lehetett annak az oka, hogy valamelyikőtök elhagyta a falut.

- Nigai hallgattassuk el! Nem szeretem az olyan pasikat, aki játssza a nagymenőt pedig igazából egy senki.-mondta mérgesen Kinen.

- Jó ötlet.-húzta vigyorra a száját Nigai.

- Ha engem megöltök mit értek el vele. Csak azt bizonyítanátok vele, hogy féltek, hogy ne hogy valaki megtudja.-mondta nyugodtan Ibiki.

- Hogy mersz így beszélni?!-kérdezte Kinen, aki kézpecséteket alkotott és egy sav áradatot küldött Ibiki felé.

Csak arra lett figyelmes, hogy a sav áradata megfagyott. Kérően nézet Nigaira. Nigai az egész utcát jégé fagyasztotta. Az eső is megfagyott és az eső cseppek jégé fagyva leestek. A sav áradat mag kezdte felolvasztani a jeget, ami beborította. Gőzölgött, ahogy a sav kezdte felolvasztani a jeget, ami beborította.

- Mért gondolod azt, hogy félünk attól, hogy valaki megtudja?-kérdezte Nigai.

- Hát nem nyilván való, hogy akár milyen erősek is vagytok így féltek ha csak egyikőtök figyeli a falut.

A sav már megolvasztotta a jeget és megint egyenesen Ibiki felé haladt gyorsan. Aztán váratlan dolog történt a jég elkezdet magától olvasni. Pedig a sav csak egy nagyobb csíkot olvasztott fel. Kinen kérdően nézet Nigaira.

- Fejezzük be ezt a gyerekeskedést Kinen.-mondta nyugodt hangon Nigai.

Kinen nehezen, de rászánta magát, hogy eltüntesse a sav áradatot.

- Várom azt a napot, amikor komolyan megküzdünk majd egymással.-mondta Nigai meg azzal a lendülettel el is tűntek Kinenel.

Kinen még nem látta így viselkedni Nigait. Mikor az első hokage hegybe véset arcképe tetejéről figyelték a falut.

- Mi ütött beléd Nigai?

- Higgyen amit akar. De majd ha újra találkozok vele, akkor csak én fogok vele harcolni. Vagyis te ne avatkozz majd bele.

Kinen még mindig nem értette a társát, de attól függetlenül megígérte neki. Meg tudta azt is, hogy ha Nigai teljes erejével harcol, akkor nagyon nehéz legyőzni. Szinte már most sajnálta szegény embert.

 

Sakura mikor fel kelt és felült nem tudta hol van. Mikor körbe nézet, akkor látott meg egy idős nőt ülni a sarokba. Az idős nő remegett mert annyira fázott. Sakura aztán égető fájdalmat érzet a vállán és a nyakán. A vállát elkezdte gyógyítani, de mikor gyógyította is a fájdalom elviselhetetlen volt. Az idős nő oda ment hozzá és egy rogyott tett a vállára, ami vizes volt. De még attól is nagyon fájt Sakurának a válla. Nagyon érzékeny volt és közbe még mindig olyan volt mintha égetni. 

- Nagy fájdalmaid vannak?-kérdezte az idős nő.

Sakura az időnőre nézet. Az idős nő alacsony volt és ősz hajú. A haját kontyba fogta. 

- Ne félj ez valamennyire majd enyhíti a fájdalmadat. Amikor Nami a kis unkám meg égette magát véletlenül, akkor is hideg borogatást tettem rá.

Sakura erre felkapta a fejét. Vagyis megtalálta Nami nagymamáját. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy hogyan szökjenek meg.

- Haruno Sakura vagyok konohai orvosi shinobi. Nami kért meg arra, hogy keresem meg önt.-mondta Sakura fájdalommal a hangjába.

Nem akarta elmondani az idős nőnek, hogy ez a borogatás nem ér semmit. Mert a sav jutsu úgy látszik nem könnyű meggyógyítani. Folyamatosan éget és nagy fájdalommal jár. Aztán az idős nő, mikor meghallotta az unokája nevét könnyek gyűltek a szemeibe és megölelte Sakurát. Olyan boldogsággal töltötte el, hogy a kis unokájáról hall. Sakura meg felszínszent a fájdalomtól. Aztán egy hatalmas zajra kapták fel a fejüket. Egy férfi jött be hozzájuk, aki oda vágta eléjük a vacsorájukat. Aztán oda ment Sakurához és felemelte az állát. Sakura smaragd zöld szemei félelem sugárzott. Majd arra lett figyelmes, hogy ez a férfi a pólója alá nyúl és egyre feljebb halad. Sakura minden erejét össze szedte, hogy ellökje magától. De csak annyit ért el vele, hogy a férfi olyan mérges lett, hogy megpofozta. Majd megfogta Sakura nyakát és a falhoz lökte. Sakurának elkezdetek hullani a könnye a fájdalomtól meg a félelemtől. A nyakán a sebek még mindig elviselhetetlen fájdalomtól lüktettek. Meg a legkisebb érintés is fájdalmas volt neki. Aztán egy másik férfi hangját lehetett hallani.

- Elég legyen! Neked az a dolgod, hogy ki oszd a kaját a foglyoknak. Nem pedig az, hogy kényed kedved szerint magadévá tedd a lányokat.

A férfi elengedte Sakurát. A másik férfi meg egy narancssárga hajó férfi volt.

- Akkor vidd ma neki ezt a lányt. Ő ne fog kesztyűs kézzel báni vele mint én tettem.-mondta a férfi gúnyosan meg kacagva kiment.

Juugo oda ment Sakurához. Sakura meg elfutott a fogda másik végébe.

- Ne félj tőlem. Én nem foglak bántani téged. De most velem kell jönnöd.-mondta Juugo mikor megállt egy helybe. Majd levette a köpenyét és az idős nőre terítette. Az idős nő meg hálálkodva nézet rá. Ezért azt gondolta, hogy azért akarja elvinni Sakurát, hogy kijuttassa innen, ezért ő beszélte rá Sakurát, hogy menjen vele. Sakura félve lépkedett Juugo mögött. De a fájdalomtól már kezdet rosszul lenni. Kezdet már homályosan látni meg szédülni. Aztán egy ajtóhoz értek. Juugo kinyitotta az ajtót és intett Sakurának, hogy menjen be. Sakura egy szobába találta magát ahol, csak egy ágy volt. Aztán Juugo meg becsukta az ajtót és ott hagyta Sakurát. Később újra nyitódott az ajtó. Sakura felkapta a fejét. Nem hitt a szemének. A szíve elkezdett hevesebben dobogni.

- Sasuke-kun?

Sasukéról semmit se lehetett leolvasni. Az arca rideg és érzelemmentes volt. Meg a chakrája is olyan erős és vészjósló volt volt, hogy Sakura bele remegett. Már nem az a férfi volt, akit gyerekkorába ismert meg, akit a háborúba látott. Akkor azt hitte, hogy Sasuke már nem tudd még jobban megváltozni. Most meg aki előtte áll még ridegebb és könyörtelenebb volt. 

- Téged hoztam neked mára?-kérdezte Sasuke ridegen.

Sakura nem érette, hogy Sasuke mire céloz. Egy hang se jött ki a torkán és a fájdalom nem csillapodott a sebeiből. Majd párperc alatt Sasuke előtte termet. Fel se mert nézni Sasukéra, hanem a földet nézte.

- Hová ment Naruto?

Sakura tudta, hogy Sasuke még mindig Narutoval akar harcolni. Ők ketten voltak a legerősebb shinobik a világba, még az öt kage se volt olyan erős mint Sasuke és Naruto. Ha megint harcolni fognak, akkor még több áldozatot fog követelni a harcuk.

- Nem tudom.-mondta Sakura halkan.

- Ne merj nekem hazudni. Naruto nem olyan, hogy szó nélkül elhagyja a falut, úgy hogy nem tudja senki, hogy hová megy.-mondta Sasuke mikor megragadta Sakurát és a falhoz nyomta.

Sakura ijedten nézet fel Sasukéra. Sasuke sötét szemeibe elveszett, de aztán a szemei vörösé váltak. Sakura meg olyan állapotba került, mintha aludna. Sasuke genjutsujába került. Így Sakura mindent elmondott úgy hogy nem is volt tisztába vele. Mikor Sasuke véget vetett a genjutsujának Sakura magához tért és nem emlékezet semmire. Aztán Sasuke egyre erősebben nyomta a falhoz. Majd az egyik kezével benyúlt Sakura pólója alá. Sakura Sasuke érintésére libabőrös lett. De rögtön elpróbálta tolni magától Sasukét. Még soha nem volt ilyen szituációba egy férfival. Sasuke meg se mozdult csak még jobban a falhoz nyomta Sakurát. Majd levette Sakuráról az ujjatlan pólóját és utána kikapcsolta a melltartóját és ledobta a földre. Sakura rögtön elakarta takarni csak nem tudta. Még nem látta őt férfi meztelenül.

- Sasuke-kun ne...-mondta szaporábban véve a levegőt Sakura.

Aztán Sasuke belelökte az ágyba majd rámászott. Sakura tudta, hogy nem maradhat öröké szűz. Hiszen egyszer minden nő túl esik rajta, meg ő mindig is azt akarta, hogy Sasuke vegye el tőle az ártatlanságát. De nem ilyen körülmények között. A válla és a nyaka folyamatosan hozzá ért az ágyhoz ezért még jobban elkezdet fájni neki. Ezért megint a fájdalomtól kicsordult a könnye. Sasuke meg nem foglalkozott vele. Csak elkezdte csókolgatni Sakura mellét majd egyre fejeb haladt. Majd a nyakához érve elkezdte kiszívni. Sakura nagyon fájt mivel a nyaka végig sebes volt. Azért felszíszent. Majd a nadrágja is levette közbe Sasuke meg a bugyiját is. Majd párperccel később Sakura felsikított. Érezte, ahogy Sasuke egyre gyorsabban elkezd mozogni. Sakura meg lefolytak az arcáról a könnyei. Érezte ahogy egyre jobban Sasuke kielégíti férfi vágyait. Hallotta, hogy nem jó érzés elveszíteni egy lánynak az ártatlanságát, de arra számított, hogy kevésbé lesz fájdalmas. Sasuke megcsókolta Sakurát. Sakura azt hitte, hogy ezt az egészet álmodja, de rájött, hogy ez a valóság. Mikor Sasuke végzet az ágyszélére ült majd az ajtóhoz sétált.

- Maradj itt. Meg öltözz majd fel.-mondta Sasuke majd kiment.

Sakura meg a becsukódó ajtót nézte. Pár órával később jött érte Juugo, hogy vissza. Sakura addigra felöltözött. Juugo meg azért ment be Sakuráért, mert ilyenkor szokott a lányokért menni. Sakura az ágy előtt ült és akkor nyitotta ki szemeit, amikor meghallotta, hogy valaki bejött a szobába. A fájdalomtól már nagyon rosszul volt. Eddig gyógyította a sebeit, de nagyon nehezen kezdtek elgyógyulni. Juugo látta, hogy Sakura rosszul van. Ezért oda ment hozzá és felvette, mert látta, hogy nem lesz ereje vissza menni a saját lábán. A fogdába az idő nő még aludt mikor Juugo bevitte Sakurát. Juugo szomorúan nézte Sakurát. Nem szerette látni, ha valakinek akkora fájdalmai vannak. Csak Sasuke parancsát követe, ezért szokott harcolni. De ok nélkül senkit se bántana. Sakura meg elaludt mikor Juugo kiment.