|
Másnap Jiraiya gimnáziumában egy osztályban nagy hang zavar volt. Az egész iskola csak tőlük zenget. Az osztály terem nagy volt, mert mindegyik osztályban 35 fő volt. Nem volt nagyon kemény és szigorú a tanítás, de azért elvárták a tanulóktól, hogy azért rendesen elsajátítsák az tananyagot. Mellesleg Naruto és a barátai egy idősek voltak Sasuke-kunal, csak ők másod éves voltak és egy főiskolában jártak. Shikamaru meg egy másik egyetemre, ami közel volt a barátai főiskolájához. Chouji még gimnáziumba járt egy osztályba Narutoékal, de sajnos neki nem adatott meg a lehetőség, hogy tovább tanulhasson. A családja nagyon szegény volt, ezért néha nem is tudtak ételt venni hónap végén. Közben Naruto a barátaival beszéltek a tegnapi napról. Történelem volt az első órájuk, amit Hatake Kakashi sensei tanított neki a matematikával együtt. Naruto nem mert bele, hogy a sensei most mivel fogja nevetség tárgyává tenni az órán.
- Ezt nem hiszem el, Kakashi sensei megint bohóccá fog tenni.-kiáltott fel Naruto, mikor becsengetek első órára.
- Téged nem nehéz bohóccá tenni Naruto.-mondta Shino teljesen higgadtan.
Néha fel sem tűnt Narutonak és Kibának, hogy Shino ott van. Néhányszor majdnem szívínfartus kapnak, amikor meghallják Shino hangját, akit észre sem vettek. Ez nem egyszer fordult már elő, mert Shino nagyon csendes volt, még azt a lépteit sem hallották meg. Shino megszokta már, hogy Naruto meg Kiba előbb kiabálnak aztán gondolkodnak. De nem szól rájuk, még azt se mondja nekik, hogy hasonlítanak egymásra, mert egyszer mondta nekik, de minden ketten leordították. Aztán beszökdécselt az igazgató úr, aki egy idős volt Tsunade igazgatónővel. Hosszú őszhaja volt és sötét szemei voltak. Nagyon szeretett inni meg csajozni. Egy vén nő csábász volt, aki a mai napig nem tudott megállapodni egyetlen nőnél sem. A papucsának a hangját már kilométerekről lehetett hallani, ezért az osztály is tudta, hogy az igazgató hozzájuk tart. Naruto kiskora óta ismeri Jiraiyat, mert régebben az édesapjának ő volt az osztályfőnöke. Igaz, hogy már jócskán elhallatta a 40-es éveit, de még mindig úgy viselkedett, mint egy gyerek. De mellette nagyon jó szívű is volt és szinte unokájaként kezelte Narutot. Naruto az első padban ült és úgy csinált mintha tanult volna hátha Jiraiya békén hagyja, de nem volt ekkora szerencséje.
- Naruto, tanultál az óráidra?-hajolt Narutohoz Jiraiya.
- Á, öreg bűzlesz a szakétól! És mi köze hozzá, hogy tanultam-e?!-kérdezte mérgesen Naruto, mert Jiraiyán erősen lehetett érezni a szaké szagát.
- MILYEN PIMASZ LETTÉL! APÁD SOHASE VISELKEDET ÍGY. Jobban bele gondolva jobban hasonlítasz anyádra. Ugyan olyan a természete mint neked, apádra csak külsőre hasonlítasz.
- NA EZT MÁR NEM TŰRÖM!
Kibának kellett lefognia Narutot. Persze Naruto elkezdett kapálózni annyira mérges volt. Az arca vörös volt, és ha tudott volna tűzet okádni, akkor leéget volna az égész iskola.
- Naruto higgadj le, ő az igazgató, ne csinálj bajt.
- IGEN FOGAD MEG A BARÁTOD TANÁCSÁT, KICSI NARUTO, MERT BEHÍVOM APÁDAT.
Naruto majdnem felrobbant olyan mérges volt.
- Na jól van legyetek jók kölykök.
Ezzel Jiraiya megborzolta Naruto szőke haját, ami össze vissza állt utána. Majd kiment az osztályból.
- Naruto te akkora idióta vagy!
- Kiba szállj már le rólam!
- Apádnak mégis csak a mestere volt, nem beszélhetsz így vele.
- Ez igaz. Majdnem minden napszakét iszik, folyton csajozik, mindig az én zsebpénzemen megy el mulatni, de semelyik ember se tökéletes, apám mindig nagy tisztelettel beszél róla.
- Te is elismerően beszél róla Naruto. Hiába idegesítek egymást.-mondta Shino.
Naruto Shinora nézet. Be kellett ismernie, hogy Shino igazat mond. Eddig fel se tűnt neki, hogy ő is megkedvelte ez a szoknyapecér Jiraiyát. Az apja még mindig tartja vele és szinte apjaként szerette. Naruto meg nagyapjaként szerette az öreg igazgatót. Mikor erre gondolt mosolyra húzta a száját. Tíz perc elteltével a becsengetés után a tanár még mindig nem jött. A diákok még javába beszélgetek, vicceket meséltek, nevetgéltek hangoskodtak, ameddig egy tanár ki nem szólt rájuk, hogy csendbe várják a tanárt. Márt igazán megszokták, hogy Kakashi sensei nem a pontosság mestere. Van olyan, hogy 30 órákat is késik, ami elsőre nem is hangzik rosszul, de igazából a tanulók azt kívánják bárcsak időbe érkezne. Ennek az oka nem volt más, mint az, hogy Kakashi sensei amennyit késik azt az utolsó órájuk után pótoltatja be velük. Naruto elbambulva nézte az ablakon a kint tesiző osztályt. Nem irigyelte az osztályt, mert kemény edzésen kellett részt venniük.
- Khm, gyerek bocsánat csak még pár dolgot el kellet intéznem.-mondta Kakashi mikor belépet a terembe.
Kakashi sensei egy magas 30-40 év közötti férfi volt. Szürke felálló haja volt és sötét szemei voltak. Egy fekete kényelmes gatyát viselt és egy szürke inget, és fehér nyakkendőt.
- Kakashi sensei végre megjött.-mondta Kiba öregesen feltápászkodva a székről.
- Naruto ha nem vetted volna észre már megjöttem irány az órára.
- Sensei ugye ma nem írunk töriből?
- Nem, jövő hét hétfőn fogtok írni, vagyis hétvégén jobb lesz ha tanulsz.
- Lőttek egy hétvégémnek, ennél rosszabb nem is lehet.-mondta Naruto, aki unottan ment a padjához.
Kakashi pislogva nézet Narutora. Szinte fel sem ismerte a fiút, teljesen másképp viselkedett ma mint szokott. Meg azt sem hallotta olyan sokszor, hogy Naruto valaha is tanulni fog. De végül is vannak csodák. Ezért rögtön el is kezdte az órát.
Tsunade iskolájában Sakurának matematika órája volta. A matek óra mindig unalmas volt és nehéz. Szinte az osztályból mindenki percenként nézte az órát. Egy öröké valóságnak tűnt ez az óra. Ezért minden ki már az utolsó öt percben elkezdett pakolni. Aztán végre megszólalt a csengő.
- Annyira utálom a matekot!-kiáltotta Sakura, mikor végre vége lett az unalmas és nehéz matek órának.
- Sakura ilyet még nem hallottam tőled, hogy órán a tanár előtt fennhangon kimondod a véleményedet. Igaz, hogy a matek tanárunk elég furcsa. Meg nem tud nagyon fegyelmet tartani, de örüljünk, hogy nem egy szigorú tanárt kaptunk matekra.-mondta Ino, mikor az utolsó egyenletet írta le a tábláról.
- Sakura és Ino mivel nem szeretitek a matek órát, akkor jövő hét pénteken témazárót írunk belőle. Nos gyerekek ennyi lett volna a matek óra.-tolta feljebb a szemüvegét Namida sensei.
Namida sensei hosszú, göndör fekete haja volt és mindig kimonóba járt. Igazi hagyom tisztelő tanár volt. Bár nem volt idős még is kinézet legalább 45-nek. Mindig tudományosan beszélt folyamatosan. Hát látszott rajta, hogy matek tanár. Ino meg nevetve mondta neki, hogy jövő hét pénteken tanítási szünet lesz. Namida senseien látszott, hogy teljesen kiment a fejéből. Szegénynek sok baja volt mostanában, mert a fia vissza költözött hozzá három hete, mert elvált a feleségétől. Sőt még a munka helyéről is kirúgták, ezért Namide egyedül tartotta el a fiát és fizette az albérletet. Ez meg nagyon nehéz volt számára ilyen fizetések mellett. A férje 4 évvel ezelőtt hunyt el egy betegségben, ezért Namida senseinek csak a fia maradt, akit szeretni tudott. Az ajtón meg egy hosszú sötét lila hajú és sötét szemű nő lépet be. A szája vörös rúzzsal volt kihúzva. 170 cm magas nő volt és vékony. Az ujján egy arany jegygyűrű volt. Hat éves kisfia volt, aki idén kezdte az első osztályt. Mivel felvette a férje nevét Hatake Kakashiné volt a neve. De a diákok egyszerűen Yuugaonak hívták, ami a lánykori neve volt.
- Yuugao sensei mit szeretne.
- Sajnos a kisfiam megbetegedett, ezért most megyek érte a suliba. Ezért egész héten nem leszek. Vagyis az óráitok elmaradnak.-mondta Yuugao sensei.
- Szóval pénteken se lesz a tanárnő?-érdeklődött Hinata, aki alig tudta elrejteni mennyire örül a hírnek.
- Nem. Csak ezért jöttem szólni, hogy ma meg holnap csak 5 órátok lesz. Csak ennyit akartam Namida sensei.
Hinata boldogan mondta a barátnőinek, hogy mehetnek haza. Az osztály nagyon örült, hogy ma és pénteken csak 5 óráik lesznek. Persze nagyon szerették Yuugao sensei, mert nagyon rendes és jó tanár volt. Meg mellesleg ő volt az osztályfőnökük is. Nagyon jól kijött az osztályával és az osztályfőnöki órákon is csak beszélgetek. Sakurának eddig Yuugao sensei volt a legjobb osztályfőnöke. Meg ha valaki az osztályából szomorú volt, rögtön oda ment hozzá és megvigasztalta. Ino meg kijelentette Sakurának, hogy háromra Hinatával oda mennek hozzájuk. Sakura ennek nem nagyon örült, mert az édesanyjával nem is beszélte meg. De hát végül is nem sokszor szoktak a lányok hozzá menni, ezért felhívta az édesanyját, hogy a barátnői átmennek hozzá háromkor. Majd elköszönt a lányoktól és haza indult. Sakura most a hátsó kapun ment ki, ami a futó pálya mellett volt. Már sárgultak a fáknak a levelei és egy-egy kezdet lehullani. Sakura a rácsos kapunál észre vette Tentent. Tenten egy régi japán dalt énekelt, ami az őszről szólt. Tenten nem vette észre Sakurát mert teljesen el volt merülve a sárguló enyhén barnuló fáknak a levelei látványától.
- Tenten-san neked sincs több órád?-kérdezte Sakura.
- Sakura megijesztettél, nem nekem még van csak ki kellet jönnöm levegőzni. Szeretem az őszt. Ezért mikor ősz van mindig többet vagyok kint a levegőn. Szeretem nézni az őszi tájat. Neked el maradt órád?-kérdezte Tenten mikor a szürke poncsóját magához simította.
- Igen, meg holnap is elmarad.
- Jó neked. Sakura kérdezhetek valamit?
- Persze.-felelte Sakura.
- Te ismered Uchiha Sasuke-kunt?
Sakura nem válaszolt. Mert meglepte, amit Tenten kérdezett tőle.
- Mert mikor Nejivel elmentünk randizni és haza felé vitt engem, akkor meglátunk téged a szakadó esőbe és, hogy be szálltál Sasuke kocsijába. Ti most, akkor együtt vagytok Sakura?-kérdezte Tenten kíváncsiskodóan.
- Olyasmi csak párnapja találkozunk, így még nem tudok biztosan.
- Értem, ha akarod nem mondom el senkinek, csak ezt akartam kérdezni.-mondta Tenten mosolyogva.
Tenten azért figyelmeztette Sakurát, hogy vigyázzon Sasuke-kunal, mert folyton más csajai vannak. Vagyis nem olyan férfi, aki megállapodik egy nőnél. Sakura erre elszomorodott, mert kezdte lehetetlenek tartani, hogy Sasuke-kun tényleg szereti. Tenten nem szándékosan akarta megbántani Sakurát, de tapasztalatból mondta, mert ameddig Nejivel nem kezdetek el járni, akkor addig Neji is váltogatta a csajait. Majd Sakurának jelzet a telefonja, hogy SMS érkezett. Mikor kivette megnézni azonnal elpirult.
- Sasuke-kun küldött neked SMS-t?
- Igen honnan tudtad Tenten?
- Mert elpirultál, te is szerelmes vagy Sasuke-kunba ugye? Akkor ne enged el! De nekem már mennem kell, mert még elkések az óráról.-köszönt el Tenten Sakurától és be sietett a suliba.
Suigetsu már alig bír a fenekén megülni, mert a szerdai napokon volt a legtöbb órájuk. Már kezdte báni, hogy nem a médiai csoportba jelenkezet gimnázium harmadikban. Talán Juugo tette a legjobban, hogy nem ebbe a csoportba jelentkezett. Juugonak kisgyerek kora óta gyerekorvos akart lenni, és úgy tűnik az álma már egyre közelebb van. Ő nem tartozik a legbefolyásosabb családokhoz, de neki sincs oka panaszra, mert nagyon jól élnek a szüleivel. Most mikor befejezi az egyetemet jövőre elfog menni orvosira is, ami még két év lesz neki, mivel itt megtanulta az elméleti részét. Suigetsu a füzetébe lerajzolta banyának a biológia tanárjukat. A biológia tanár egy rövid, hullámos hajú nő volt, aki fehér orvosi köpenybe járt. A biológia terem tele volt állatok csontjaival persze nem az igazi állatoknak a csontjai voltak. De néhányszor a tanár hozott be nekik igazi állat csontokat, hogy azon is tudják tanulmányozni a tanulók az állatok csontjait. Meg volt egy csontváz amit a biológia tanár hozott fel a szertárból. Meg a szekrényekbe voltak könyvek meg műanyagból készült szövettek meg ehhez hasonlók. Szerencsére az utolsó órájuk volt a biológia és jövő hét szerdától szünetük van. Ezért kitalálta, hogy menjenek el diszkóban, mert már nagyon hiányzik neki a bulizás és a csajozás. Sasuke közben elkezdett kimenni az egyetemről. Suigetsu meg követe öt, mert megbeszélték már Juugoval és Nejivel, hogy elmennek. Közben Sasukénak a telefonja jelzett, hogy üzenete jött. Megnézte majd vissza tette a zsebébe.
- Ki írt neked Sasuke-kun?-kérdezte Suigetsu.
- Semmi közöd hozzá Suigetsu!
Suigetsu rögtön tudta, hogy valami új csaj küldhetett üzenetet. Érte is oda vannak a lányok, de Sasukéba mindegyik lány szerelmes lesz. Még Itachit és Peint is meghívta Suigetsu, de nem ők nem jönnek. Pein azért mert neki van egy két éves kislánya a feleségétől. Itachi meg újra találkozott Nimerával, aki pár évre elköltözött a szüleivel. De annyira szerették egymást, hogy Nimera örök hűséget fogadott neki. Két nappal ezelőtt jött vissza Itachihoz, mert már nem bírta tovább Itachi nélkül. Suigetsu soha nem mondta volna senkinek, de a szíve mélyen rettegett Sasukétól, Itachitól és Peintől. Nejivel meg nem nagyon beszéltek, mert nem nagyon tetszett a Hyuuga örökösnek Suigetsu viselkedése. Majd mikor a parkolóhoz értek Sasuke beszállt a kocsijába és elment. Suigetsu meg nagyot sóhajtott. Majd ő is beszáll a kocsijába és haza indult.
Sakura egy órával ezelőtt ért haza és készült a barátnői fogadására. Előkészítette a ropit meg az üdítőket, hogy tudja megtudja valamivel kínálni őket. Az édesanyja kint locsolt a kertben, ezért beengedte a lányának a barátnőit. Sakura édesanyja nagyon szeretett kertészkedni és kint lenni a levegőn. Sakura meg nem, persze szerette nagyon a virágokat, de kertészkedni nem nagyon. Mert kényes lány volt, kezet is naponta többször mosott. Ino persze nem nagyon érezte jól magát, amikor megtudta, hogy Sakura szüleinek a háza nincs kész csak félik. Aztán felmentek Sakura szobájába. Sakura párnákat adót Hinatának és Inonak, hogy tudjanak mire ülni. A párnak piha-puhák voltak és lila színűek. A szobába ki voltak nyitva az ablakok. A szoba világos lilás színű volt felől és sötét lila alul egy fehér lila virág dekorcsík volásztotta el egymástól, és az ágyán fehér takaró volt virág mintákkal. Az agyán volt egy plüss kutya mert szerette az aranyos plüss állatokat. Az íróasztalán ki voltak pakolva a tankönyvei és a számítógépjének a monitorja mellett volt egy szép csokis doboz, amiben az ékszereit tartotta.
- Sakura te már találkoztál Sasuke-kunal?-kérdezte Hinata, mikor ropikat eszegetett.
- Mi…miből gondolod ezt Hinata?
- Ezt én is meg akartam kérdezni tőled Sakura.-felelte Ino mosolyogva, mert tudta, hogy Sakura bele szeretett Sasukéba.
Sakura nem nagyon tudott jól hazudni, mert lehetett látni rajta. Főleg azt látta most rajta Ino, hogy mennyire szerelmes lett Uchiha Sasuke-kunba.
- Akkor láttam először Sasuke-kunt, nem értem miből gondolhattátok ezt?! Végül is Sasuke-kun nem kezdeni egy olyan lánnyal mint én.
- Azért mert nem vagy gazdag szülő gyermeke? Sakura ez szerinted számít Sasuke-kunak, csak tud Karin se gazdag, mégis Sasuke-kunal jár.- mondta Hinata.
- Sasuke-kun nagyon jó képű.-áradozott Ino vissza gondolva rá.
Sakura erre elszomorodott, de nem mutathatta ki, hogy egyáltalán nem tetszett neki az, amit Ino mondott neki.
- ~ Sakura hiába tagadod engem nem tudsz átverni. Még a vak is látja, hogy mennyire bele estél Uchiha Sasuke-kunba.~-gondolta magába Ino.
Hinata csak halkan kuncogott, mert tényleg lehetett látni Sakurán, hogy fülig szerelmes volt Sasuke-kunba. De ugyan akkor nem akarta, hogy Sakura az első szeremébe nagyon csalódjon. Hiszen Neji beszélt ritkán Sasuke-kunról, és mondta, hogy Sasuke nem tudd senki sem szeretni. Egy olyan magas és áthatolhatatlan falat emel maga és a többi emberközé, hogy azt senki se tudja átmászni. Sasuke nem tud senkibe sem megbízni, akár a többi Uchiha. Hinata nem tartotta jó ötletnek, hogy Sakura beleszeretett Sasuke-kunba, de ebbe nem akart beleszólni. Aztán Sakura édesanyja felment a lányokhoz, mert Inoichi felhívta, hogy küldje haza a lányát, mert ma is a virágos üzletbe kell dolgoznia. Hinatának meg most jutott eszébe, hogy a húgáért kell mennie az iskolába. Erre Hinata és Ino gyorsan elmentek, mert már így is késében voltak. Majd Sakura segített levinni a poharakat meg a süteményes tálcákat. A pultra tette a sütiket. A tálon alig maradt néhány süti. Több volt a tálcán a morzsa. A poharakat meg betette a mosogatóba. De közbe Sakura csak Sasuke-kunra gondolt. Az anyja megkérte Sakurát, hogy hozzon ki egy vizes üveget, de ő egy dobozos szilva levetett hozott ki az anyjának.
- Sakura én nem azt kértem, hogy a szilvalét hozd ki a spejzból hanem egy üveges vizet. Lányom most tanába ha kérek tőled valamit mintha oda se figyelnél. Mindig jókedvű vagy mostanában.-mondta az anyja.
- Anya este 6-kor elmehetnék itthonról?-kérdezte Sakura mikor vissza vitte a spejzba a szilvalét és a vizet vitte ki az anyjának.
- Hová mész este?-kérdezte döbbenten Sakura édesanyja.
Eddig még soha nem fordult elő, hogy a lánya este elakart menni valaha. Sőt eddig csak itthon akart lenni. De ebben a párnapban a lánya sokat változott, mintha szerelmes lenne.
- Hát csak találkozok valakivel anyu.
- Csak nem egy fiúval találkozol Sakura?-kérdezte az édesanyja sejtelmes mosollyal az arcán.
- Csak párnapja találkoztunk, így nem vagy lemaradva semmiről anya.-mondta elpirultan Sakura.
Sakura édesanyja meg habozás nélkül elengedte a lányát. Örült, hogy végre nem a négy fal között fog fog lenni vagy a számítógép előtt. Végre megnyugodott, hogy a lánya már kezd pasizni. 18 évig nem volt egy pasija sem, ami furcsa volt, mert a családjukba elég hamar elkezdtek a lányok pasizni. Sakura felment átöltözni és csak akkor ment le, amikor már Sasuke érte ment. Már nem is hallotta, hogy mit mondott neki az édesanyja. Mikor ki ment a kapun meglátta Sasukét, kocsijának támaszkodva várta.
- Sasuke-kun bocsánat, hogy késtem.
- Nem késtél.-mondta Sasuke, és azzal vissza ült a kocsiba.
Sakura is beült a kocsiba Sasuke mellé. Még mindig zavarba volt, hogy attól, hogy Uchiha Sasuke kocsijába ül. Igazából eddig nem is hallotta az Uchiha nevet, ezért nem is tudta, hogy Sasuke egy gazdag családból származik.
- Hová megyünk Sasuke-kun?
- Haza viszlek.-felelte Sasuke egyhangúan.
- Mi, hozzátok?-kérdezte Sakura félve.
Neki ez túl gyors volt, hogy megismerje Sasuke-kun szüleit.
Sasuke messze lakot tőlük, nagyon messze. Két órás volt az út kocsival, és már a környéken lehet látni, hogy gazdag emberek élnek itt. Majd mikor egy nagyon szép villához értek Sasuke egyenesen a garázsba parkolt le. Utána ki szálltak. Mikor Sakura kiszállt nem hitt a szemének. A garázsba három fekete limuzin állt és a legújabb kocsik. Voltak sport kocsik meg terepjárók. A garázs meg akkor volt min Sakura szüleinek a kertje.
- Gyere fel megyünk.-mondta Sasuke és egy lifthez kísérte Sakurát.
- Nem mondod, hogy ebbe a hatalmas villába még lift is van Sasuke-kun?
- Van lépcső is, csak az hosszú ideig tartana fel menni a harmadik emeletre. Meg akkor használjuk csak a liftet, ha sietünk valahová.
A lift gyorsan felért a harmadik emeletre. Mikor ki szálltunk belőle elállt a lélegzetem. Régi vázák voltak, ami nagyon drágák lehetek, és a leghíresebb képek voltak felakasztva a falon. Nagyon halvány barna színű márvány kőlapok voltak a földön. Szinte Sakura rá sem mert lépni nehogy összekoszolja őket.
- Sakura gyere majd később megnézed őket.-mondta Sasuke mikor látta, hogy Sakura megállt.
Aztán egy ismeretlen férfi jelent meg egy nővel együtt. A nő hosszú világos lila hajú volt és sötétlila szemei voltak. Sakura nem látott még egy ilyen előkelő lányt, aki kedvesen mosolygott. Az a nő nem volt más mint Nimera, aki Itachi karjába karolva lépkedett.
- Sasuke hamar megjöttél.-mondta Itachi.
- Csak elmentem valakiért.-mondta Sasuke mikor Sakurára nézett.
Itachi ránézett az öccse mellett álló ijedt lányra. Rögtön látta, hogy ez a lány nem gazdag családból származik, de egyáltalán nem a pénzért van Sasukéval. Igaz, hogy most látta először, de tudta, hogy Sakura egy nagyon kedves lány. Meg azt sejtette, hogy Sakura még nagyon tapasztalatlan. Nem tud megállni a saját lábán és nagyon naiv. Egy ártatlan szűz lány, aki egyik napról a másikra belecsöppent az életbe. Itachi meg elmondta, hogy Nimerával együtt elmennek Peinékel bulizni. Nimera és Konan nagyon jó barátnők voltak gimnazista koruk óta. Ezért már nagyon várják, hogy újra találkozzanak. Meg Nimera a barátnőjének a kislányát is látni akarta.
- Ki ez az aranyos lány?-kérdezte Itachi.
- Haruno Sakurának hívják.-mondta Sasuke.
- Szia Katachi Nimera vagyok. Ne fél Itachitól, igaz, hogy ridegen viselkedik, de aranyból van a szíve.-mondta Nimera, hogy ne féljen annyira Sakura.
Látta, hogy Sakura nagyon fél, és van is mért, mert az Uchiha család elégi félelmetes. A többi gazdag család is tar tőlük, de a közemberek nem is hallottak róluk, mert nem forognak olyan magas körökben. Sakura csak bólintott, nem mert nagyon mondani semmit se Itachinak. Inkább csöndbe Sasuke mellett állt. Mikor a két Uchiha testvér befejezték a beszélgetést Sakura kérdezett tőlük valamit minden bátorságát összeszedve. Azért mégis csak mondania kellene valamit, ne higgyék azt róla, hogy beképzelt és még válaszra se méltatja az embereket.
- Mondjátok nem féltek, hogy betörhetnek ide, hisz ebbe a házba nagy értékű dolgok vannak?
A két testvér egymásra nézet.
- Hozzánk nem mernek betörni, mert tudják, hogy akkor nem ússzák meg.-felelte Sasuke.
Sakurának félelem ült az arcára. Nimera meg mosolyt erőltetett az arcára. Ha eddig nem félt Sakura, akkor Sasuke sikeresen elérte, hogy féljen. Persze Nimera nem hibáztatta semelyikőjüket, hiszen mindkettőjüknek ismeretlen volt a helyzet. Sasukénak eddig soha nem keltette fel az érdeklődését egy ennyire visszahúzódó lány. Eddig mindig is magabiztos és gazdag lányokkal volt kapcsolata, akik már nagyon profin kitudták elégetini Sasukét.
- Nem kéne már most megijeszteni Sasuke. Amúgy igazad van, ezért apánk majdnem minden hová kamerákat és riasztókat szereltetett fel.-mondta Itachi mikor látta Sakurán, hogy félt.
Aztán Itachi és Nimera elköszönt tőlük és elmentek. Sasuke meg az anyának kialakított szobához ment.
A szobában klasszikus zene szólt a magnóból és barack színű volt a szoba. A szobában finom illat terjedt. A karamell színű fotelban egy nő ült, akinek hosszú fekete haja volt és sötét szemei voltak. Igazi úri hölgy volt, aki még a pezsgős poharát is kecsesen tartotta. Kék testhez símúló ruhában volt, és kék szemháj festék volt a szemhájain. Rövid műkörmei voltak, amin kék kövek voltak. A nő kedvesen elmosolyodott, mikor meglátta a kisebbik fiát.
- Sasuke végre haza értél. Azt hittem megint nem fogod itthon tölteni az éjszakát.
- Anyám beszeretnék mutatni neked valakit. Ő Haruno Sakura. Sakura, ő az én anyám Mikoto.-mutata be egymásnak Sasuke őket.
- Üdvözlöm asszonyom.-mondta Sakura zavartan, mert nem tudta, hogy mit ilő mondani egy előkelő nőnek.
- Asszonyom? Hívj csak Mikotonak, ne öregíts engem. Szóval te lennél a fiam új barátnője? Sokkal kedvesebb vagy mint az eddigiek.-mondta Mikoto mikor kikapcsolta a magnót.
Mikoto látta Sakurán, hogy ideges. Ezért kedvesen elkezdet vele beszélgetni, hogy Sakura ne legyen annyira ideges. Sakura nem merte tegezni Mikoto, csak magázta mert, ma tudta meg, hogy Sasuke egy nagyon gazdag, előkelő családból származik. Aztán Mikoto megkérte Sakurát, hogy üljön le mellé. Sasuke rágyújtott egy cigire, mert már nikotin hiánya volt. Sakura meg félve leült a másik fotelba. Mikoto látta, hogy Sakurán lógnak a ruhái, de nem tette szóvá. Sakura nagyon sovány volt, mert alig evett, hogy ne hízzon. Most volt 49-50 kiló között. Úgy két-három éve kezdett el fogyókúrázni, meg kicsi korában duci volt, ezért sokan csúfolták, ezért megfogadta, hogy többé nem lesz duci. De most már sovány volt. Majd elkezdtek beszélgetni. Sakura elmondta, hogy a szülei elutaznak hétvégén és egyedül lesz otthon, meg hogy van egy öccse, aki egy német nyelvű iskolába tanul és most másodikos. Meg, hogy a dédnagyapja Sváb származású férfi volt. Mikoto kíváncsi természetű volt, és nagyon kedves lánynak tartotta Sakurát. Örült, hogy végre a kisebbik fia talált egy rendes lányt. Aztán mintha megfagyott volna a levegő, mintha a szobába le is hűlt volna a levegő.
- Csak nem jött hozzánk valaki?!-hallatszott egy rideg férfi hang.
Az ismeretlen férfinek a hangja meg a hangsúlya megrémisztette Sakurát. Mert a férfi hangjából ki lehetett venni a nem tetszését, hogy egy vendég van itt.
- Drágám, de jó, hogy le jöttél az irodádból.-üdvözölte a férjét Mikoto.
- Ki ez a lány?-kérdezte Fugaku rögtön mikor meglátta Sakurát.
Sasuke meg bemutatta az apjának Sakurát. Sakura rögtön üdvözölte Fugaku urat, de a családfő nem is köszönt neki. Fugaku egy hosszabb barna hajú férfi volt sötét szemekkel. Az arcán lehetett már látni az öregedét. Fugakunak nem tetszett, hogy a fia egy rang nélküli lánnyal kezdett ki. Meg ismerte a fiát tudta, hogy csak megakarja dönteni, majd otthagyni a lányt. Sasuke oda ment Sakurához megfogta a kezét és kivitte a szobából és egyenesen a szobájába vitte. Sakura egy helybe állt mert nem mert leülni. Sasuke meg leült az ágyára.
- Apádnak nem nagyon nyertem el a tetszését, ugye Sasuke-kun?
- Ne töröd apámmal Sakura, ő mindenkivel ilyen.
- Te is ilyen leszel Sasuke-kun.-mondta Sakura.
- Ez téged zavar Sakura?-kérdezte Sasuke mikor Sakurára nézet.
- Nem tudom még...., de az apád soha nem engedné meg, hogy egy reng nélküli lánnyal házasodjál össze.-mondta Sakura szomorúan lehajtott fejjel.
- Még nem is tervezem a házasságot Sakura. Apám velem meg a bátyámmal is mindig ilyen kemény kezű volt. Mert arra készít fel minket, hogy át vegyük majd a helyét, meg hogy mi legyünk majd a családfők az Uchiha családba.-mondta Sasuke mikor fel állt az ágyról és Sakurához ment.
- Nem, kell sokat tanítani már neked Sasuke-kun. Te se, bízol meg senkibe, kedved szerint játszadozol mások érzéseivel, mint például Karinéval. Kíváncsi vagyok, hogy tudsz-e valakit szeretni, aki nem a te családodhoz tartozik.-állt egy helybe Sakura.
Sakura nem mert Sasuke szemeibe nézni.
- Semmi közöd ehhez. Szerelmes vagy belém és minden porcikáddal kívánód az érintéseimet. Még azt sem bánod, ha ilyen vagyok.
Sakura erre elpirult, de még mindig ne nézet a szerelme szemeibe.
- Ez nem igaz Sasuke-kun...én igénylem a szeretett és a törödést.-mondta félénken Sakura.
Aztán Fugaku lépett be a fia szobájában. Nem akarta nagyon egyedül hagyni őket, mert nem akarta, hogy valami történjen közöttük.
- Látom még előtte jöttem. Sasuke ha felhozol egy lányt akkor zárd be az ajtót. Már csomószor elmondtam, emlékez csak vissza akkor amikor még Karinal…-de nem tudta befejezni mert Mikoto megzavarta.
Sakura meg jobbnak látta elmenni. Ő egyáltalán nem tartozik ide. Nem ilyen előkelő családba született. Ezét soha nem fogja Fugaku elfogadni. Mikoto szomorúan nézet Sakurára, de tiszteletbe tartotta a kérését. Szólt a fiának, hogy vigye haza, de Fugaku határozottan megtiltotta.
- Drámám, de hisz nem engedhetjük el egyedül az éjszaka közepén.-mondta Mikoto a férje mellkasára téve a kezét.
- Nem szükséges fáradniuk, a távolsági vonatok és buszok biztos járnak, majd megtalálom őket.-mondta Sakura.
- Legalább egy taxit hagy hívjunk neked.-kérte aggodalmasan Mikoto.
Mert tudta, hogy este milyen veszélyesek az utcákon egy fiatal lánynak. Nem értette a férjét, hogy mért ilyen ellenséges Sakurával. Majd a taxi hamarosan megérkezett és haza felé indult Sakurával.
- ~ Sasuke és én, nem lehetünk együtt soha. Ő teljesen más, nem illek én bele az életébe. Az apja se kedvel, naivan hittem, hogy lehet közöttünk valami, de ahogy az apja szavaiból kivetem Sasuke-kun csak játszik a lányokkal. Nem akarom, hogy velem is játszadozzon!~– gondolta magába Sakura mikor a taxi ablakán nézet ki.
- ~Az apja sose engedné, hogy egy olyan lánnyal mint én komolyabb kapcsolatba kerüljön. Úgy lesz a legjobb, ha többé nem találkozunk. Sasuke-kun neked nem esik nehezedre elfelejteni engem, de nekem nagyon sok időbe fog telni. Amikor legelőször találkoztunk, akkor beléd szeretem, és ezek az emlékeket örökre a szívembe zártam!~– gondolta magába Sakura mikor ezen gondolkodott.
Sakurának könnyek gyűltek a szemeibe mikor arra gondolt, hogy már soha nem lehet Sasukével.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó