|
Konohába Sakura anyja sétált a romos élelmiszer üzleteknél. A idősebb kunoichi nő, rövid szőke hajú volt és zöld szemei voltak. Hosszú fehér kimonót viselt, aminek a hátán három kör volt. Ez volt a Haruno klán szimbóluma, a kezdetektől fogva. Ahogy betért egy élelmiszer boltban a boltos haragos tekintettel nézte a nőt. A boltos egy öreg férfi volt, aki dagadt volt, az arca ráncos volt és már majdnem teljesen kopasz volt. Az üzlet is látott már szebb napok, alig volt valami a boltba, azok is amik voltak nem voltak frissek. A szőke anya már megszokta, hogy a faluban az emberek többsége megvetve bámul rá. Ezt meg a lányának köszönhette azért, hogy olyan hülye volt, hogy az Uchiha után futott, mivel nem tudta megváltoztatni az iránta táplált érzelmeit. A hokage nem avatta bele a részletekbe a népét, csak a legkiemelkedőbb shinobik tudták az igazat. Naruto annyira tiszteletbe tartotta Sakura szüleit, hogy nem mondta el a történet 80%-kát. Csak azt mondta el nekik, hogy Uchiha Sasuke-kun felesége lett és ezért a többi kage ellenkezést nem tűrően nyomást gyakorolt a fiatal hokagéra, hogy száműzze egykori csapat társát. Noha nem akart Naruto durván fogalmazni, de a Haruno házaspár pontosan tudta, hogy egy szem leányuk a shinobi világ ellensége lett, azzal, hogy az Uchiha szajhája lett. Sok idő telt el, és addig nem is tudták, hogy a lányuk jól van-e vagy sem. De amikor a hokage vérző szívvel kihirdette, hogy a lányuk nem térhet vissza a szülőföldjére a szülőket mérhetetlen bánat és keserűség sújtotta. Onnantól a falubelik többsége őket okolta, hogy rossz útra tévelyedett a lányuk. Csak a hokage meg a család legjobb barátai nem vélekedtek így. Naruto, hogy meg kímélje a házaspárt a tovább kesergéstől nem árulta el neki, hogy Sakura még Sasuke gyermekeit is kihordta. Főleg nem is egy gyermeknek adott életet hanem kettőnek. A két kicsi a világon semmiről sem tehet, mégis a shinobi világ ellenségei voltak. Sakura édesanyja már teljesen immúnissá vált az emberek viselkedésére. Megpróbálta a nem éppenséggel friss áruból kiválogatni a legjobbakat. Almát, barackot, málnát, rizst, krumplit, kenyeret, tejet, sajtot, tejfült és karfiolt vett. A férjének meg két közepes üvegű szakét is vett. Noha egyáltalán nem engedhették meg maguknak, sőt a faluban igen kevesen engedhették meg maguknak. Igaz, hogy ebédet és vacsorát még mindig osztogatnak az itt élőknek, de Sakura édesanyja jobban szerette a saját főztjét enni. A pénztárcája szinte lapos volt, de annyi pénz bőven elég volt az élelmiszerek kifizetésére. A boltos undorral tette szatyorba a dolgokat és a pénzt is kikapta a nő kezéből, aki nehezen tudta türtőztetni magát. Mikor kiment a boltból három korabeli nő állta körbe.
- Én a helyedbe nem mernék így járkálni a faluba. Rossz neveltetésben részesítetted a lányodat, hogy képes volt Uchiha Sasuke-sama kurvájává válni.-mondta egy göndör hajú narancssárga hajú nő ellenségeskedően.
- Ne beszéljetek így a lányomról! Mindenki követ el hibákat! Főleg Sakura már kicsi korában szerelmes volt Sasuke-samába! Nektek van a legkevesebb jogotok engem hibáztatni!-kiabálta Sakura édesanyja.
A három nő csak folytatta Sakura lehordását, amit már egyre nehezebben tudott elviselni a szőke anya. De akkor egy fiatal lány hang szólt rá a undok asszonyokra, hogy hagyják békén Haruno asszonyt. A szőke nő azonnal felismerte a lány hangját, még úgy is, ha nem is néz rá. A lánya barátnője volt Yamanaka Ino, aki mindenbe segíteni próbált a bánatos szülőknek. A három nő dúlva-fúlva elvonult.
- Ne törődjön ezekkel a hárpiákkal Haruno asszony. Csak nincs mit csináljanak, ezért idegesítik magát.-mondta Ino mosolyogva.
- Köszönöm Ino. Nagyon rendes nővé cseperedtél, amikor téged látlak mindig eszembe jut Sakura, akit már régóta nem láttam.-mondta könnyezve Sakura anyja, mert nagyon hiányzott neki a lánya.
Ino együtt érzően nézte a barátnője édesanyját, aki az egereket itatta. Igaz sokáig riválisok voltak Sakurval Sasuke miatt, de szerencsére sikerült túllépniük ezen és újra a legjobb barátnők lettek vagyis próbáltak lenni. Akkor meg jelent Sakura édesanyjával korabeli férfi, akinek halvény rózsaszínes haja volt és zöld szemei voltak. Konohai fekete ninja ruhába volt és az ahhoz tartozó zöld mellénybe. A mellény hátulján az Uzumaki klán jelképe virított, ami a barátság jelképeként használ régóta Konoha. Éppen egy küldetésből érkezett meg, kimerült volt, de rögtön felvidult az arca mikor meglátta a feleségét. A szerető, hűséges hitves a legszebb mosolyával köszöntötte hites urát, aki most érkezett meg a küldetésből. Ino illedelmesen köszönt a férfinak, és akkor jutott eszébe, hogy az édesanyja levelet írt Sakura édesanyjának, hogy valami közös küldetésre kell menniük hamarosan, mivel a homokrejteki Kankuro és a kőrejteki Kurotsuchi jelentést tett a falvuknak a vezetőinek és felkel kutatni az a rejtek helyet a legnagyobb titokba, hogy a megfigyelők, nehogy tudomást szerezzenek erről. Ino a legkörültekintőbben adta oda Haruno asszonynak a levelet, nagyon ügyelve arra, hogy ne lássa meg senki. Mikor a feladatát elvégezte elköszönt tőlük és haza ment. Mikor a Haruno házaspár is haza indult, Sakura apja elővette a ruhája alól a rózsaszín cseresznye virág nyakláncot. Két ugyan olyan nyaklánc volt a családnak, az egyiknek Sakura volt a tulajdonosa és a másiknak meg az apja. Az apa is nagyon nehezen viselte a lánya hiányát. Mindig reménykedett abba, hogy egyszer még viszont láthatja. Nem haragszik rá, hiszen a lánya szabad akaratából döntött úgy, hogy Sasuke-sama felesége lesz. A szülőnek meg az a dolga, hogy támogassák a gyermekeiket, ezért csak azt bánta, hogy már soha nem lesz olyan az életük mint régebben.
Az Uchiha palotában Sakura a gyerekeivel volt. Most másfél évesek voltak és nagyon okos, ügyes babák voltak. Mindketten már erősen próbálkoztak a járással. Igazi Uchihák voltak, büszkék lesznek majd rájuk az elit Uchiha őseik, akárcsak a szüleik. A két kicsi megszületése után Sakura élete nagyon boldog volt. A gyerekei adtak neki erőt arra, hogy kegyetlenebb kunoichivá váljon. De az igazság, hogy soha nem tud teljesen kegyetlené válni, nem is tudja elképezni, hogy a férje, hogy tudott ilyené válni, csak elképzelései vannak erről. Hiszen a férje kicsi korában akkor trauma érte, hogy az egész klánját egy éjszaka alatt elvesztette a szüleivel együtt. Onnantól keményíthette meg a szívét a bátyja szavai által. Mindenképp bosszút akart állni a bátyján, hogy megtorolja a szüleit és a klánját, de mikor az igazságra fény derült Konohára irányult a mérhetett gyűlölete és bosszúvágya. Anyaként most már áttudta érezni a szülői félelmeket, ezért volt képes arra is, hogy a szívét megkeményítse. Nem fogja hagyni, hogy a férjének újra át kelje élni azt, hogy a családját elveszti. Aztán oda ment a szekrényhez és a legutolsó fiúkból elővett egy dobozt, amibe cseresznye virág medálos nyaklánca volt. Ez az egyetlen tárgy maradt emlékül a szüleitől. Hiányoztak neki a szülei, de már neki is családja volt, akit jobban szeretett. Jó ez elég durva megfogalmazás, de mindenki tudja, ha egy fiatal már családot alapít, akkor az lesz a legfontosabb neki a szülők meg háttérbe szorulnak. Külön utakon folytatják tovább és ez az életrendje a kezdetektől fogva. Akkor váratlanul megjelent Sasuke, aki a felesége kezébe lévő nyakláncra nézet.
- Hiányoznak a szüleid?-kérdezte a tőle megszokott hangnembe.
- Igen, hiszen a szüleim, de már nem ők a legfontosabbak számomra. Nekem te és a gyermekeink a legfontosabbak.-mondta Sakura mikor vissza tette a dobozba az ékszert.
- Akkor jobb ha felkészülsz, mert ha valamelyik nemzet háborút mert indítani ellenem, akkor senkinek sem fogok kegyelmezni.-mondta Sasuke tisztázva előre a helyzetet.
Sakura bólintott, hiszen pontosan tudta mire akarja felhívni a férje a figyelmét. Akkor Sakura felvette Yakusokut, Sasuke meg Amét. A két kicsi nagyon hasonlított az édesapjukra, remek shinobiká válnak majd, akik folytatják azt, amit addig az édesapjuk csinált. A két testvér elválaszthatatlanok voltak. Nagyon kötöttek egymáshoz és a szüleikhez.
Shizune éppen az úrnőjével sétált a faluban felmérni a munkálatokat. Tontan is röfögve kapkodta a két ninja nő után rövid ám, de tömzsi lábait. Tsunade vissza emlékezett arra a napra mikor az izgága Narutoval és a szoknyapecér, öreg nyálcsorgató kecske Jiraiyaval ötven évesen vissza tért a faluba. Sokáig unalmas helynek tartotta, ahol megszokottan élték az emberek az életüket, nem volt akkor nyüzsi mint más helyeken. Se kaszinó, se szerencse játék hely nem üzemelt, ami Tsunade himének nagyon nem nyerte el a tetszését. De most az kívánta bárcsak ugyan olyan unalmas lenne a falu mint annak idején. Hát nem fért hozzá kétség, hogy sokat változott a csiga szelídítő hercegnő. Sokkal nyugodtabb teremtés volt, aki a kórházba segédkezet inkább. Ha ezt a régi önmaga látná, el sem hinné. Szomorú, megtört nővé vált, ezt tette vele a legutóbbi háború. Ezért nem is tudta volna tovább végezni a hokagei teendőket. Szemüveges lett, mivel már tényleg nem volt a régi önmaga. Az ereje elhagyta, már feladta a küzdelmet, már csak békésen akart éldegélni és segíteni az embereknek. Nem akart több háborút átélni soha. Shizune megmaradt ugyan olyannak, aki mindenbe segíti az úrnőjét. Mindig higgadtan kezeli a helyzeteket, és ő is nagyon sokat besegít a sérültek ápolásában, ezért nem meg lepő, hogy még mindig nem tudott bepasizni. De már nem is akart, hiszen az eddig életét Tsunade-sama szolgálata alatt töltötte. Egyszer csak egy 12-13 év körüli lány futott hozzájuk. A két kunoichi felismerte, hogy ez a kislány Nami volt, akinek régebben fogolyként hurcolták el a nagyanyját.
- Tsunade-sama kérem fogadjon engem a tanítványává. Szorgalmasan fogok tanulni megígérem.-mondta Nami nagy elszántsággal.
- Én nem képzek ki többé senkit. Sok barátom és emberem halt meg már a háborúk és küldetések alatt. Több shinobit nem fogok azért kiképezni, hogy meghaljanak.-mondta Tsunade, aki elsétált a lány mellett.
Shizune a lányra nézet, aki nem volt tehetséges ninja, de látta a szemeiből tényleg orvosi ninja akar lenni. Régebben ilyen felkérést nem utasított volna vissza Tsunade, de most már annyira megtört, meg olyan sok mindent látott, hogy már nem képes kiképezni egyetlen fiatal genint sem. Nami most végzet az Akadémián ezért hamarosan kijelölnek neki és két társának egy jounit, aki a vezetőjük lesz. Shizune megállt a lány előtt.
- Akkor én leszek a senseied. Kiképezlek, hogy orvosi ninja lány. Beszélek a hogével, hogy a 15 csapat az én parancsnokságom alá helyezze.-mondja Shizune, aki utána rögtön az úrnője után sietett.
Nami elégedetten mosolygott és meghajolt a két messze járó ninija nőnek. Tsunade megkérdezte Shiznét, hogy valóban vállalni akar-e egy csapatott. Shizune meg határozottan igennel válaszolt, mert eddig nem lehetett egy csapat vezetője, de egyszer minden ki kell próbálni, és ebből nem csak az ifjú shinobi jelöltek tanulhattak hanem ő is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó