Egy hosszú, rózsaszín hajú lány sétált a romokba dőlt Konoha utcáin. Hajnal tájba lehetett amikor a hokage az irodájába hívatta. Nagyon rossz állapotba volt a falu. Minden épület romos volt. A házak alig voltak lakhattok, bár elkezdték a felújításokat, de nagyon sok időbe telik hogy Konoha visszanyerje régi formáját. A földes után az épületek kisebb nagyobb törmelékei voltak. Egy madár se volt már a környéken. A faluba mindenki lefogyott, mert alig volt mint enniük. Azt a picit is a kis gyerekeknek meg az időseknek adták mert nekik sokkal inkább szükségük volt az ételre. De még így sok kisgyerek sír, hogy még mindig éhes. A kutyák is szemeteseket borítottak fel, hogy találjanak valamit ami csillapíthatja az éhségüket. De nem csak Konohába volt ilyen a helyzet. A többi nagy nemzetnél is ilyen rossz körülmények között éltek. Meg arról nem is beszélve, hogy a háború után Sasuke vette át az öt nagy nemzet fölött az irányítást. Ő mindent tudott és mindent hallott. Sok kéme volt, aki a falvakba küldött. Ezért senki se mert még össze súgni se, mert akkor nagyon rosszul jártak volna. Mindenhol rettegtél Uchiha Sasuke nevét. Senki se mert ellne szegülni. A kisebb nemzetekről meg nem is beszélve. Az eső országba élők shinobik többsége Sasukehoz szegődött, mert csak úgy voltak biztonságba. Utána követe a többi kisebb nemet is a példájukat. A lány gondolatai csak egy személy körül forogtak. Tudta, hogy nem kéne érzelmeket táplálni iránta hisz ő pusztította el majdnem a falut. De a szívének nem tudott parancsolni. Akármit is csinált volna a rózsaszín hajú lány nem tudta volna meggyűlölni vagy elfelejteni az iránta táplált szerelmet. De senki sem tudhatta meg, hogy még ezek után is képes azt a férfit szeretni aki lerombolta Konohát és a többi nemzetet is. Sasuke hiába bosszulta meg a klánját még akkor se nyugodott. Mert mikor megtudta az igazságot mérhetetlenül dühös lett Konohára. Amiért Konoha öregjei felhasználták a bátyját saját klánja kiirtására. Aztán arra lett figyelmes, hogy már a hokage ajtajához ért. A hokage nagyon szomorú volt azóta, amióta ilyen szegényes körülmények között élnek a Konohaikat. Magát okolta, hogy nem tudta megakadályozni ezt a szörnyűséget. Szinte ki se mozdult abból a faházból ami a hokage irodájaként szolgált. Egész nap ott volt csak néha lehetett látni, hogy az ablakon nézi ahogy a shinobik minden erejükkel azon vannak, hogy helyre hozzák a károkat. A nagy apja ha most látná mit történt a faluval biztos megállás nélkül potyogtak volna a könnyei, hogy Konohával mi történt amit még ő alapított. A lány össze szedte magát és bekopogott. Legalább a mestere előtt akart erősek látszani. 

- Gyere be. - szólt ki egy női hang. 

Az ajtó rögtön kinyílt és belépet az irodába a lány. Egy hosszú szőke hajú nő volt az íróasztala mögött ülve. Az egykor nagyon határozott nő, akire mindig is felnézet. De most a szíve megtelik bánattal ha a mesterét látja, aki megtört a háború alatt. 

- Miért hívatott Tsunade-sama?

Tsunade meghunyta a szemét. Jól ismerte a tanítványát ezért nem hangoztatta eddig, de most már ezt nem hagyhatta szó nélkül. Ha bárki rájön, hogy még mindig gyengéd érzelmeket táplál Uchiha Sasukehoz, akkor könnyen elveszítheti az irányítást. Főleg ha Raikage fülébe jut, akkor semmi se állíthatja meg egy újabb kisebb háborút a levél és a felhő shinobiai között.

Még mindig szomorú vagy Sasuke miatt ugye? Sakura elkel felejtened! Ő már nem az a személy akit megismertél régen. Itt vagy 18 évesen és még mindig ő rá tudsz gondolni?! - kezdte el Tsunade gyorsan, hogy a tanítványának ne legyen ideje köbe szólni.

- A szívemet már neki adtam és nem tudnék más férfit szeretni. SOHA!!! - feleli Sakura mikor a mestere barna szomorúságtól csillogó szemeibe nézet.

Tsunade nem látta már rég óta ilyen határozottnak a tanítványát. Amióta Uchiha Sasuke elhagyta a falut a tanítványa azóta szomorú volt. És onnantól az volt a célja, hogy kerül amibe kerül, de vissza hozza Sasukét a faluba. Eltelt 6 év és már egy háborúba is részt vett amit Sasuke kezdeményezett. Megtapasztalta a háború fájdalmát, hogy közeli barátok sebesülnek meg vagy vesztik életüket, de még ezután is képes reménykedni, hogy valaha is Sasuke mellett lehet. Tsunade végig nézet a tanítványán. Szinte mintha nem is azt a lányt látná, akit ismert. Az arca sápadt volt és lefogyott, de a szemeibe még mindig a remény lángja tüzelt. Tsunade is nagyon sokat fogyott az elmúlt időbe, mert ő is alig evet. 

- Csak fájdalmat okozott neked! Mikor volt az öt kage találkozója,ő kezdeményezte a 4. háborút. Ami már 3 évvel ezelőtt volt. És nézd mit tett a faluval! Romokba hever még egy madár se maradt. A gyógynövényeink is elfogytak már, vagy nem teremnek többé! - folytatta a Hokage.

Sakura a könnyeivel küszködöt, de nem akarta, hogy a mestere sírni lássa. Egyszer csak egy rikoltó hangot hallottak a közelből. Tsunade azonnal fel állt a székéből és a megrepedt ablakhoz sietett. Egy sólyom volt az, ami vészjóslóan repült könnyedén a levegőbe. A sólyom nagy volt és látszott rajta, hogy erős és izmos volt. Mivel már nem voltak itt madarak Tsunade rögtön tudta, hogy megint ellenőrzik a falut. Vagy egy új parancsot kapott a megfigyelő, aki Sasukénnak dolgozott. Sakura meg kiszaladt az ajtón és meglátott két alakot, aki egyre jobban közeledtek a hokage irodájához. Egy férfi is egy nő volt az. Mind kettőjüknek már messziről lehetett érezni a chakrájukat. Sakura meg elkezdet remegni, mikor egyre közelebb értek hozzá. Ők voltak, akiknek az volt a feladatok, hogy megfigyeljék a falut. Könyörtelenek voltak. Nem hatotta meg őket az, hogy az itt lakok milyen körülmények között éltek. A nő rövid lila hajú volt és egy magas volt férfival. Aztán váratlanul a szájából valami gőzölgő folyadék jött ki. Ami Sakura felé folyt iszonyú gyorsan. Az a folyadék kiégette a földet. Fekete hamu szerűséget hagyva maga után. Aztán hirtelen Sakura arra lett figyelmes, hogy valaki felkapja és elugrik onnan vele. Mikor megmentőjére néz egy maszkos férfit látott meg. A maszka egy gúnyosan nevető kutyát ábrázolt. Egy ANBU volt, akinek éppen arra volt dolga. Az ANBUNAK szürke felálló haja volt. Sakura onnan ismerte meg, hogy kimentette meg az életét. Aztán újra elugrott, mert a nő most buborék féleségeket küldött feléjük, ami olyan mint ha víz buborékok lettek volna, de nem azok voltak. A buborékok gőzölögtek. A férfi megfagyasztotta az Anbunak a lábát, amikor el ugort volna. Aztán a semmiből fekete denevérek jelentek meg, amik egyenesen a buborékhoz repültek. A denevér fekete festékként csapódott a földre a buborék meg amint földre ért elkezdet olyan hangot adni mintha égne a föld. Közben folyamatosan bugyborékolt még mindig. Aztán Tsunade ment ki, hogy leállítsa őket. 

- Elég legyen! Nem csináltunk semmit, hogy ok nélkül bárkire is támadjatok!-kiabálta Tsunade mérgesen.

- Ne avatkozz bele! Minket azért küldtek ide, hogy rendet tartsunk itt és néhányszor megmutassuk, hogy nem ajánlatos velünk szembe szállni. Sasuke-kun nem véletlenül minket küldött. Én a savas jutsuk mestere vagyok. A társam meg a jég jutsuk mestere. Ezért még a kagékal is feltudjuk venni a harcot ha kell.-mondta gúnyos mosolyra húzva a száját a nő. 

A férfi meg lenézően nézet a kiszolgáltatott ANBURA. Aztán már csak arra lettek figyelmesek, hogy a két erős shinobi eltűnt másodpercek alatt. Mintha ott se lettek volna. Csak az bizonyította, hogy ott voltak, hogy a földön a sav még mindig bugyborékolt és fekete földet hagyott maga után. Az Anbu letette Sakurát, majd széttörte a jeget, ami a lábát tartotta fogságba. Majd levette a maszkját. Aztán egy másik ANBU jelent meg a semmiből. Ennek az anbunak fekete köpenye volt és egy madár maszkot viselt. 

- Bocsáss meg, hogy nem tudtam sokat segíteni neked.-mondta a most érkező anbu.

A hangjából tényleg a sajnálat hallátszódót.

- Nem történt semmi. Ha te nem vagy, akkor már rég elolvadtam volna ettől a sav jutsutól.

- Kakashi sensei köszönöm, hogy megmentettél.-mondta Sakura, aki akkor látta, hogy a sólyom már nem a közelükbe repül. 

- Szerencse, hogy éppen erre jártunk Saival. Tudtuk jó, hogy ez a két shinobi nagyon erős. Ha harcba bocsátkoztál volna velük, akkor biztos nem élted volna túl.-mondta Kakashi.

- Sasuke nagyon erős shinobiknak parancsol. Ha őket így kordába tudja tartani és, hogy még ők is félnek tőle arra enged következtetni, hogy Sasuke még erősebb lett.-mondta Tsunade gondterhelten.

Sakura nem szólt semmit. Bántotta az a gondolt, hogy már több év eltelt, de még mindig őt kell mindig megvédeni. Azt hitte, hogy sokat változott, de most tudatosult vele, hogy ameddig a többiek a korosztályából erősebbek lettek és sokat változtak őt ugyan olyan maradt. Csak a kórházba tud segítséget nyújtani, mert ő vezeti az egészségügyet. De Shizune még így sokat segít neki, mert még ennyire nincs tapasztalata ahhoz, hogy hogyan kell több orvost is irányítani.

 

Konohától messze egy sötét, rideg helyen titkos tanácskozások folytak. Sötét és nyirkos volt a búvóhely. Egy árva fény se volt. A szobákba csak egy kis gyertya világított. Rengetek folyosó volt de, azon se volt világítás. Csak egy fény sugár tudta megtörni a sötét helyiségeket. Egy nagy szobában két férfi állta körbe az asztalt s csak egy férfi ült. Fiatal volt 18-19 éves körül. A férfi komoly és érzelemmentes arccal ült. Haja és szemei sötét voltak. Az ott lévők is csak akkor mertek megszólalni, ha ő engedélyt adott rá.

- Sasuke-kun mikor tervezed, hogy megtámadott valamelyik falut?-kérdezte egy vigyorgós szürke, rövid hajú fiú, akinek olyan fogai voltak mint a cápáknak.

- Hamarosan. De Konoha fogja elszenvedni ezt a támadást. Még mindig nem vizetek meg azért, amit a klánommal tettek.-hallatszott a rideg hangja Sasukénak.

Aztán egy narancssárga hajó és barnás szemű férfi ment be a terembe. Magas volt és egy kicsit teltebb mint a többi bent lévő. Ő nyugodt volt és próbált kimaradni ez ilyen ügyekből. A karján egy sólyom volt. A sólyom nagy körmei bele mélyedtek volna a férfi karjába, ha nem védőkesztyűbe lett volna.

- Konohából küldték a jelentést.-felelte egyhangúan a férfi.

- Nyög már ki végre, hogy mit írtak te idióta. Sasuke nincs jó hangulatába.-mondta a szürke hajú fiú.

- A szokásosat írták Suigetsu. Ezért nem terhelem azzal Sasuke-kunt, hogy ezt elmondjam neki.

- Idióta...-mondta Suigetsu.

Majd ránézet Sasukéra, aki hátra dőlt a székbe. Már megszokta, hogy Suigetsu és Juugo nem jönnek ki egymással, ezért nem is foglalkozott velük. A maszkos alak, aki ott volt az háborodott fel a viselkedésükön. Soha nem tartotta jó ötletnek, hogy ezek ketten itt vannak. De semmi szava nem volt már. Sasuke könyörült meg az életén a 3 évvel ezelőtti háborúba. Milyen érdekes fordulatot vett a kocka. Régebben ő parancsolt mindenkinek, most meg Sasuke vette át ezt a szerepet. Most már tényleg mindenki senkinek hívja, mivel az igazi Uchiha Madara tényleg meghalt. A háborúba az öt kage legyőzte az igazi Uchiha Madarát, amikor Kabuto feltámasztotta. Suigetsu meg szerette hergelni Senkit, hogy bizonyítsa, hogy már nem félnek tőle. Suigetsu nem igazán szerette ha mások parancsolnak neki. Meg idegesítette Sasuke ridegsége és komolysága is. Mégis bármikor elmehetett volna nem tette. Maga se tudta, hogy mért. Lehet, hogy félt attól, hogy ha elmegy így az élete veszélybe kerül vagy csak nem mutatta ki, de már kezdte elfogadni a társait.

- Most menjetek.-mondta Sasuke mikor a szemei vörösök lettek.

A szemei még erősebbek lettek. Áradott belőlük az erő. Mikor vissza nyerte a látását 3 évvel ezelőtt, még akkor se lehetett látni ilyen hatalmas erőt a szemeibe. Juugo és Suigetsu kiverte a víz és elkezdtek kihátrálni. Csak Senki marad ott, aki egy furcsa alakú legyező feleség volt nála. A maszkja fehér volt és lehetett látni a két sharinganos szemét a maszkból.

Sasuke sok szövetségest szereztél, de neked is pihenned kéne.- mondta Senki.

- Ne szólj bele. Én tudom, hogy mit akarok Madara!

- Látom nem nagyon vagy megelégedve. Csomó nő kielégíti a férfi vágyaidat és még így is nem tudsz semelyik nő iránt gyengéd érzelmeket táplálni. 

- Nem szabad kötődnöm senkihez. Az a gyengeség jele! Te tudhatnád ezt is!

Majd Sasuke fel állt és elindult egy ajtó felé.

- Ne merészel elárulni engem. Ne feled, hogy csak én kíméltem meg a szánalmas életedet a háborúba.-mondta Sasuke majd eltűnt.

- ~ Most még nincs meg az erőm ahhoz, hogy eláruljalak téged Sasuke. Mert nincs egyetlen gyenge pontod se. Régebben csak a bátyád miatt segítettél nekem, mert meg akartad torolni Konohán, hogy kihasználták a bátyádat és semmibe vették az Uchiha klánt. De most már semmivel nem lehet befolyásolni. A bátyád mint elmondott a 3 évvel ezelőtti háborúba.~-gondoltam magába Senki.

 

Konoha utcáin sétált Sakura gondolatai merülve. Majd arra lett figyelmes, hogy valaki neki szalad. Egy kislány volt akinek rövid világos barna haja volt. A kislány kétségbe eseten nézet Sakurára. Sakura felismerte a kislányt. Az a kislány volt, akit még akkor gyógyított meg amikor Pein megtámadta a falut. De akkor még a nagyanyja is vele volt. 

- Mi történt?-kérdezte Sakura.

- A mamámat elvitték. Ki fog rám vigyázni ha mama nincs velem. A szüleim meghaltak a 3 évvel ezelőtti háborúba. Nekem csak a mamám maradt.-mondta a kislány zokogva.

Aztán váratlanul Hinata szaladt oda hozzájuk. Hinata is teljesen le volt gyengülve. Már nem volt olyan shinobi a faluba, aki teljes erejébe lett volna. Hinata hosszú fekete haja csak úgy lobogott utána. 

- Sakura képzelt most hallottam, hogy megint el akarnak vinni csomó embert a faluból. Naruto-kun már megelégelte és elment egy időre a faluból, hogy még erősebb legyen.-mondta Hinata szomorúan. 

Sakura is szomorú volt, hogy Naruto itt hagyta őket. Csak ő tudta megakadályozni, hogy az a két shinobi ne bántson senkit. Most a falu védtelen lett. Meg átérezte Hinata fájdalmát is. Hiszen végre összejöttek Narutoval. Erre most Naruto elhagyja őt és a falut, hogy erősebbé váljon. Arról nem is beszélve, hogy most akik össze költöztek a faluba azokat különösen megfigyeli az a két shinobi. Neji és Tenten is össze költöztek a háború után, de mindig ellenőrzik őket.

- Ne aggódjon Hinata biztos Naruto hamarosan vissza fog térni. De most azonnal a Hokagéhez kell vinnem a kislányt. Mert szegénynek elvitték a nagyanyját és nincs más élőrokona, aki vigyázni tudna rá.-mondta Sakura, aki megfogta a kislány kezét és elindult vele.

Hinata velük ment, hogy jelentse a hokagénak, hogy Naruto elhagyta a falut. A hokage amint meghallotta a híreket elkezdte rágni a körmét.

- Ne aggódjatok. Tudom, hogy Naruto elment, mert én magam tanácsoltam neki.-mondta Tsunade.

A két lány össze nézet. Nem értették, hogy a hokage mért küldte el Narutot.

- Azért küldtem el Narutot, mert lemondok a hokage posztjáról és átadom Narutonak. Csak ő tudja megmenteni Konohát meg a többi shinobi nemzetet. Ami a kislányt illeti nagyon sajnálom, de nem tudok semmit se tenni a nagyanyjáért.

Sakura ledöbbent a hír hallatára, hogy Naruto lesz a következő hokage. De így már minden világossá vált a számára. A kislány meg lerogyott a földre az arcát a kezeibe temette és elkezdet sírni. Szegény kislány már amúgy se nevetett már, meg tele volt lila foltokkal meg sebekkel. Meg nagyon félt a shinobiktól, akik nem Konohából származtak. Mert a háború végén mikor még nem tértek vissza a fronton harcoló shinobik a falujukba, addig a faló lakók kis faházakba voltak, hogy elbújtassák őket. De akkor egy ismeretlen falu shinobija kihasználta, hogy a nagy nemzetek harcolnak és eljött Konohába, hogy megnézze tényleg igazak-e a hírek. Aztán pont abba a faházba ment be ahol ez a kislány volt a nagyanyjával. Meg rajtuk kívül több tizenéves lány. Annak a shinobinak megtetszett egy lány és akarata ellenére magáévá tette. A kislányt sokkolta amit látott, bár a nagyanyja eltakarta a szemeit. De attól hallotta annak a fiatal lánynak a sikoltásait. A többi fiatal lány is remegve fordították el a fejüket, mert ők nem voltak shinobik, csak egyszerű polgár lakok. Aztán a férfi mikor magáévá tette, pont addigra érkeztek meg a geninek meg egy akadémián tanító chunin tanár. Ők kergették el az a shinobit. A lány gyorsan eltakarta magát, mert széttépte a ruháját az a shinobi. A szemüvege is eltörött és megállás nélkül sírt. A kislány nagyanyja adta oda neki a fehér kötényét, hogy azzal eltudja takarni magát. Meg ő kezdte elvigasztalni is. A kislány meg oda vitte neki az eltört szemüvegét is. A szemüveg lencse is ketté tört, de legalább látni tudott vele. Sakura leguggolt a kislányhoz és átölelte.

- Hogy hívnak kislány?-kérdezte Hinata, akit nagyon elszomorított, hogy egy ilyen kislánynak is megtapasztalnia ezt.

- Nami...-mondta a kislány elcsukló hangon.

- Nami nem kell félned. Shizune gondjaira bízlak, addig, ameddig nem találunk neked egy felnőtted, aki vállalja, hogy a gondodat viseli.-mondta Tsunade, aki Sakurát és Hinatát kérte meg, hogy vigyék el a kórházba Shizunéhoz.

A kislány egész úton Sakura és Hinata kezét fogta és amikor meghallott egy zajt megszorította a kezüket. Minden apróbb kis zajra megijedt. A kórház is egy fából készült ház volt, mert most csinálják a kórházat ami a földé vállt egyelővé a háború alatt. Shizune az orvosi laborba volt, hogy megnézze mennyi gyógynövény maradt. Sakura is szinte csak a kórházba volt és gyógyította a betegeket meg a sebesülteket. Ma csak azért nem volt a kórházba, mert kimerülésig hajtotta magát. Ezért Shizune jobbnak látta, hogy egy napig ő veszi át Sakura feladatát. Shizune nagyon meglepődött, hogy Sakura és Hinata is eljöttek egy kislánnyal. Levette a fehér kesztyűjét és köpenyét. A fehér köpenyén vérfoltok voltak már régebbről. Shizune egy rövid sötét barna hajú nő volt sötét szemekkel. Egy sötét barna egybe ruha szerűséget viselt és egy fekete magassarkút. A faházba mindenféle orvosi műszer volt, ami épségbe túl élte a háborút szerencsére. Mert ha tönkre mentek volna nem tudták volna megmenteni a súlyosabb betegeket.

- Szia Shizune vagyok Tsunade-sama asszisztense.-mondta mosolyogva Shizune. A kislány alig halható hangon bemutatkozott. Aztán Hinata elmondta, hogy Tsunade-sama mit üzent. Shizune csak bólintott és egy gyógynövényt adott a kislánynak, hogy jelezze neki, hogy nem kell tőle tartani. A gyógynövény nagyon szép volt. Nagy sárga virága volt, ami nagyon finom illatot árasztott. Naminak megcsillantak a szemei és elvette a gyógynövényt és a hajába tette. Mikor a lányok látták, hogy Nami már megbízott Shizunéba elmentek. De mikor csak párlépést tettek Nami eléjük szaladt.

- Kérlek mentsétek meg a nagymamámat és hozzátok haza. Nagyon hiányzik.-mondta Nami könyörgőn.

Hinata Sakurára nézet. Rögtön elmentek volna megkeresni a kislány nagymamáját, de a faluból nem lehetett egyszerűen elmenni. Csak az ANBUK járhattak kelhetek szigorú ellenőrzés alatt. A többi shinobi csak akkor mehetett ha a hokage egy kérvényt kért azt itt megfigyelő shinobiknak. Ők döntötték el, hogy ki lehet-e menni vagy nem. Nem tudtak semmi se mondani Naminak ezért válasz nélkül kimentek. Miközben mentek Sakura elszánta magát, hogy elmegy és megkeresi Nami mamáját.

- Hinata én elmegyek megkeresni Nami mamáját.

Hinata ijedten kapta fel a fejét. Tudta, hogy Tsunade-sama nem tenné kockára a legjobb tanítványa életét. Ha meg engedély nélkül hagyja el a falut, akkor biztos utána mennek majd és vissza rángatják.

- Ne tedd.

- Muszáj. Szegény kislánynak csak a nagyanyja van. Ezt már nem nézhetem tétlenül, hogy még jobban el akarnak nyomni minket. Ezért is kérlek meg téged arra, hogy ne szólj Tsunade-samának arról, hogy elmentem.

Hinata maga se érette mér, de megígérte Sakurának. Közbe meg imádkozott, hogy Sakura épségbe hazatérjen. Sakura furcsának találta, hogy senki sincs a nagykapunál, de neki pont jól jött. Így kitudott menni úgy, hogy nem vette észre őt senki. Vagyis azt hitte. A két megfigyelő shinobi egymásra néztek.

- Már megint ez a lány?-kérdezte a férfi.

- Úgy tűnik, hogy lebecsül minket Nigai. Majd én utána megyek. Ki nem állhatom az olyan embereket, aki semmibe veszik a hatalmunkat.-mondta a nő gúnyos mosolyra húzva a száját.

- Kinen csak ne légy nagyon durva.

- Úgy ismersz Nigai?-mondta mosolyogva Kinan és eltűnt.

Sakura már távol került a falutól, amikor buborékok kezdtek felé repülni. Rögtön felismerte és elugrott a buborékoktól.

- Szóval most már rájöttél, hogy az én sav jutsuim nem gyerek játék. Nem véletlenül akarta elpusztítani falumat 30 évvel ezelőtt az akkori mizukage. Csak nem sikerült neki.-hallatszott Kinen hangja.

Sakura ökölbe szorította a kezét. Aztán váratlanul Kinen a háta mögött termet és a buborékok körbe vették Sakurát.

Ellenem nincs esélyed közel harcba.

Sakura felugrott és egyenes Kinenhez ugrott, hogy megrúgja, de Kinen gyorsan elugrott. Aztán csak azt vette észre, hogy a föld megremegett és nagyobb darabokra töredezett szét. Ha nem ugrott volna el, akkor még nagyobb baja is származhatott volna belőle. De nem hagyott Sakurának időt, hogy még egyszer támadjon. Ezért megint a háta mögé került és megérintette Sakura vállát. Sakura rögtön erős égetést érzett a vállán. Nagyon fájdalmas volt, de a nem találta el egy buborék se. A fájdalomra elsikította magát.

- Tévedsz ha azt hiszed nem vagyok jó közel harcba. Az én jutsum nem csak távoli harcra. Mert ha akarom akár egy árintéssel is végezni tudok az ellenfeleimmel. Ezért teszi az én klánomat ilyen erőssé.-mondta Kinen, aki megfogta Sakura nyakát. Sakura nem tudott szabadulni, mert Kinen nem engedett a szorításból. Elviselhetetlen volt a fájdalom, ezért az eszméletét is elvesztette.

- Kinen fejezd be! Már eszméletlen a lány.-jelent meg Suigetsu.

Suigetsu éppen indult a kőrejtekbe, hogy ellenőrizze nem-e akarnak puccsot tervezni, amikor meglátta, a buborék savakat messzebb. Mivel tudta, hogy Kinen figyeli meg Konohát, ezért biztos volt benne, hogy valaki engedély nélkül hagyta el a falut. Kinen még egy kicsit tartotta Sakurát majd elengedte, amikor Suigetsu már másodszóra szól rá. Sakura a földre eset.

- Engedély nélkül hagyta el a faluját. Ezért büntetés jár neki. Vidd a fogdába addig, ameddig Sasuke-sama nem hoz döntést.

Suigetsu nagyot sóhajtott és a vállára kapta Sakurát és vissza ment vele. Mikor vissza ért csak betette a fogdába. Ahol nagyon hideg volt. A fogda nyirkos volt és nem volt semmi se benne. Kivétel a pókhálókon csöngő pókok. Mikor bezárta az ajtót Sasuke jelent meg. Suigetsu elmondta, hogy valaki engedély nélkül hagyta el a falut ezért hozta ide. Sasuke nem szólt semmit ahhoz, amikor meglátta, hogy Sakura fekszik eszméletlenül a hideg kövön. Sasuke meg abba a pillanatba eltűnt, mikor Suigetsu csak egy percre hátat fordított neki. Aztán Suigetsu megvonta a vállát majd elindult megint a kőrejtekbe.

Súgó Még nincs hozzászólás.