|
Egy hét elteltével, már izgatottan vártam Sasuke-sama haza térését. Öröké valóságnak tűnt az egy hónap mialatt távol volt tőlem. Arra kaptam fel a fejem, amikor Anko nagy örömmel rontott be a szobámba, hogy közölje velem Sasuke-sama haza térését. Ezen a napon fel vettem a legszebb kimonómat és Anko is nagyon szép frizurát csinált nekem. Sietve mentem a folyosókon, Ankonak többször is figyelmeztetnie kellett, hogy egy hölgy soha nem megy gyorsan. Aztán a boldogságom pillanatok alatt átváltozott szomorúsággá, mikor megláttam Sasuke-samát Akimi társaságában. Akimi mosolyogva a férjembe karjába karolva jött. Nem tudtam már vissza fordulni, mert észre vettek. Anko mögöttem letérdelt és mélyen meghajolt Sasuke-sama előtt. Én úgy tettem, de a szomorúságomat nem tudtam elrejteni. Fájt, hogy Sasuke-samát ezzel a nővel látom.
- Nahát Sakura-sama végre kijött a szobájából? Eddig csak kétszer sétálni jött ki kicsit, most mi az oka, hogy ilyen korán hagyta el a szobáját?-kérdezte Akimi gúnyosan, mikor megcsókolta Sasukét.
- Hallottam a hírek, hogy gyermeket vár. Engedje meg, hogy gratuláljak. A maga érdekébe ajánlom, hogy fiút szüljön, hogy elfogadják a palotában.
Miről beszél? Mért kell fiút szülnöm, hiszen nekem mindegy, hogy fiam vagy lányom lesz, mert ugyan úgy fogom szeretni.
- Sasuke-sama köszöntöm itthon. Megkönnyebbültem, hogy sértetlenül tért vissza. Most vissza térek a szobámba, mivel minden bizonnyal kimerült.
Majd fel álltam és vissza indultam a szobámba. Éreztem, hogy Anko nagyon mérges volt rám. A szobába beérve csúnyán leszidott.
- Sakura-sama hogy lehet ilyen félős?! Magának van több joga Sasuke-sama mellett lenni, nem pedig annak a nőnek!
- Mit tehetem volna Anko-san?
Anko nagyot sóhajtott és megrázta a fejét. Nem nagyon tudott lenyugodni, felháborította a viselkedésem. Később mikor Anko már jó ideje kiment Sasuke-sama jött be a szobába. Óvatosan letérdeltem, mert vigyáznom kellett a babára és fejet hajtottam. Sasuke-sama leült mellém. Én meg töltöttem neki szakét.
- Hallottam az orvostól, hogy rosszul viseled a terhességet.-mondta Sasuke, mikor megfogta a kezem, amint letettem a kannát.
- Ne aggódjon értem Sasuke-sama...a babára meg nagyon vigyázok.
- Orochimaru nem fogja megúszni, hogy megfenyegetett téged és gyerekünknek is ártani akar. Nem engedem, hogy a kárt tegyen bennetek.-mondta Sasuke, mikor elkezdte kivenni a felesége hajából kivenni a hajékjeit.
Sasuke-sama mikor az utolsó hajékemet is kivette a hajamból elkezdte az arcomat csókolgatni és lefektetett a földre. Egy hónapig nem érezhettem a bőröm Sasuke-sama érintéseit, már nagyon hiányoltam. Megcsókoltam, mert annyira régen éreztem az ajkát az ajkamon. Semmit sem változott ebbe egy hónapba, ugyan olyan jó volt. Sasuke-sama kikötötte a kimonómat.
- Sasuke-sama nagyon hiányzott. Ah!
Olyan jó érzés volt, hogy Sasuke-sama újra magáévá tesz. Annyira szerettem Sasuke-samát, hogy ezt szavakba nem is lehetett önteni. Mikor befejeztük elkezdtem simogatni a mellkasát. Aztán felültem és megfogtam a bal kezét. A bal karján kötés volt, amit leszerettem volna venni, de Sasuke-sama elrántotta a karját.
- Mi történt Sasuke-sama? Megsérültél?
- Csak egy karcolás. Ne foglalkozz ezzel.-mondta Sasuke, aki az aggódó feleségét nézte. Muszáj látnom a sebét, mert addig nem nyugszom meg. Remélem nem fájt neki nagyon, ezért levettem a kötést, nem törődve azzal, hogy meg kért rá, hogy hagyjam. A sebe már gyógyuló félben volt, de még mindig csúnya volt. Ezért megpusziltam a sebet a karján és vízzel lefertőtlenítettem neki. Végre tehetek valamit Sasuke-samáért. Igaz apróság, de legalább evvel a segítségére akarok lenni.
- Tényleg semmiség nem kell ennyire aggódnod. Inkább a gyerekünkre vigyáz, aki a szíved alatt növekszik.-mondta Sasuke.
Én meg mosolyogva bólintottam.
Gyorsan elteltek a téli hónapok és hamar beköszöntött a tavasz. Fák kezdtek új előre ébredni. A tavasz beköszöntésével a faluknak ismét meg emelkedett az adó, amit a császárnak kellett fizetni. A hasam már nagy volt hiszen bármikor megszülhettem már a gyermekemet, aki már nagyon rendetlenkedik a hasamba. Általában esténként kezdett el igazán rendetlenkedni mikor lefeküdtem. Egyedül sétáltam a palotában, mivel nem szerettem, ha minden egyes lépésemet követik. Sasuke-sama nem volt a palotába, mert megint el kellett mennie. Aztán Orochimaruval találtam szembe magam, aki alaposan végig mért, de inkább a hasam nézte.
- Sakura-sama most már bármikor szülhetsz, de biztos vagy benne, hogy a baba egészséges lesz?
A hasamra tettem a kezem, ezzel jelezve, hogy nem engedem, hogy ártsanak a gyerekemnek.
- Mért kérdezi?
- Csak mert olyan nehezen viseli a terhességet. Sovány csak a nagy hasán lehetett látni, hogy várandós. Remélem egy fiúval fogja megörvendeztetni Sasuke-samát.-mondta Orochimaru és elment.
Aztán nem sokkal később fájdalmaim lettek. Olyan erősek, hogy nem is tudtam állni. Szerencsére az udvarhölgyek észre vettek és felsegítettek majd a legközelebbik szobába vittek, ahol már minden elő volt készítve a szülésemre. Anko azonnal hívta Shizunét, mert elkezdődtek a szülési fájdalmaim. Több órán keresztül szenvedtem a fájdalomtól. Az édesanyám is itt volt a palotába, mivel aggódott értem. Shizune meg tehetetlen volt, ameddig még csak vajúdtam, mikor már tényleg meg akart születni a baba az orvos azonnal kiküldött mindenkit. Ordítottam a fájdalomtól, senki nem mondta, hogy ez ilyen fájdalmas lesz.
- SASUKE-SAMA!
- Sakura-sama nyugodjon meg! Segítek világra hozni a gyermekét, de magának is segítenie kell.-mondta Shizune.
- SASUKE-SAMA, KÉREM JÖJJÖN HAZA! LEGYEN VELEM!
- Úrnő a férje nem lehet bent a szülésnél ez a szabály. A férfiak nem láthatják, a nők szülését.
Hallottam, ami Shizne mondott nekem, de nem törődtem vele. Csak azt akartam, hogy Sasuke-sama mellettem legyen.
- NAGYON FÁJ! KÉREM SZÓLJANAK SASUKE-SAMÁNAK!
Az egész palotában lehetett hallani Sakura hangját. Az édesanyám és Anko meg idegeskedve várakoztak. Orochimaru meg jelent a szoba előtt, ahol Sakura volt. Már rég óta csak a kiabálást hallják.
- Még mindig nem volt képes megszülni?-kérdezte Orochimaru.
- Nem csak a férjét akarj, hogy mellette legyen.
Orochimaru és Guren egymásra néztek. Ha Sasuke-sama itt is lenne, akkor sem mehetne be a feleségéhez, mivel ezek a szabályok.
- Sakura-sama kérem segítsen még többet a gyermekének!-hallatszott Shizune hangja.
- SASUKE-SAMA! SASUKE-SAMA!
A szülés nagyon fájdalmas volt. Szükségem volt Sasuke-samára, hogy mellettem legyen. Ezért kiabáltam az ő nevét. Reménykedve, hogy valaki szól neki, hogy jöjjön haza.
A palotát őrző katonák is össze néztek, mert jó ideje nem tudta megszülni a gyermekét Sakura. Shizune sok gyermeket segített a világra, de még eddig a nők könnyebben a világra hozták a gyermeküket. Sakura meg egyszerűen nem tudta, sokszor elvesztette az eszméletét rövid rövid időre az erőlködés és a fájdalom hatására. Még Shizune is leizzadt, mert fogalma sem volt, hogyan tudná elérni, hogy a gyermek végre megszülessen.
- SASUKE-SAMA...!
Anko már nem tudta tehetetlenül hallgatni úrnője fájdalommal teli kiabálását. Ninki is már nem tudta mivel kösse le magát. A lánya hangja fájdalomtól volt teli és könyörögve kiabálta a férje nevét. Lehetetlen volt, hogy Sasuke-sama időbe haza térjen. Ha küldenének érte, akkor is csak holnapra érne ide.
Már nem is tudom mennyi időig vajúdtam. Akármennyire is akartam világra segíteni a babámat nem tudtam. Nem volt bennem annyi erő, hogy segíteni tudjak neki. Később végre meghallottam a kisbabám sírását.
Ninki és Anko megkönnyebbülten húzták mosolyra a szájukat, amint meghallották a szobából kihallatszó gyermek sírást.
- Sakura-sama egy gyönyörű kislánynak lett az édesanyja.-mondta Shizune, mikor Sakura mellé fektette a kislányát.
Csillogó szemekkel öleltem magamhoz a kislányomat, aki még mindig sírt. Olyan picike volt és végtelen. Majd Shizune kiment, hogy megnyugtassa a kint várakozókat.
- Fiú lett?-kérdezte rögtön Orochimaru, mikor meglátta, hogy az orvos kilépet a szobából.
- Nem. Gyönyörű kis hercegnő.
A tanácsadó arca megfeszült és a száját kezdte el harapdálni. Csöppet sem örült annak, hogy lánynak adott életet Sakura. Pedig az volt a kötelessége, hogy fiút szüljön, de még erre se volt képes. Összeszűkült a kígyókhoz hasonló szemei és az arcán erőteljesen látni lehetett a dühét. Ninki azonnal be ment a lányához és megcsodálta a kis unokáját. Már Sakura édesanya lett, vagyis sokkal nagyobb felelőssége volt már. Viszont azon nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy a lánya teljes szívéből szereti Sasuke-samát. Ő soha nem tudott annyira szeretni egy férfit. A férjét meg egyenesen gyűlölte, egy vad paraszt volt, aki véletlenül született csak nemesi családba. Ezért Ninkinek a mai napig voltak szeretői.
- Hogy nevezed el a kislányodat?-kérdezte Ninki a lányától.
Mikor édesanyám ezt kérdezte el gondolkodtam. Nem is gondoltam még arra, hogy hogyan nevezem el a gyermekemet. Majd Orochimaru bajjóslatú hangja törte meg a csendet.
- Tsukinak fogják hívni. Sasuke-sama maga döntötte el, hogy ez lesz a neve, ha lány lesz. Sajnálattal tapasztalom, hogy nem fiút szült Sakura-sama.-mondta Orochimaru.
Kislányom édesapád nagyon szép nevet adott neked. A Hold már nem csak éjszaka fogom látni, hanem a nap minden percében. A neved jelentése Hold, ami megvilágítja minden éjjel a sötétbe burkolózó sötét félelmetes éjszakát. Sokszor ültünk kint az édesapáddal éjszakánként, amikor még a hasamba voltál és csodáltuk a Holdat, ami mellett az össze csillag fénye elgörbült. Ezért adhatta neked ezt a nevet. Hallottam Orochimaru gúnyos megjegyzéseit, de még sem tudatosult bennem a jelentéseik. Csak a lányommal törődtem. Alig tarthattam a kezembe, mert egy udvarhölgy akarta elvenni mellőlem, akit kineveztek a nevelőnőjének. Aki helyettem fogja táplálni és nevelni, ezt nem tűrtem és nem adtam át a kislányomat. Nem fogja más felnevelni helyettem! Az udvarhölgy megdöbbenten pislogott, amikor közöltem vele, hogy nem hagyom senkinek, hogy elvegyék tőlem.
- Sakura-sama mit képzel?! Saját maga akarja nevelni és táplálni a lányát?! Ez a cseléd dolga! Eddig semelyik császárnő nem táplálta anyatejével és nevelte a gyermekeit és ezt után se fog ilyesmi megtörténni, ezt garantálom!-mondta szinte kiabálva Orochimaru, aki felháborított a fiatal császárnő viselkedése.
- Nem engedem, hogy más nevelje a lányomat.
Az öreg tanácsadónak nem tetszett, hogy most az egyszer fittyet hánytam az etikettre és a jó modorra. Édesanyám sem támogatta ezt a viselkedésemet, mert a nemesi családokba általában mindig valamelyik cselédnő táplálta az urának és úrnőjének a gyermekeit. Anko meg csak sóhajtozott, hogy ilyen gyerekesen viselkedek. De még ketten se tudtak lebeszélni a döntésemről. Ezért kénytelek voltak belenyugodni addig, ameddig Sasuke-sama távol volt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó