|
Repültek a napok, és az egyetemen az igazgatói irodában egy férfi ült egy vörös karosszékbe. A férfinak rémisztő kisugárzása volt, és olyan alattomos bestia volt , mint a kígyók. Nem véletlenül volt a kedven állata. Az irodában még egy alak volt, aki engedelmesen és hűen követe az igazgató parancsait. Már négy éve annak, hogy le diplomázott és sikeresen orvos gyakornok lett. Semmit mondó férfi volt, akinek hosszú szürke haja volt, ami össze volt fogva meg gyengén látó szemei előtt szemüveg volt. Kinézetre vagyis egy tutyimutyi férfivolt, aki hűségesen követi a gazdája parancsát, mint egy jó beidomított kiskutya. Orochimaru nagyon büszke volt, amiért Uchiha Itachi ezeket a padokat koptatta pár évvel ezelőtt. Itachi kitűnő tanuló volt végig, szinte gyerekjáték volt neki le diplomáznia, de a kisöccse még tehetségesebb bizonyult. Sasuke gimnázium 11-ben elő érettségizte felsőfokon a tantárgyakból és hibátlan volt a szóbeli és az írásbeli érettségije is. Ezért nyilván való volt, hogy rögtön felvették erre az egyetemre, Suigetsuval, Nejivel és Juugoval együtt. Ők voltak abban az évben a legjobb felvételizők. Most meg az egész egyetembe a legjobb tanulók. Ilyen tehetségek nem minden nap születnek.
- Orochimaru úr, nem gondoltam volna, hogy Itachit is felül fogja múlni Sasuke-kun.-mondta a szemüveges fickó, aki a falnak támaszkodott.
- Én se Kabuto. De az Uchihák mind ilyen. Piszkos ügyekbe vannak benne, ezért is rettegnek tőlük sokan. Ameddig nem vívjuk ki a haragjukat, addig nem lesz gond.-mondta Orochimaru, aki jó maga is piszkos ügyekből lett gazdagabb.
Sok piszkos dologba benne volt ő is, és ott hallott először az Uchihákról. Mivel már kiöregedett, ezért vissza vonult és ennek az egyetemnek lett az igazgatója. Nem nagyon intéz már sötét ügyeket, helyette Kabutot ugráltatja, hogy adjon neki gyógyszereket, mert a betegsége egyre jobban elviselhetetlené válik számára. Kabuto már a lehető össze gyógyszert kipróbálta, de semelyik sem hatott.
- Orochimaru úr most már nem erőltetheti meg magát. Ne feledje, hogy már nem fiatal. A gyógyszerek sem hatásosak, ezért környezet változást javaslok önnek. Felejtse el egy kis időre az egyetemet.-mondta Kabuto mikor Orochimaru karjába adott egy injekciót.
Orochimaru elkezdett köhögni, már nagyon le volt gyengülve a szervezete, de még ezt az évet itt akarta tölteni. Utána megy el csak Törökországba, hogy pihenhessen. Aztán az ajtón berontott a mérges nő és az asztalra csapot, és egyenesen Orochimaru citromsárga szemeibe nézet.
- Orochimaru most már fékezd meg a diákjaidat! Mostanában többször is szédítik az én lány diákjaimat!-mondta őrjöngve Tsunade.
- Tsunade kedvesem ugyan, hiszen fiatal férfiakról beszél, akik csak most kezdtek el igazán élni. Már el felejtetted, hogy te is voltál fiatal és akkor Danal ugyan ezt csináltátok. Sőt még egyszer velem is.-mondta Orochimaru gúnyosan mosolyra húzva a száját.
Tsunade már gondolatól is rosszul lett. Próbálta elfelejteni azt az éjszakát, amikor többet ittak a kelleténél, és akkor történt meg az, hogy Orochimaruval lefeküdt. Ez pár éve a férje halála után történt. Tsunade egyetlen férfit szeretett, az meg a férje volt, akinek halála után teljesen maga alatt volt. Teljesen lefogyott, és nem is mozdult ki a lakásából. Elzárkózott mindenki elől, hogy magába gyászolja a férjét. Jiraiya és Orochimaru tartották benne a lelket. Ők hárman nagyon jó barátságba voltak gimnáziumos éveiktől. Jiraiya mindig meg akarta hódítani Tsunadét, de soha nem tudta. Pedig nagyon hasonló érdeklődési körük volt, szeretek inni és szerencsejátékozni. Bár azt is hozzá kell tenne, hogy Tsunadének nem az erőssége a mai napig a szerencsejáték. Szegény Tsunade most már egyedül maradt, mert a kis öccse is eltávozott az élők sorából és szeretett férje is. Ezért most már csak a karrierjének élt.
- Azt bántam meg a legjobban Orochimaru. De figyelmeztetlek, hogy többé nem tűröm el, hogy az egyetemisták továbbra is az iskolámba jöjjenek.-mondta Tsunade és azzal a lendülettel ki ment az irodából.
Kabuto csak rázta a fejét, hogy már egy idősnek számító nő, hogy tud így viselkedni. Orochimaru meg csak nevetett. A kacaja kihallatszott az irodájából. Semmi sem változott Tsunade az évek alatt, ugyan az a nő volt, akit régen megismert. Kabuto közben töltött kávét magának és Orochimarunak. Utána fel írt Kabuto egy erős gyógyszert Orochimarunak, hogy enyhítse vele a fájdalmait.
Hinata este az ágyán ült és a fehér kövér macskáját simogatta az ölében. A macska dagadt volt és már öreg is volt. Fekete hosszú szőrű perzsa macska volt, ami alapból kényes típus. Nagyon lusta teremtmény volt, aki egész nap aludt meg evett. Mikor a gazdája simogatta, akkor sem nyitotta ki a szemét csak hangosan dorombolt. Hinata nagyon szerette a macskáját, mert 10 éves kora óta meg van neki. Hinata szobája halvány zöld színű volt, sötétzöld sötétítő függönyökkel. Hinata nagyon szorgalmas lány volt, ezért nagyon szeret olvasni és tanulni. Meg műkorcsolyázik a mai napig, amit 6 éves korától kezdett el. Még az édesanyja tanította meg neki, ez a csodálatos sportot. A legjobbtól tanult, mert az anyja, ameddig férjhez nem ment műkorcsolya versenyekre is járt, de sajnos nem nyert meg egy versenyt sem. De Hinata számara az édesanyja volt a legjobb. Ma Narutoval ment el Yoyaku műjégpályája, amin egész évbe lehet korcsolyázni. Igaz lassan már beköszönt a hideg tél, de még korán sem volt annyira hideg, hogy szabadtéri műjégpályákat használatba lehessen venni. Szegény Naruto most először korcsolyázott, ezért még az egy helyben állás is nehéz volt számára. Sokszor huppant a jégre, ami nem nagyon eset jól a hátsójának. Hinata segített neki megállni egy helyben és egy kicsit el is tudta érni, hogy Naruto csúszkáljon egy kicsit. De Naruto nem nagyon akart hülyét csinálni magából, ezért gyorsan visszavonulót fújt és kiment a pályáról és leült most szinte üres nézőtérre, ahol most csak egy-két ember ült. Aztán váratlanul meglátta Hinatát, amikor komolyabban elkezdett korcsolyázni. Naruto most először látta Hinatát ilyen határozottnak, látszott, hogy Hinata nagyon szeret korcsolyázni és komolyan veszi. Egész végig elpirulva nézte. Büszke volt arra, hogy Hinata a barátnője, aki iránt egyre erősebb érzelmeket táplált.
Mikor erre Hinata vissza emlékezett mosolyogni kezdet és magához szorította a macskáját. Szegény cicát ezt váratlanul érte, mert nem mindennap történik ilyesmi vele. Hangosan elkezdett nyávogni, mire Hinata vissza fektette az ölébe és újra elkezdte simogatni. Aztán Hanabi ment be a szobájába kopogás nélkül.
- Hétvégén a pasimnál alszok, ezért léci falaz nekem apánknál.-mondta Hanabi a nővérének, akit úgy kezelt mintha a szolgálja lenne.
- Nem szeretek hazudni apánknak, és nem tartom jó ötletnek, hogy fiúnál fogsz aludni ilyen fiatalon.-mondta Hinata.
- Jaj, hagyd már a szent beszédet! Csak falaz nekem és kész! Az okításaidat, meg hagyd meg másoknak!-mondta Hanabi, mikor kiment volna az ajtón csak az apjába ütközött.
Hiasi mérgesen nézet kisebbik lányára, mert pont meghallotta, hogy mit tervez. Ezért leszidta a lányát, és büntetésbe rakta. Hogy suli után nem mehet sehová, rögtön haza jön és a limuzin már várni fogja az iskola bejáratánál. Mindennap két órát kell tanulnia, mert Hanabinak nem nagyon jók a tanulmányi eredményei. Hanabi erre nem számított, de az apján látta, hogy most komolyan gondolja. Hiasi rögtön a szobájába parancsolta Hanabit és vacsoráig nem jöhet ki onnan. Aztán az idősebbik lányára nézet, aki a feleségére hasonlított.
- Remélem nem akartál neki segíteni. Te vagy az idősebb, ezért neked van több eszed. Ezért ha legközelebb ilyen van szólj nekem.-mondta Hiasi.
- Nem terveztem, hogy segítek neki apám. De olyan jó lenne, ha mi hárman és Naruto elmennék korcsolyázni, mint régen.-mondta Hinata mosolyogva.
- Hinata már nem vagy kisgyerek. Felesd el végre a korcsolyázást. Inkább Narutoval legyél elfoglalva, mert ő az első pasid. Anyád is abba hagyta a korcsolyázást mikor megismerkedtünk.-mondta Hiasi és kiment a lánya szobájából.
Hinata ezt hallva nagyon elszomorodott. Pedig mikor az édesanyja élt, nagyon sokszor mentek el korcsolyázni. Az apja soha nem korcsolyázott, hanem csak figyelte őket, és a kis Hanabi még csak totyogott, mert olyan pici volt még. De Hinata azt soha nem felejti el, hogy az édesapja milyen boldogan nézte őt és az édesanyját, ahogy korcsolyáznak. Most meg zsémbes és nagyon távolságtartó. Csak Hanabival tud felszabadultan beszélni, mert hasonlítanak egymásra. Ez persze rosszul eset Hinatának, mert ő mindig is meg akart felelni az édesapjának, de még sem nyitott felé az apja. Hinata szomorúan letette a cicáját és ledőlt az ágyába.
Egy lakásban egy kisfiú már nagyon várta édesapja hazatérését. A házi feladatait is megcsinálta, egyáltalán nem elkapkodva. Az édesanyja addig meg lencsefőzeléket csinált vacsorára, mert már olyan rég ettek. A kisfiú majdnem minden percbe kérdezte az édesanyját, hogy mikor jön haza az édesapja. Amikor meghallotta a kulcs zörgését az ajtón. Pillanatokon belül az ajtó előtt termet és átölette az édesapját, aki abba a pillanatba lépet be az ajtón. A kisfiú szürke vállig érő haja volt és sötét szemei voltak. Nagyon hasonlított az édesapjára, de ugyan úgy az édesanyjára is. Vagyis mindkettő szülőre ugyan annyira hasonlított. A férfi fáradt mosollyal az arcán megborzolta a fia fejét. Az édesanyja meg piros, fehér kockás köténybe sietett ki üdvözölni a férjét.
- Ejha, mindig örömmel jövök haza, mivel tudom, hogy a családom mennyire vár.-mondta Kakashi nevetve.
- Apa, apa. Ugye téli szünetbe elmegyünk síelni? Megígérted.-mondta buzgóan a kisfiú.
- Amióta haza jött, csak erről tud beszélni.-mondta mosolyogva Yuugao, mikor megcsókolta a férjét.
A kis fiú meg gyorsan beszaladt a szobájába, mert nem nagyon szerette a nyálas jelenteteket. Neki már az nyálasnak számított, ha a szülei csókolóznak. A boldog szülők meg csak nevetek. Kakashi bement a fia szobájába, ami tele volt robotokkal és mindenféle
fiús játékokkal. A kisfia nagyon szeretett a kalózos meséket és játékokat és ezért inkább kalózos játékok voltak a szobájába. Kakashi felkapta a fiát és elkezdte csiklandozni. A kisfiú meg csak kacagott, mert nagyon szeretett játszani az édesapjával.
- Yakusoku, persze, hogy elmegyünk síelni. Hiszen én is ugyan annyira várom mint te. Majd jól megfürdetjük a hóban az anyádat.-mondta nevetve Kakashi, mikor leült a fia ágyára.
- Kakashi ugye csak vicceltél?-kérdezte kicsit mérgesen Yuugao.
- Persze drágám. Hiszen ismersz.-mondta Kakashi.
Yuugao nevetni kezdet, mert a férje látszatra nagyon komoly, de belül még mindig egy nagy gyerek. Oda ment a férjéhez és az ölébe ült. Utána megvacsoráztak és Kakashi elkezdte kijavítani a dolgozatokat, amit a 9-kel, 11-kel és 12-kel íratott. Nem szerette a téli szüneti hajtás soha, de muszáj volt, mert mikor a diákok téli szünet után vissza mennek a suliba nehéz rá venni őket újra a tanulásra. Főleg Naruto osztályát, akik a legrosszabb tanulmányi eredményekkel rendelkeznek. Naruto most végzős, vagyis 19 éves, mert év vesztes volt. De kész csoda, hogy idáig eljutott. Mondjuk nagyon jó nyelvből és kémiából, ezért azokon az órákon remekkel. Mert mindig ezt mondják a tanárok, hogy nagyon értelmes, csak ritkán használja az eszét. Addig Yakusoku a nappaliba nézte a tévét. Yakusoku nagyon szeretett tévét nézni, de ideje nem volt sok rá, mert 4-5-ig volt suliba, mikor haza ér pedig eszik és a házi feladatát kell megcsinálnia. Van hátránya is, ha a mind két szülő tanár. Sokkal nagyobb az elvárás tanulásban. Yakusoku nem nagyon megy a matek, de nagyon szereti az olvasás órát. Első osztályos és szerencsére hamar megtanult olvasni. Helyesírás terén meg van mit javítani. Yuugao a számlákat olvasta, hogy ebbe a hónapba mennyit kell fizetniük. Mivel már lassan tél van, ezért elkezdték fűteni a lakást, ami persze azzal jár, hogy a gáz számla több lett mint általában. Kakashi szorgalmasan javította a dogákat, szinte fejből tudta a helyes megoldásokat. Nem csoda, hogy a gimnáziumba, ő volt a legjobb tanár. Három diplomája van és nagyon jól megtanítja a diákoknak a matekot és a történelmet. Az első három évet tanárként Sekinin egyetemen kezdte, aminek Orochimaru az igazgatója. De hamar eljött, mert egyáltalán nem tetszett neki a taníttatási rendszer. Az osztályoknak két-három anyag rész kellett leadni egy órán, közben meg azt is meg kellett oldani, hogy feleltessen is órákon. Elégségest csak 78%-tól adhatott. Persze az ott tanuló diákok már mind előre voltak a tananyaggal. Volt olyan óra, amit csak angolul tartott meg, mivel akik a Sekinin egyetemre járnak, azoknak már legalább három nyelvből meg van a felsőfokújuk. Meg azt sem tetszett neki, hogy a diákok nagyon lekezelőek vele, mivel ő csak egy közember. Ezért mikor Jiraiya megkérte, hogy menjen az ő iskolájában tanítani, Kakashi habozás nélkül igen mondott. Yuugao megnézett pár dolgozatot, amit a férje már kijavított. Hát látszott, hogy a férje egy magasabb követelésű iskolába tanít. Ahol ő tanít, ott alig íratnak dolgozatokat, ha íratnak is akkor is hónap vége felé. Szóbeli felelések meg nagyon ritkán vannak, szinte csak akkor, ha egy diák két jegy között áll. Yakusoku a szüleihez ment és az édesanyja ölébe ült.
- Apa, majd én is fogok ilyeneket tanulni?-kérdezte kíváncsian Yakusoku, amikor rápillantott a dogákra.
Semmit sem értett, amin a papírlapokon voltak, hiszen még csak első osztályos volt. Ők még csak a betűket és a számokat tanulták.
- Igen, ha majd gimnáziumba mész tovább tanulni, akkor tanulni fogod ezeket a műveleteket. Egyetemen meg még nehezebb fogsz tanulni, és nem fogjátok átismételni ezeket a műveleteket, amik még egyszerűnek mondanak a tanárok.-mondta nevetve Kakashi.
- Akkor én nem fogok egyetemre menni, mert nem szeretem a matekot!-mondta hangosan Yakusoku.
Kakashi erre mérgesen a fiára nézet.
- Neked kötelező egyetemre menned, mert már csak diplomával boldogul az ember. A matekba addig meg bele jössz.-mondta Kakashi.
- Tudod fiam, a matekot általában senki sem szereti, mert az a legnehezebb tantárgy. De az egyetemen elég ha csak elégségesre tudod, ha nem akarsz matek tanár lenni persze.-mondta Yuugao a kisfia megpuszilva.
Majd ránézet az órára, ami este 10 órát mutatott. Elszaladt az idő, ezért Yuugao gyorsan fürdeni küldte a fiát, akinek mostanában kellett volna lefeküdni aludni. Reggel majd alig fogja bírni felkelteni. Yakusoku gyorsan lefürdött és pillanatokon belül elaludt, mert nagyon fáradt volt már. Nem is kellett az édesanyjának esti mesét olvasnia.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó