|
Sai arra ébredt, hogy a szél erősen becsapkodta az ablakot. Nagy nehezen felkászálódott a pihe-puha ágyából. Miután becsukta az ablakot, megfordult. A szoba barna volt, mint a cappuccino, és a falakon festmények lógtak, amiket ő maga festett. Az ágyába egy vállig érő világos barna hajó nő aludt. Aztán kopogást hallott. Sai gyorsan kinyitotta az ajtót. Nagy meglepetésére Shikamaru volt az, aki maga is nagyom álmos volt. Hatalmas ásítás közben kezdte el a mondani valóját.
- A Hokage hivat minket.
- Értem, máris indulhatunk.-mondta Sai és azonnal felvette az ANBU ruháját.
Közben a barna hajú lány oda ment Saihoz és megcsókolta. Sai belenézet a lány zöld szemeibe és olyan volt mintha megbabonázták volna. Nem is gondolta volna, hogy képes lesz valaki iránt így érezni. Shikamaru megköszörülte a torkát, hogy jelezze, hogy már sietniük kell. Sai gyorsan még egy csókot adott a lánynak majd elmentek Shikamaruval. Mikor megérkeztek eleinte nem is tudták úgy kezelni Narutot mint a 6. hokagét. Nekik ugyanaz a gyerekes, hirtelen haragú barátjuk volt. Naruto a kedvenc ramnejét majszolta reggeliként. A tészták kilógtak a szájából, mikor Shikamaru és Sai, aki az ANBU maszkjába volt megkomolyodottan figyelték az új hokagét. Naruto megtörölte a száját és ő is már komolyság jelent meg az arcán.
- Hallottam, hogy Sasuke több faluba volt már. Az emberi meg folyamatosan szemmel tartanak minden nemzetett meg kisebb helyeket is. Szóval ezt nem nézhetem tovább ölbe tett kézzel. Ezért beszéltem kazekage-samával és megállapodtunk, hogy több lakót nem vihetnek el fogolyként. Ezért ha kell harcba szállunk a megfigyelőkkel is.-mondta Naruto határozottan.
Shikamari sokkot kapott Naruto kijelentésén. Mivel most került a hokage pozícióba, így még nem tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Sai meg nem reagált sehogy.
- Hokage-sama ez nem lehet. Így akkor egy újabb háború lenne a vége! Az a két megfigyelő percek alatt elintézte a legjobb shinobikből álló egy csoportot. Még az ANBU se tudják fel venni velük a harcot. Ezzel csak az éred el, hogy sokkal rosszabb lesz az élet.-mondta Shikamaru kikelve magából.
Az hiányzott neki a legkevésbé, hogy egy újabb háború legyen. Ez semelyik nemzeteknek nem jött volna jól. Arról nem is beszélve, hogy most már úgy ahogy már békén szokták hagyni a megfigyelők őket.
- Shikamaru te vagy a legokosabb a faluba, de egybe a leglustább is. Bölcs gondolataidra szükségem van, ezért te leszel a tanácsadóm. Légy olyan jó mint az apád volt..., de ha nem mutatjuk ki a fogunk fehérjét, akkor soha nem lesz jobb Konohának.-mondta Naruto.
Shikamaru lesütötte a szemét, amikor az édesapjáról beszélt Naruto. A háború végén megfogadta, hogy minden erejével meg fogja védeni a falut a barátjait a családját és a Konahába élő embereket. És túl fogja szárnyalni az apját. Ezért is büszkeséggel töltötte el, hogy Naruto azt akarja, hogy ő legyen a tanácsadója. Sai meg előre lépet.
- Mi az Sai?-kérdezte Naruto.
- Ha jól emlékszem, még a háború előtt három éve Sasuke-kunnak volt egy csapata..., de amikor a sor került a csatákra, feloszlatta a csapatát. Hárman voltak. Két csapattársának nyoma veszett, de volt egy lány is, akit ide hoztunk.- mondta Sai visszaemlékezve.
- Igaz, de mire akarsz célozni? - kérdezte kíváncsian Naruto.
- Arra, hogy az a nő a segítségünkre lehetne. Biztosan tudja, hová vihették Sakurát, vagy hogy melyik rejtekhelyen vannak.
- Ez jó ötlet, Sai.-mondta Shikamaru elismerően.
- Legyen. Akkor, Sai, előtte beszélj te azzal a lánnyal. A fogdában van, vidd magaddal még két ANBU tagot a csapatodból is.-mondta Naruto.
- Igenis.
Sai azonnal eltűnt Shikamaru meg egyenesen Naruto szemeibe nézet. Naruto csak vigyorgott. Tudta, hogy Shikamaru nem hisz még abba, hogy eltudja látni a tanácsadói szerepet. De ő biztos volt benne, hogy Shikamaru képes megbirkózni a feladattal. Majd ketten tanulnak bele a nagyon felelősségbe. Naruto kitűzte magának célul, hogy Konohába meg az össze más faluba vissza állítja a régi szép hírnevüket. Hogy az apja Minato a negyedik hokage büszke legyen rá. Meg az anyja az Uzumaki klánból származó Kushina is büszke lehessen rá. Ezért még képes lesz megint harcolni Sasukéval, hogy az embereknek ne kelljen így élniük.
Sakura kezdet ébredezni, mikor Suigetsu bement a szobába. Suigetsu megrázta a vállát.
- Sakura gyere Sasuke-sama már vár téged.
Sakura még alig tért magához, de végül is felállt. Suigetsu után indult, aki a tőle szokatlan módon nem beszélt annyit. Sasuke már kint várta Sakurát Juugoval. Sakura nem értette, hogy Sasuke hová akarja vinni őt.
- Hová megyünk? - kérdezte Sakura aggodalmasan mikor oda ment hozzá.
- Indulhatunk, Sasuke-sama, mindent elintéztem.-kérdezte Juugo.
- Sakura, nem megyünk messzire, de azért próbálj lépést tartani velem.- mondta Sasuke, majd hirtelen futni kezdett.
- ~Nagyon gyors! Még gyorsabb, mióta legutoljára láttam.~-gondolta magába Sakura mikor elkezdett a fiúk után futni.
Sakura valamennyire képes volt lépést tartani Sasukéval, de néhányszor már nem bírta követni, és lemaradt. Ezért Sasuke, amikor már látta, hogy Sakura nem bírja, lassított a tempón. Suigetsu és Juugo meg nem szokták, meg, hogy ilyen sokszor meg kell állniuk. Ráadásul erős szél is volt. A pusztán azt az egy-egy szál fűszálat tekergette a szél. Lassan elértek egy vízeséshez. A vízesésnél sok kavics volt, és a víz csobogását lehetett hallani. A víz nagyon hideg volt. Sakura kérdőn nézett Sasukére, majd meglátott a vízesés mögül kijönni egy idős férfit, akinek fekete ruhája volt, és ősz haját a szél fújta. Ez a férfi pap ruhát viselt és mosolyogva nézet a fiatalokra.
- Látom hamar ideért Sasuke-sama. Ő lenne az a lány?-kérdezte mikor rá nézett Sakurára . Rendben, akkor a ő kövessen.
Sakura értetlenül nézett Saukére, aki elállt mellőle.
A pap elindult a vízesés mögé. A ruhája nem volt vizes, ezért Sakura nem érette, hogy lehet az, hogy a papnak nem vizes a ruhája, ha csak egy vízesés van itt. Nagy nehezen elszánta magát, és követte az ismeretlen férfit. A vízesés mögé mentek, ahonnan az előbb jött ki az idegen. Mikor meglátta, hogy a vízesés mögött van egy barlang, vissza akart fordulni, de Sasuke megfogta a derekát és beljebb kísérte őt. Suigetu, Juugo meg utánuk ment.
- A tanítványom hozta el a kisasszony ruháját Sasuke-sama.
Aztán egy olyan idő lány ment ki fehér kimonóba, akinek rövid kék haja és kék szemei voltak.
- Ó, te jó ég, elnézést kérek, hogy megvárakoztattam, Sasuke-sama. Gyere, az a ruha nagyon jól fog neked állni.-sietett oda Sakurához a lány.
Sakura csak Sasukéra nézet. Majd a lány nevetve elment Sakurával
- Jó ízlése van, Sasuke-sama, ha szabad megjegyeznem.-mondta az idős férfi mikor végig nézte Sakurát.
Suigetsu meg nagyon sóhatót. Nem értette, hogy lehet egy pap, aki ennyire szereti megnézni a nőket. Szerencse, hogy a pap már öreg, mert a fiatalabb lenne, biztos nagy hódító lenne.
- Mindent megtudtál venni?-kérdezte Sasuke ridegen.
- Igen, Sasuke-sama, a pénz elég volt mindenre.
Utána Sakura kilépett egy fehér kimonóban, aminek a végén ezüst virágszirmos hímzés volt. Rózsaszín haja ki volt engedve, piros rúzs volt a száján, és a szemhéján enyhe, halvány rózsaszín szemhéjfesték. Sasuke nem öltözött át, maradt a hétköznapi harcos ruhájában.
A pap megkérdezte, hogy most már elkezdhetik-e vagy még várnak valakire. Sasuke csak bólintott, hogy elkezdhetik. Sakura még mindig nem értette, hogy mit tervez Sasuke. A lány hatalmas vigyorral az arcán megfogta Sakura kezét.
- Asszony leszel Sakura-chan. Többé már nem vagy Haruno Sakura. Uchiha leszel. Most már te is a klánhoz tartozol.
- De... Mégis hogyan?-kérdezte Sakura.
- Úgy, hogy Sasuke-sama elvesz téged.-mondta Suigetsu.
Sakura Sasukéra nézett. Elkezdődött a szertartás. Suigetsu és Juugo meg azért mentek, hogy a tanúk legyenek. A szertartás végén Sasuke megcsókolta Sakurát, akinek az ujján pedig ott volt már a jegygyűrű. A pap és a tanítvány gratuláltak, nekik, majd elmentek, mert még sok dolguk volt. Suigetsu nem akarta magának bevallani, de nagyon meghatott a szertartás. Ő még szívesen maradt volna, csak Juugo jobbnak látta, ha mennek. Mert az ifjú házasok biztos kettesben akarnak lenni. Suigetsu nem értette, hogy Juugo mér akar ennyire sietve távozni, de mikor Sasuke is azt mondta nekik, hogy menjenek, akkor csak megvonta a vállát és eltűntek Juugoval együtt.
- Sasuke-kun, mi is most megyünk vissza? - kérdezte Sakura.
- Nem - mondta Sasuke, miközben közelebb lépett Sakurához és megfogta a kipirosodót kezét.
Ezután magához rántotta, és megcsókolta, mire Sakura tenyerét Sasuke mellkasára fektette.
Gaarának nagyon örültek, hogy végre vissza tért így végre újra biztonságba volt a falu. Gaarának az első dolga volt, megnézni, hogy a saládjával nem történt semmi baj. Matsuri a konyhába főzte az ebédet. A kis fia a sürgölödő édesanyját nézte és gyurmázott az asztalon. Aztán Matsuri egy sírásra figyelt fel és rögtön a másik szobába ment. A kisfiú meg mikor meghallott az apja hangját lemászott a székről és elkezdet az apjához tipegni. A kis fiú vörös hajú volt és barna szemű, kb. két évvel volt idősebb a kislánynál. Matsuri is a kislányával együtt kiment üdvözölni a férjét. A kis lány barna hajú volt, de ahogy fény rásütött a tincseire, vörösnek látszott. Szeme kék volt, mint az ég. Matsurinak könnyek szöktek a szemeibe, amikor meglátta a férjét, hogy épségben haza tért. Gaarának nem kellett több fel vette a fiát és oda ment Matsurihoz, hogy megcsókolja.
- Matsuri, bocsáss meg, hogy egyedül hagytalak.-mondta Gaara bűntudattal a hangjában.
- A lényeg, újra itt vagy a családoddal.-mondta Matsuri mikor átölelte Garát.
Kankuro meg átvett öcsétől a fiát Garkut. Garku nagyon szerette a bácsikáját. Mindig lehúzta róla a fekete sapka féleségét meg szét húzta a száját kiskezeivel, mert fogorvososat játszódtak mindig. Gaara meg elvette Matsuritól a kislányát Rirát. Matsuri furcsállta, hogy nem látja sehol se Temarit. Kankuro mesélte el, hogy Temari már Konohába marad, mert férjhez ment Nara Shikamaruhoz. De Kankuronak rögtön kiment a fejéből a gondolat, hogy most már nem fogja sokszor látni a nővérét. Mert a konyhából nagyon íncsiklandozó illatok jöttek ki. Kankuronak még a hasa is elkezdet korogni. Matsuri vetni kezdet és vissza ment konyhába, hogy megterítse. Matsuri Gaara kedvenc ételét készítette el. Gaara jó ízűen ette az ebédjét, amit Matsuri csak az ő kedvéért csinált.
Sakura reszketve dőlt Sasuke mellkasára. Nagyon hideg volt. Sakura szinte majd megfagyott. A szája is elkezdet lilulni, csak szerencsére a piros rúzs takarta. Sakurán csak Sasuke felsője volt, ami nem igazán melegítette fel.
- Látom, még nem szoktál hozzá a hideghez.-mondta Sasuke, aki a lány fejét simogatta. Menjünk nem akarom, hogy megfázz.
Sakura csak bólintott és elkezdet fel öltözni. Utána Sasuke felvette Sakurát a karjaiba és eltűnt vele. Egy kastély szerűség előtt voltak. A palota kívülről fehér volt barna tetőkkel és ablakokkal. Cseresznye virág fák voltak körülötte, amik még csupaszak voltak, mert ősz volt. Ez a hely nagyon szép volt. Sakura nem gondolta, hogy van egy olyan hely, ahol nem por és hamu meg törmelékek voltak a háború után.
- Sasuke-kun mi ez a hely?-kérdezte Sakura.
- Az otthonunk. Eddig csak én laktam itt, de mivel a feleségem lettél mostantól ez a te otthonod is.-mondta Sasuke mikor elindult Sakurával a palotához.
Sakura itt is látott szökött shinobikat, akik ugyan olyan megvetéssel néztek rá. De furcsa módon meghajoltak előttük. Aztán a kapu előtt egy ismerős alakot pillantott. Shizimi várta őket meg Suigetsu és Juugo. Sasuke ránézet Shizimire, majd szólt Juugonak és Suigetsunak, hogy kísérjék körbe Sakurát. Sakura nem nagyon akart menni, de Sasuke megígérte neki, hogy hamarosan utána megy. Shizimi arcán csalódottság jelent meg, mikor Sakura bement a palotába a fiúkkal.
- Most már nem lesz baja Sakurának?-kérdezte Sasuke.
- Sasuke-sama nem tudja megváltoztatni a lány sorsát. A te véred miatt fog szenvedni, de még így is szeretni fog téged.
- Akkor hogy védjem meg?!-emelte fel a hangját Sasuke, mikor a susanooval megragadta Shizimit és felemelte.
- Sasuke-sama hiába próbálja ezt nem tudja megakadályozni. Milyen furcsa eddig nem volt gyenge pontod, de most ez a lány lesz az. Vigyáz, mert hátad mögött már kezdenek ellened szövetkezni és ha nem vigyázol, akkor a feleségednek is baja lehet.
Sasuke eltüntette a susanoot és eltűnt. Shizimi meg szomorúan lehunyta a szemeit. Sajnálta, hogy nem tudott mindent elmondani Sasukének, de még ő látta, hogy mégis mi lesz a vége. Csak azt, hogy Sasukénak egyszerre lesz a legboldogabb és a legrosszabb napja. Sakura miközben a palotába haladt látta, hogy itt is több szökött shinobi van. Azt hitte, hogy azok a shinobik, akiket a rejtek helyen látott félelmetesek és erősek. De tévedett, mert akik a palotában voltak azok sokkal erősebbek voltak. Nekik volt az életük a harc. Sasuke a legerősebb shinobikkal őriztette a palotát. A félelmetes és bajjóslatú chakrák miatt Sakura libabőrös lett. Aztán hirtelen egy sokkal bajjóslatúbb chakrára figyeltek fel. A többi shinobinak félelem jelet meg az arcán és meghajolva hátrébb léptek. Suigetsu és Juugo Sakura mellett álltak, hogy nehogy valamelyik shinobinak eszébe jusson megtámadni Sakurát. A palotába világosabb volt néhány helyen, főleg a szobákba. Sasuke oda ment Sakura mellé és megfogta a kezét. Suigetsu és Juugo meg eltűntek, mert tudták, hogy most már Sasuke fog vigyázni Sakurára.
Konohába Sai a két emberével bement egy fából készült házban, ahol Ibiki szokta kihallgatni a foglyokat. Ibiki éppen a széken ült és a lábai az asztalon voltak. Erre eszmélt fel, hogy három ANBU tag áll vele szembe. Sai a fekete ruhájának zsebéből elővett egy papírt, amin a hokage pecsétje volt. Ibiki fel állt és elvette. A fekete kabátjának a zsebébe nyúlt és elővett egy kulcs csomót, amin több kulcs volt. Majd kinyitott egy ajtót és bement a foglyok közé. Majd meg állt egy rácsos ajtónál. Lehetett látni egy vörös hajú szemüveges nőt, aki össze volt kuporodva.
- Karin látogatóid vannak.-mondta Ibiki, mikor kifelé indult.
Karin mérgesen az a három ANBURA nézet. A háborúban sikerült elmenekülnie, de utána Konoha fogja lett újra.
- Mit akartok tőlem?-kérdezte Karin mikor a rácsos ajtóhoz ment.
- Tudsz valamit Uchiha Sasukéról?-kérdezte Sai mellett álló ANBU, aki egy mérges macska maszkot viselt.
- Három éve nem láttam, honnan a francból tudnám, hogy hol van?!-kérdezte mérgesen Karin.
- Még az egyik rejtekhelyet se tudod hol van?-kérdezte Sai.
Karin elgondolkodva nézet a középen álló ANBU harcosra. Tudta, hogy az az ANBU kb. egy évvel idősebb lehetett nála. A hangjából tudta megállapítani.
- Sok rejtekhelyük van, de én csak egyet tudok hol van. De szerintem azt már nem használják.-mondta Karin.
A két ANBU a parancsnokukra nézet. Sai meg legalább annak a rejtekhelynek, akarta tudni a pontos helyét. Karin nehézkesen, de elmondta, hogy hol találhatják meg. Aztán mikor már az ANBUK készültek elmenni Karin felkiáltott.
- Várjatok! Meddig leszek még Konoha fogja?-kérdezte Karin.
A két ANBU eltűnt még válaszra se méltatták Karin. Sai vissza fordult és azt mondta: „Nem tudom”, utána ő is eltűnt. Sai nem értette, hogy mért válaszolt annak a nőnek. De nagyon megsajnálta, ahogy a fogdába látta. Látszott Karinon, hogy senkivel se tud beszélni, ezért örült, hogy legalább valakik felkeresték és néhány szót tudott váltani velük.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó