|
A hetek gyorsan elteltek, ezért hamar eljött az az idő, amikor Sasuke-samának el kell mennie. Az utolsó hónapba emiatt nagyon szomorú voltam. Meg az egészségem sem az igazi. Néhány nappal ezelőtt is elájultam, és a földön összeesve talált rám Anko, aki nem is tudta hová rohanjon először. De előtte elkezdett legyezni, hogy magamhoz térjek és egy csésze vizet is töltött nekem, hogy lassan igyam meg. Akarta hívni a palota orvosát, de sikerült lebeszélnem, mert csak azért ájultam el, mert mostanában semmit se tudok enni. Este meg Sasuke-sama újra a magáévá tett. Sokszor folytatunk nemi kapcsolatot, és igaza volt tényleg élveztem, ahogy a testűnk összeforr. Legalább az utolsó estén még boldog volt, és nem akartam, hogy eljöjjön a holnap. Hajnalba hirtelen megmagyarázhatatlanul hányinger jött rám és azonnal kiszaladtam az előkerti teraszhoz és ott hánytam a füve, miközben szorosan magamhoz fogtam a takarót. Mikor vissza feküdtem Sasuke-sama mellé megijedtem mikor mikkor meghallottam a hangját, mert azt hittem, hogy alszik.
- Jobban vagy?
- Igen Sasuke-sama, ne aggódjon miattam.
Majd oda bújtam hozzá és elaludtam. Aztán nem sokkal később felébredtem, mert éreztem, ahogy Sasuke-sama mozgolódni kezd.
- Nem vártam ezt a napot. Túlságosan hamar jött el.
- Nem kellett volna hallanod a beszélgetésem Ankoval. Ne tagad, mert hallottam a sírásodat azon az éjszakán.-mondta Sasuke, mikor megcsókolt.
Majd kimászott mellőlem az ágyból és felöltözött. Majd mikor már indultak voltak kisietem, hogy még láthassam. Egy másik férfi is vele volt, akin látszott, hogy ő is császári családból származik. A férfi idősebb volt Sasuke-samanál, rövid narancssárga haja volt és barna szemei. A lova szürke volt és fehér sörényű. Yahaki-sama volt, aki Sasuke-sama szövetségese. A feleségről minden férfi áradozik, mert olyan szép és előkelő. A felesége párnappal ezelőtt adott életet egy lánynak. A fiúk meg két éves volt, ezért egyáltalán nem zavarta Yahiko-samát, hogy nem fia született.
- Sasuke-sama csak nem a gyönyörű feleségedet van szerencsém megismerni.-mondta Yahiko mosolyogva, mikor észre vette Sakurát.
- De igen.-mondta Sasuke, mikor vissza nézet rám és elindultak a katonákkal együtt.
Könnyek gyűltek a szemeimbe, amiket gyorsan letöröltem.
Az elmúlt három hétben szinte csak aludtam. Az egyik nap arra keltem, hogy valaki járkál a szobámba. Mikor kinyitottam a szemeimet Ankot láttam meg, aki egy felbontatlan levelet tartott a kezében.
- Sakura-sama, Sasuke-sama válaszolt a levelére, ami oly annyira várt.
Rögtön elvettem a levelet. Már két hét telt el, hogy Sasuke-sama elment, és a levelemre csak most tudott válaszolni, olyan sok dolga van. Nem sokat írt nekem hiszen kisebb gondjai is nagyobb annál, hogy regényt írjon nekem. Legalább meg tudtam, hogy semmi baja sincs, nekem ennyi elég volt. A levelet eltettem egy apró dobozba és eltettem a szekrényebe. Mivel sokat fogytam és sápadt voltam Ankoval naponta kétszer ki kellett mennem sétálni a kertbe. Éppen délután sétáltam a kertbe, mikor Orochimaru csatlakozott hozzám. Anko hátunk mögött halat így mindent hallott.
- Tudomást szereztem róla, hogy többször is ír a férjének.-mondta Orochimaru, mikor egy levelet vett elő.
Azon nyomban felismertem. Azt a levelet én írtam csak még nem tudtam elküldeni. A szekrényebbe tettem, ahol a többi levelet tartottam. Hogy került Orochimaru úrhoz? Majd meg láttam, hogy a levelemet felbontotta. Sasuke-samának írtam a levelet, ezért senki másra nem tartozott.
- Hogyan került magához a levelem?
- Az nem tartozik magára. Figyelmeztettem, ne írjon több levelet Sasuke-samának, mert sokkal fontosabb dolgokban kell most döntenie.-mondta Orochimaru fenyegetve.
- Nem volt joga elolvasni a levelemet.
Erre Orochimaru széttépte a levelemet és elment. Azonnal vissza mentem a szobámba és a szekrényebből minden ki volt véve. Mindent átkotortak a dolgaim között. Rumli volt a szobába. Az első dolgom az volt, hogy megnéztem a többi leveleket, amiket csak én olvastam el. Sorba voltak téve, ezért tudtam, hogy azokat is elolvasta Orochimaru úr. Anko segített nekem össze pakolni. Kezdtem megint szédülni, ezért leültem az ágyba. Majd egy másik nő lépet be a szobámba, akinek hűvös arca volt. Sötét lila hosszú haja volt, ami fel volt kötve és sötét szemei voltak. Tálcát tartott a kezeibe, amin az ebédem volt. Letette elém durván, és kiment. Mivel nem tudtam enni sokat, ezért csak gyümölcsök és egy kistányér rizs volt. De nem kívántam, ezért félre toltam. Anko meg kezdet értem egyre jobban aggódni, ahogy látta, hogy nem leszek jobban. Két nap elteltével meglátogatott engem Yahiko-sama felesége, aki mind két gyermekét magával hozta. A szobámba fogadtam, mert csak itt éreztem magam biztonságba. Szintem nem is mentem ki innen. Konan-sama igazán előkelő nő volt. Rövid kék haja volt és narancssárga szemei voltak. A haját kék rózsa díszítette. Anko töltött nekünk teát majd kiment.
- Sokat hallottam önről Sakura-sama. Mostanában sajnos azokat szoktam hallani, hogy még mindig rosszul van.-mondta Konan mikor bekortyolt a teájában.
- Igen, valahogy nem akarok jobban lenni. Mondja mégis ki mesélt rólam?
- Sasuke-sama mesélt önről sokat. A férjem is sokszor megjegyzi leveleibe, hogy Sasuke-sama sokat gondol önre. Nem gondoltam volna, hogy Sasuke-sama valaha is képes lesz igaz szerelmet táplálni egy nő iránt.-mondta Konan mosolyogva.
Nagy örömmel töltött el engem, hogy Sasuke-sama beszélni szokott rólam.
- Tudja Sasuke-samához is eljutott a hír, hogy nincs jobban, ezért kérem fogadja meg a tanácsomat. Engedje, hogy megvizsgálják, hogy segíteni tudjanak.
Most már nekem is be kellett látnom, hogy tényleg ki kell vizsgáltatnom magam. Ezért Konan-sama azonnal hívta a palota orvosát, aki egy nő. A nőnek rövid sötét barna haja volt és sötét szemei voltak. Fekete kimonóba volt, aminek a szélei fehérek voltak. Shizunénak hívták és nagyon kedves volt. Először csak a tüneteimet kellett elmondanom. Megnézte a pulzusomat, ami gyengébb volt most az átlagnál. Mikor kivizsgált megnyugtatott, hogy semmi komoly bajom sincs. De akkor nem értettem, hogy mért vagyok ilyen rosszul.
- Shizune-san, akkor mitől vannak a rosszul léteim?
- Sakura-sama maga gyermeket vár.-mondta Shizune hatalmas mosollyal az arcán.
Értetlenül néztek az orvosra. Akkor még fogalmam sem volt, hogy lesznek terhesek a nők. Csak annyit tudtam, hogy a nők hasába szokott először lenni, de azt, hogy hogyan lesz terhes egy nő, arról fogalmam sem volt.
- Gyereket várok? De hogyan....?
Shizune látta rajtam, hogy még nem tudom ezeket a dolgokat. Ezért a lehető legérthetőbb módon próbálta elmagyarázni nekem.
- A férje Sasuke-sama ajándékozta meg egy gyermekkel. Ennek a hónapnak a végén lesz három hónapos terhes.
Ennek örültem, de még mindig értettem. Nekem csak elég volt annyit tudom, hogy Sasuke-sama ajándéka volt.
- Khm. Sakura-sama tudja a gyereket a férje csinálta önnek, miközben nemi kapcsolatot folytattak.
Végre már kezdtem érteni ezt a dolgot. Meg azt is megtudtam, hogyan lesz a baba. Most már lassan mindent elkezdek érteni. Meg Shizuna azt is elmondta, hogy a terhességem alatt nem fogok vérezni. Ezt azonnal meg kellett írnom Sasuke-samának. Konan-sama meg gratulált nekem az anyaságomért. Anko hozott mindent nekem oda. Aztán Orochimaru lépet be a szobámba és kitépte a kezemből a levelet. Majd az a nő lépet be, aki behozta nekem az ebédemet. Orochimaru megköszönte Gurenek, hogy szól neki a terhességemről. Biztos kihallgatott minket, ahogy a terhességemről beszéltünk.
- Ne merje megírni a terhességét Sasuke-samának! Mert ha megtudja, akkor képes lenne ott hagyni a háborút maga miatt, és akkor biztos veszítenénk!-mondta Orochimaru, aki a gyertya lángjának segítségével tüntette el a levelet.
Majd Konan-sama küldött a férjének két levelet. Az első levélbe megírta, hogy jól van a gyerekekkel együtt, a másik levéllel Sakurának akart segíteni. Minden ami a mai nap tudomást szerzett megírt. Tudta, hogy neki nem nézhetik meg a levelét, ezért könnyen eltudta küldeni. De még Anko is küldött egy levelet később, amibe meg írt mindent. Főleg azt, hogy Orochimaru nem engedi Sakurának, hogy levelet küldjön. Konan-sama leve másnap délutánra ért oda.
A környéken sűrű köd volt és látszott a háború nyoma. Sátrak voltak felállítva kisebbek és nagyobbak. A nagyobbak a vezetőké voltak, meg a magas rangú katonáké, akik külön aludtak a többiektől. A kisebb sátrakban volt az egyszerű katonák. Kicsi volt a sátor, de még is tízen aludtak szűkösen bennük. A küldött rögtön be ment volna a területre, de két katona nem engedte.
- Ki maga? Nem engedhetünk tovább senki ezt a parancsot kaptuk.
- Muszáj tovább engednetek Yahiko-sama felesége küldött szeretett férjének levelet.-mondta a küldött.
A két katona egymásra nézet. Nem tudták, hogy mi tévők legyenek, mert a parancsot nem szeghették meg. Egyszer csak Suigetsu ment oda hozzájuk, hogy meg tudják mi ez a lárma. Felismerte a küldöttet, ezért jóvá hagyta, hogy a küldötteket engedjék be, ha valamelyik vezető felesége vagy rokona üzent. Suigetsu elvette a levelet és maga adta át Yahiko-samának. Yahiko amint elolvasta a hitvese leveleit azonnal vissza írt neki, utána rögtön Sasuke-samához ment. Aki éppen Nejivel beszélte meg, hogy tudnák a leggyorsabban győzni.
- Sasuke-sama ezt azonnal el kell olvasni!-mondta Yahiko mikor a levelet oda adta.
Sasuke elvette tőle és félre tette. Majd Yahikonak is elmondta, hogy fogják legyőzni az ellenséget. Neji vállalta magára, hogy fogja az esti lerohanást vezetni. Minél hamarabb véget akartak vetni a háborúnak. Hiszen három hete nem voltak otthon, hanem harcoltak. Persze nők be nem szenvedtek hiányt, mert rengeteget fogságba ejtettek. Sasuke-samának csak este volt ideje újra a kezébe venni a levelet. Mikor elolvasta azonnal össze gyűrte, majd egy küldött ment be hozzá, aki egy másik levelet adott át neki. A másik levélre még nagyobb haragra gerjedt elfelejtve a jó hírt is, amit mind két tartalma megemlített. Nyomban szólt Juugonak, hogy azonnal menjen vissza a palotában a levelével. Juugonak abba a pillanatban elkellet indulnia és nem is kérdezősködhetett semmit. Késő este érkezett meg a palotában és felverte Orochimaruto az álmából. Orochimaru alig tudta lehámozni magáról Gurent, aki szorosan ölelte. Juugo át adta a levelet a tanácsadónak, aki nem volt valami jó kedvű, amiért felébresztették. A levelet olvasva a szemeiből kipattant az álmosság. Azonnal Sakura szobájába ment és a udvarhölgyek nem tudták feltartoztatni a méregtől megvadult tanácsadót.
Nyugodtan aludtam, mikor hallottam az udvarhölgyek sikításait, és hogy valaki tör-zúz mindent. Félve ültem fel az ágyamba mire a tanácsadó berontott hozzám. Egyenesen felém jött és megragadta a hajam és erősen húzni kezdte, hogy a szemeibe nézhessek.
- Te kurva, hogy juttattad ki a leveledet?! Nem is érdekel! Ha még egyszer küldeni mersz Sasuke-samának egy levelet, akkor a gyereked nem fog öt percnél tovább élni!
- Fogalmam sincs miről beszél. Sasuke-samának nem küldtem levelet.
Nem tudtam, hogy mi folyik itt, mert semmit nem mertem küldeni Sasuke-samának. Szerencsére Ankonak sikerült kiküldeni a szobámból Orochimarut. Nagyon féltem, de nem is magam miatt aggódtam hanem a babám miatt. Ösztönösen a hasamra helyeztem a kezem, ahol a gyermekem növekedett a szívem alatt. De abban a pillanatban hányingerem lett és kirohantam a teraszra. Felnéztem a teliholdra és imádkoztam, hogy Sasuke-sama hamarabb jöjjön haza hozzám és a gyermekünkhöz.
- Sasuke-sama...
Hallatszott a csendes éjszakában Sasuke-sama utáni vágyakozásom. Anko kísért vissza, mert beköszöntött az ősz, ezért az éjszakék hűvösek voltak.
Sasuke kint sétált, mikor fel nézet a teliholdra. Nem tudta mért, de rossz érzése támad, mintha megérezte volna, hogy a feleségének szüksége van rá. Majd a semmiből szél kerekedett, ami egy cseresznye virágot hozott magával és Sasuke-sama lábai elé tette le. Sasuke-sama felvette a kissé megtépázott cseresznye virágot, aminek a szirmait a szél igazgatta meg a tetszése szerint.
- Sakura.-mondta Sasuke, mikor össze markolta a rózsaszín virágot.
Aztán a háta mögül neszt hallott és szempillantás alatt előrántotta a kardját és a férfihoz szegezte, akinek csak akkor látta meg az arcát. Yahiko volt, aki cseppet sem volt megrémülve. Sasuke-sama rögtön vissza tette a kardját.
- Nyugtalan vagy Sasuke-sama.-mondta Yahiko, mikor Sasuke hátat fordított neki.
Sasuke-sama nem válaszolt semmit hanem ismét a virágot nézte, aminek az egyik szirma lehullott a földre. Yahiko kíváncsian ment Sasuke-sama mellé és csodálkozva nézte Sasuke-sama tenyerébe megpihent rózsaszín virágot.
- Ősszel soha nem szokott cseresznyevirág nyílni. Furcsa, hogy most igen. Ez nem mindennapi dolog.
- Érzem, hogy valami baj fog történni hamarosan.-mondta Sasuke, mikor a sötét csuklójáig érő szorítója alá tette. Fehér kimonó felsőjének az rövid ujját szél lebegtette.
- Inkább örülnöd kellene, mert a feleséged várandós. Reménykedj benne, hogy fiút hoz a világra, mert ha nem akkor még jobban nem fogják tisztelni.-mondta Yahiko.
- Most tudta meg, hogy három hónapos terhes. Ez is azt mutatja, hogy még gyermek. Egy gyermek, aki hamarosan anya lesz.-mondta Sasuke, mikor elment.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó